2009. november 30., hétfő

Ötödik szülinapom, pom, pom....

Mármint nem az enyém, hanem a Virágunké, mégpedig pénteken, november 27-én. Mármint volt. Már nagyon várta a nagylány, hetek óta majd minden nap kérdezte. „Még mennyi? Még hányat kell aludni?” Nos, elérkezett végre, meg is ünnepeltük alaposan. Volt csokoládétorta rózsaszínű mázzal, helyes kis rózsácskákkal, sőt tűzijátékkal! Ajándék is érkezett. Mamáéktól öltöztetős baba, tőlünk pedig aranycipellő meg gyöngyfűző. Minden ajándék nagy siker volt, azóta állandó műsorszám valamennyi.
Az elmúlt hetünk a szokásosnál is fárasztóbb volt. Hétfőn három gyermekünk átesett a H1N1 oltáson. Másnap Balázs hányt egy kicsit, úgyhogy Zsuzsi otthon maradt vele. Botond majd az iskolában kapja meg ezt az oltást a napokban. Én továbbra is a határidős cikkemmel küzdök a munkahelyen. Már csaknem teljesen készen van, hála a hajtásnak az elmúlt héten. Most hétvégén a szerzőtársak is elolvasták, remélhetőleg be lehet küldeni ma.
Szóval kellően lefáradtunk hétköznap, a hét végére pihenést terveztünk. Szombaton a fiúkkal megint a vitorlázó repülőt röptettük, megint sikerült kicsit eltörni. Nem baj, megint megragasztottam. Vasárnap elérkezett advent első vasárnapja. Délelőtt misén voltunk, délután meg játszóházban, így megint nagyon rövidre sikerült ez a nap. Este elővettük a saját készítésű adventi koszorúnkat, és meggyújtottuk az első gyertyát. A fiúk nagyon lelkesen énekelték: „Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő...”
Ez a hét sem lesz kevésbé fárasztó, mint az előző. Balázsnak megkezdődik az úszás, ami azt jelenti, hogy a szokásos ügymenet mellett most két hétig minden este úszni megy az új uszodába, ide Kangasala központba. Közben fogorvos programok, miegymás, de a csúcs a szombatunk lesz. Virágnak balettelőadás főpróba, aztán egész családnak magyar nyelvű istentisztelet és Mikulás ünnepség, aztán következik Virág balettelőadása, amire egész ősszel gyakoroltak. Szerencsére éppen nem ütköznek az időpontok, és a két helyszín is egymás mellett van, így mindenhol ott tudunk lenni előre láthatólag. Vasárnap folytatódik a menet, mert Balunak cserkész avatás lesz. Pihenésre kilátás sincs a következő három hétben, úgyhogy igazán várjuk már Karácsonyt:
„Harmatozzatok magasságos egek,
és a felhők hozzák az Igazat!”

2009. november 23., hétfő

Rohanós télelő

Az év ritmusában közeledik advent. Ilyenkor az élet egyel magasabb fokozatba kapcsol, mintha be akarná hozni az év közben elvesztegetett időt No, nem mintha év közben csak a lábunkat lógatnánk, de most aztán igazán besűrűsödtek a dolgok. Az elkövetkezendő három hétben program program hátán a munkahelyemen, az ovikban, az iskolákban, védőoltás, fogorvos, balettelőadás, még felsorolni is nehéz. Alapjába véve talán azért van mindez, mert az összes december havi program a hónap első két hetére van bezsúfolva.
Vasárnap volt a tamperei templom alapításának negyvenedik évfordulója. Nagy, ünnepélyes püspöki mise volt, utána a fiatalok színielőadása meg eszem iszom. A gyerekek meglepően komolyan és rendesen viselkedtek, meg voltam velük elégedve.
Az elmúlt napokban a munkahelyi csoportunkkal Jämi-ban voltunk az éves nagy „brainstormingunkon”. A hely nagyon érdekes volt, mert egy vitorlázó repülős centrumban volt, közvetlenül a leszállópályák mellett. Persze hó volt, meg köd, úgyhogy nem repült senki, mégis érdekes volt az egész terület. Annál is inkább, mert van ott egy fedett sífutópálya, ahol az elhivatottak egész évben sífuthatnak. Jó is az annak, aki szereti. Na nem mintha én nem szeretnék sífutni, de nyáron inkább a fürdést, kirándulást preferálom. Szóval, erről a helyről a nevezetességről megemlékezendő a fiaimnak egy egy vitorlázó repülő modellt hoztam ajándékba. Vasárnapra összeraktam az egyiket, és este kivittük a focipályára felengedni. Nagyon jól szórakoztunk, Virág is teljesen belelkesedett, és egy alkalommal Botival jó magasra fel tudtuk húzni a gépet, így jó sokáig körözött. Persze a vége az lett, hogy leesett róla a gumi, ami a szárnyat a törzshöz rögzíti, és a sötétben nem találtuk meg. De nem baj, majd szerzünk olyat, és akkor száraz időben megint lehet repülőzni. Meg persze addig összerakjuk a másik gépet is.
Az időjárás továbbra se nagyon kellemes. Az első hó hamar elolvadt, most hol esik, hol köd van, de csak ritkán fagy, így jó nagy a sár. A gyerkőcök persze dagonyáznak, ezért nagyüzemben megy a mosógép. Most van amúgy az év legkellemetlenebb időszaka. Reggel fél kilenckor, a hajnali derengésben állok a buszmegállóban, és este már sötét van, mire hazaindulok, akkor is, ha a korábbi busszal megyek. Milyen jó lesz, ha végre megjön a hó!

