2009. június 25., csütörtök

Irány a strand!

Elérkezett Szentiván-éj. A hosszú hétvége háromnapos esős idővel indult, de vasárnapra elmentek a felhők, és megjött a jó idő. Amúgy finn módra, azaz elkezdett éjjel nappal sütni a nap (de úgy szó szerint ám). Hétfőtől meredeken emelkedik a hőmérséklet is, így kedden már lemerészkedtünk a strandra, ahol természetesen a finnek tömött sorokban vonultak a vízhez. Ezért elhatároztuk, hogy nincs mese, szerdán úszni fogunk. És úgy is lett. Leküzdve minden tudati gátlást, szerdán, munka után családilag levonultunk a strandhoz, és testületileg csobbantunk. Megjegyzem, mégiscsak van valami ebben a tudati gátlásban (tudniillik, hogy a hideg vízben úszásnak tudati szinten van a legnagyobb gátja), ugyanis a víz remek volt, az úszás után mindenki felfrissülve ballagott haza.
Botond mostanában fut. Ha csak tehetem, én is futok vele, hátha nem tunyulok el végletesen. Az ok leginkább Boti kondíciójának felrázása, valamint energiáinak lekötése. Ugyanis korábban folyton veszekedett a többi gyerekkel, sőt, néha elviselhetetlenül szemtelen volt. De mióta naponta fut (vagy futunk) egy kört, azóta ez kevésbé feltűnő. Amúgy szemmel láthatólag fejlődik, június elején még 17 perc kellett a körülbelül másfél kilométeres távhoz, most a közös rekordunk 12 és fél perc. Kitűztük a 12 percet álomhatárnak, ha azt elérnénk, akkor hosszabbítunk a távon. Amúgy tényleg jól bírja, csak gyakran kitör rajta a nyavalygás, meg hogy nincs kedve. Én már kevésbé bírom, néha eléggé nehezemre esik nekiindulni, de talán hozzáedződöm a kihíváshoz.

2009. június 15., hétfő

Esős nyár

Megvolt hát a két út Helsinkibe. Vasárnap szavazni voltunk ott, és út közben defektet kaptunk az autópályán. Csodálatos módon nem lett belőle karambol, és egy hosszú egyenes szakaszban ki is tudtam állni és biztonságosan kereket cserélni. Emiatt kedden meg kellett látogatnom a kangasalai szervizt, ahol jó pénzért lecserélték a már igencsak elhasznált gumijaimat újra. Ezt muszáj volt azonnal megcsinálni, mert szerdán délután még egyszer le kellett száguldani Helsinkibe, pontosabban Vantaaba, ugyanis megérkeztek Zsuzsi szülei.
Nagy az öröm hát, végül is másfél éve voltak itt utoljára, és tavaly nyár óta nem találkoztunk velük. A gyerekek is nagyon beindultak, csak Luci volt eleinte kissé megszeppenve. Eddig még csak kisebb kirándulások voltak programként, annál is inkább, mivel megint visszajött a hűvös, esős idő, úgyhogy csak rövid kinti programokat lehet tervezni (remélem csak egyelőre). Vasárnapra virradólag Luca belázasodott, eddig nem tudtuk kideríteni, hogy mitől, mert más tünetet nem látunk rajta. Emiatt viszont Zsuzsi otthon maradt a lányokkal, és így a többiek mind egyszerre mentünk misére. Mivel Úrnapja volt, így körmenet is volt a templom körül, Boti pedig ministrált. Nagyon büszkén feszített.
A hétre nincs konkrét program, elsősorban Lucit figyeljük, hogy megint belázasodik e. Ezen kívül az időjárás jobbra fordulását is várjuk, és akkor lehet nagyobb kirándulást is tervezni a nagyszülőkkel.