2009. november 9., hétfő

Havas apák-napja

Szombaton reggel arra ébredtünk, hogy beköszöntött a tél. Persze igaziból ez csak amolyan ízelítő, hiszen épphogy csak fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, de azért a hó igazi volt. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, sokat voltak kint, építettünk hóembert és hóvárat is. Délutánra időzítették a lakótársak az őszi közös kerttakarítást. A hó miatt ez most elmaradt, talán nem is nagyon bántam.
Vasárnap ünnepelték a finnek apák napját. A gyerekek ez alkalomból készítettek ajándékokat. Luca egy kék zöld rajzot készített, Virág pedig egy papírból kivágott Apát, nagy rózsaszín szívvel. A szíven a felirat: „Isän kanssa on kiva tanssia!” azaz, „apával remek táncolni”! Balázs madaras üdvözlőkártyát csinált, hátoldalán egy hegység rajzával. Boti saját tervezésű „puron kuningas” autóit festette le nekem, és verset is írt:

Matka
Sinä isä on niin soma

ole hyvä tämä runo on sinun oma.

Olet mulle rakas kutsun sinut jäämannenelle siellä pakkas.
Ei
ei ikimaailmassa siellä palelee jalat!
Lähdetään mielumin Kultajalaan
Siellä voin nähdä valaan.

A fordítást most nem közöljük.
A munkahelyen igen sűrű mostanában az élet, mondhatni megkezdődött az év végi hajrá. November végéig kell befejezni egy könyvfejezetet, ahhoz kell még néhány számítást elvégeznem, illetve befejeznem a szöveg írását. Ez most a fő feladat, de számos kisebb dolog is van. Karácsony előtti héten kerül megrendezésre az intézetünkben a szokásos évi Research Day, ahol minden kutató bemutatja legfrissebb eredményeit egy poszteren. Ezen kívül minden csoportból egy valaki eladásban mutatja be a munkáját. Én már beszéltem néhány évvel ezelőtt, úgyhogy idén csak posztert kell készíteni, ami tulajdonképpen nem nagy dolog, de az összefoglalók leadásának hétfőn van a határideje, tehát meg kell csinálni. És erre jött ráadásul egy hallgató, akit a rám bíztak, mert a saját témavezetője elutazott. Nos, a teljes munkáját irányítanom kell, és neki is kész kell lennie december közepére, hogy eredményeit be tudja majd mutatni.
Otthon szerencsére a szokásos ügymenet van, mindenki egészséges. Nálunk is zajlik a vita az új típusú influenza elleni oltásról. Mi, a magunk részéről még csak most kezdünk tájékozódni, hogy mikor és hol lehet megkapni az oltást, vagy a gyerekeknek beadatni. Azt gondolom, hogy ha nem igényel túl nagy szervezést, akkor jobb túlesni az oltáson minél előbb. Elszomorító, ami a médiában zajlik ezzel kapcsolatban. A hisztériakeltés, a dezinformálás (Zsuzsi szerint ez egy felvágós szó), a szenzációhajhászás megy teljes sebességgel. Így aztán hitelesnek tartott józan véleményt nehéz találni, ráadásul az összeesküvés-elméletek gyártói is megtalálták a témát, nekem meg már kiütésem van a szabadkőművesektől, rózsadombi paktumozóktól, lugánói tanulmányt emlegetőktől. Ezek ellen nem lehet vajon védőoltást kérni?