2009. június 8., hétfő

14-4-3-1

Hát megvolt tegnap a választás, megérkeztek az eredmények. Mi is leautóztunk Helsinkibe (egy defekttel fűszerezve), hogy élhessünk állampolgári jogunkkal, ami valahol kötelesség is, csak sokakban nem tudatosul. Voksunkat leadtuk, és most szemlélem a szavazati arányokat. Benyomásaim vegyesek. Természetesen örülök a kormánypártok vereségének, hiszen kellett már, hogy egy jól irányzott pofon eszébe juttassa a kormánynak, hogy a választóikért kellene dolgozniuk, nem a saját zsebük örömére. Aminek különösen örülök, az a liberálisok csúfos bukása, amivel az SZDSZ, leányszervezetével a „Lehet Más a Politika – Humanista Párt” formációval együtt sem szerezte meg az öt százalékot. Örülök ennek, elsősorban azért, mert Magyarországot az elmúlt húsz évben elsősorban az ő ultraliberális kurzusuk züllesztette a legvidámabb barakkból egy élhetetlen, gazdaságilag működésképtelen részvénytársasággá. Ebben tagadhatatlanul az SZDSZ-é a főbűnös szerepe, az MSZP csak másodrendű vádlott nálam, amennyiben hatalomféltésből asszisztált ehhez, és sorozatosan kijátszotta saját választóit.
Amiért nem tudok felhőtlenül örülni, az a formálódó ellenzék összetétele. Egyrészt jobb lenne, ha az MDF is menne már az SZDSZ mellé a levesbe, kár, hogy most Dávid Ibolya asszony megerősítést kapott, és tovább züllesztheti a jobbközepet. Az egyetlen pozitívum az MDF bejutásában az az, hogy Bokros Lajost ezzel kiküldték Brüsszelbe, és a továbbiakban nem itthon rontja majd a közgazdasági hangulatot, és nem itt jön majd a szokásos ultraglobalista gazdaságpolitikával. Lehet, hogy az EU Parlamentben még jól is hangzik majd a szövege.
A képlet új tényezője kétségtelenül a Jobbik. Nagyon meglepőnek tartom, hogy majdnem ugyanakkora szavazati arányt ért el ez a sehonnan jött ismeretlen új párt, mint a régi, nagy MSZMP utódja, sőt, a legszegényebb megyékben meg is előzte őket, ami számomra szinte hihetetlen. Az előrejelzések alapján számítani lehetett arra, hogy megugorják a küszöböt, de, hogy három helyet is szereznek, arra szerintem ők maguk sem számítottak. Elnézvén a jelöltlistájukat, az egész tétet Morvai Krisztinára tették föl, aki belsős infók alapján számomra nem egy vállalható személy, de sokak nagyra értékelik. A lista következő helyein inkább emblematikus arcok vannak, mintsem politikusok. Érdekel például, hogy mit fog kezdeni Balczó Zoltán a második helyről, vagy Szegedi Csanád a harmadikról, mint EU parlamenti képviselő.
Ami további homlokráncolásra ad okot, az mindennek a hazai választásokra gyakorolt hatása. Szerintem benne van a levegőben, hogy az MSZP belülről belerokkan ebbe a vereségbe, ami szerintem pozitív. Az is benne van, hogy az SZDSZ megpróbálja a királycsináló szerepében javítani a szavazati eredményeit, és meglépi az előrehozott választásokat. Más esélye nem nagyon maradt, ha továbbra is bent szeretne lenni a parlamentben. Kérdés, hogy a Jobbik nagy nyeresége mennyire váltható majd át parlamenti képviselőhelyekre egy itthoni választáson. Egyrészt növekedhet a szavazóbázisuk, hiszen tagnaptól fogva a Jobbik komoly tényező, nem folytathatja vele szemben a szoclib média az eddig gyakorolt bojkottot, tehát üzenetük több emberhez juthat el, még több szavazatot bezsebelve. Ez rendben is van egészen addig, amíg ellenzékben maradnak, de nem szeretném őket az ismeretlenségből egyenesen kormányzati pozícióban ugrani látni, sem saját jogukon, sem mint kényszer-koalíciós partner. Ugyanis fontos kérdéseket fölvetni (cigánykérdés, magyar belső piac és vállalkozások védelme) és a kérdésekre működő választ adni nem ugyanaz, és nem örülnék, ha a Jobbik a következő ciklusban eljátszaná az elefántot a porcelánboltban, mint 98-02 között az Fkgp.
Természetesen nem felejtkezhetünk meg az EU választások másik nagy eredményéről: A határon túli fegyelmezett magyar politikának köszönhetően nőtt a magyar képviselők száma. Szlovákiából két képviselőt, Romániából pedig három képviselőt juttattak be a magyarok. Mindkét országban a létszámarányuknál nagyobb szavazati arányt értek el, így az anyaországi huszonkettővel együtt összesen huszonhét magyar tagja lesz az Európai Parlamentnek.

2009. június 4., csütörtök

1920. június 4.

"Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."

Karinthy Frigyes

2009. június 2., kedd

...káció, akáció, VAKÁCIÓ!

És igen, megérkezett! Itt a nagy nyári szünet, az ovisok és iskolások már nem járnak „dolgozni”, otthoni pihenés és családi programok vannak soron. Megy a nagy olvasás, katonázás, babázás. A nyár, kivételesen (és átmenetileg) nyári időjárással indult, egész hétvégén harmincfokos kánikula és teljes erejű, felhőtlen napsütés volt. Ennek örömére szombat délután ellátogattunk a Vehoniemire, lesétáltunk a tópartra. Botond bedugta a lábát a vízbe, majd hamarosan ki is húzta, mert még hideg (nekünk, délieknek, mert ugye a finnek már ilyenben úsznak). Aztán körbetúráztuk a hegygerincet fölmásztunk a kilátóba, ahonnan idén először szemléltük meg a jó kilátást Aztán hazaút, ami kissé izgalmasra sikerült, amikor kiderült, hogy otthon felejtettük a hátizsákot, azaz jogsi és pénztárca nélkül vagyunk úton. Szerencsére azért nem volt semmi baj. Vasárnap tovább folytatódott a hawaii hangulat. Tekintettel a nagy hőségre, kivittünk egy kádnyi vizet a kertbe, és a gyerkőcök ott strandoltak, amíg én felolvastam nekik. Szerencsére délután egy nagy fától árnyékot kap a kert, de még így is alaposan leégtem a vad napsütésben.
Szombaton volt Boti bizonyítványosztása is. Egyre jobb az a bizonyítvány, matekból már a legjobbat kapta, finn nyelvből, meg a szöveges feladatokból még van mit javítania. Kíváncsi volnék, hogy vajon csak túlaggódom e a dolgot, vagy valóban fontos e, hogy a lehető legjobbat kapja? Ki döntheti ezt el előre? Augusztustól már Balázs is iskolás, Lucát várja az óvodai hely, minden készen áll arra, hogy Zsuzsi kezdje a munkát. Éppcsak munkahely nincs még mindig. A héten is megy egy interjúra, meg ismét beadott egy pályázatot, hátha valahol mégiscsak alkalmazzák. Én továbbra is munkálkodom, a szakdolgozóm lassan beadja a diplomamunkáját, lassan ismét teljes időben a kutatómunkára lehet koncentrálni.