2013. július 23., kedd

Egy híján húsz

Már tizenkilenc hosszú éve, egy verőfényes nyári délutánon történt, hogy gimnáziumi osztályunk (a méltán híres négy bé), vállára vette a ballagótarisznyát, és elballagott tovább, tovább. Be kell, hogy valljam, szerettem a gimnáziumot. Tudom, nem minden osztálytársam volt ezzel így, de az én életszemléletemhez tökéletesen passzolt a kicsit poroszos, nagyon elitista stílus. Bizonyos értelemben az ott kapottakból éltem sok sok éven át, hisz Szerényi tanár úr biológia órái, a hétvégi és nyári ODK túrák, a nyári nomád biológus táborok egy olyan világba vezetett be engem anno, ami addig számomra szinte csak a mesében létezett. És persze, nem csupán az iskola, a tanárok, a tanulás volt több, mint remek, de az osztálytársak, a csapat, akikkel együtt csináltuk végig a négy évet. 
Hogy mennyire volt remek a csapatunk az abból is nyilvánvaló, hogy azóta is azok vagyunk. A zűrös egyetemi, főiskolai évek szünete után, tizenpár év múltával ismét elkezdett összejárogatni a csapat, de legalábbis a kemény mag. A nagybetűs internet korában már nem probléma tartani a kapcsolatot a volt osztálytársak között, lakjunk bár Százhalombattán, Kecskeméten, vagy Finnországban. 
Július elején, közvetlenül az utazásunk előtt, említettem az egyik közösségi oldalon, hogy jövünk Magyarországra, s Aletta, akivel mostanában gyakran váltunk kommentet a neten, egyből „rárepült”, mondván, hogy legyen osztálytalálka! Örültem neki, hiszen ritkán van alkalmam összejönni velük. 
Több levél váltása után sikerült hétfő estére beiktatnunk a programot. Sajnos nem sikerült mindenkit elérni.
Volt, akinek és nem adtam hozzá az email címét az osztálylistához, volt, akit futás közben nem sikerült értesíteni, és volt, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Ezúttal tehát csupán egy szűkebb, bár annál lelkesebb körnek sikerült találkozni.
Osztálytalálkozó Alettáéknál 2013
Ahogy Krisztián barátom megjegyezte, szinte senki sem változott. Az viszont igaz, hogy volt osztálytársaim közül nem egy, igazi nagy ember lett. Krisztián továbbra is Magyarország legnagyobb illóolaj forgalmazójának egyik vezető managere, Aurél barátom titkos minisztériumi tanácsos, Kervárics Kati gyógyszeripari utazó nagykövet, Andi a Richter hazai vezető vegyésze, Aletta pedig az ország egyik legismertebb belső építésze. (Még Finnországban is elterjedt munkái híre!) Szóval méltán vagyok büszke az osztályunkra, s ez még csak a megjelentek voltak! Pár perc erejéig még Noémi is bekapcsolódott a találkozásba videokonferencián. Mivel ő most otthon babázik, sajnos nem tudott személyesen eljönni.
Ami az életünket illeti, semmi különös: éljük az élete delét taposó korosztály mindennapjait: házasodunk, (elválunk), gyerekeink születnek, nem értjük a fészbúkot, de zsörtölődünk, hogy az Z generáció szinte csak a virtuális valóságban élik az életünket. Telik az élet.
Egy biztos, jövőre már nem egy híján, hanem teljesen húszas lesz az évforduló, s azt még az ideinél is jobban meg kell ülnünk. Egy évem van összeszedni mindenkinek az aktuális email címét a listánkra, egy évünk van, hogy a nagy ismeretlenségbe szakadt osztálytárasakat is elővadásszuk, hogy időben megtudjuk, Norbi mikor koncertezik, Szilvi mikor jógázik, Bogi mikor ünnepli a házassági évfordulóját, s hogy mindezzel összepasszintsuk a következő találka alkalmát. Találkozunk 2014-ben!

2013. július 8., hétfő

Repül a nyár

Luci megtalálta álmai kocsiját Raumában
Már több, mint egy hónapja kitört a nyári szünet, és az idő olyan gyorsan repül, hogy még csak most  jutok hozzá egy bejegyzéshez. Június első hetében megérkeztek hozzánk Zsuzsi szülei, hogy három hetet nálunk töltsenek, és vigyázzanak a gyerekseregre. Mi Zsuzsival továbbra is dolgoztunk, így kimaradtunk sok strandolásból és játékból, de azért a hétvégéken volt közös program is, például látogatás Raumába, a világörökség városba.
Zsuzsi anyukája privát angolórákat adott a gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartom ezeket az órákat, mert ősztől már Virágunk is kezdi az angolt az iskolában, s nem árt, ha némi lépéselőnnyel indul. Botondnál és Balázsnál már bejött ez a módszer, mind a ketten nagyon jól teljesítenek az iskolai angolórán is, és Botondnak már nem okoz problémát angolul nézni filmeket. 
Szapanbuborák fújó tündérek
Lucink betöltötte a hatodik évét, és ehhez természetesen (?) szülinapi buli is dukál. A szervezés kissé elhúzódott ugyan, de végül sikerült két kislányt meghívni, és megtartani a tündéres jelmezpartit. Volt szappanbuborék fújás, meg babázás, és a sütievés sem maradhatott el.
Nyarunk fő eseménye Zoltán öcsém és Dina menyasszonyának esküvője július végén. Már az egész család lázban ég, lányaink szép ruhákat próbálnak, fiaink korlátlan kóla fogyasztásról tárgyalnak. Minap elmentünk hát beszerezni Zsuzsinak is az esküvőre menős ruhát. Ez sikerült is, és a kiválasztott kollekció itt helyben nagy sikert aratott. Már csak azt nem tudom, a kalapot hogyan szállítjuk le törésmentesen. Ja, én még nem választottam szép ruhát, úgyhogy az a menet még hátra van. Pedig tanú leszek.
Zsuzsi ruhája Zoli esküvőjére
Június harmadik hétvégéjén Zsuzsi szülei elröptették a gyerekseregünket, és két és fél szabad hetünk volt Zsuzsival. Sajnos nem sikerült lebeszélnem róla, hogy egész végig bejárjon dolgozni, így július elejétől egyedül voltam itthon. Azért nem unatkoztam, végre megejtettem a már nagyon esedékes nagytakarítást, esténként meg botozni jártunk ketten itt a környéken. Még egy puzzle is kirakásra került, hat napi szorgos munkával.
A kirakó utolsó darabja
Július harmadikán ismét ünnepeltünk, ezúttal a tizennegyedik házassági évfordulónkat. Moziba mentünk, és "A nagy nap" (The big wedding) című filmet néztük meg. Ismét élvezhettük az angol (időnként spanyol) nyelven beszélő filmet finn és svéd feliratokkal. Főleg a spanyol nyelvű részek jelentettek kihívást, ott kénytelen voltam a finn feliratot olvasni. Ezt a nyelvkavalkádot! Mozi után vacsora volt falucskánk afgán éttermében. ífinnországban viszonylag kevés olyan étterem van, mint Magyarországon, de ez egy közülük. Egyszer beszélgettünk a valódi afgán tulajdonosokkal, akik nagyon kedves emberek.
Holnap, kedden indulunk a nagy nyári utazásunkra. A tervek szerint reggel elrobogunk Helsinkibe, ahol a reggeli komppal áthajókázunk Tallinba, az észt fővárosba. Aztán gyors ütemben, s szinte megállás nélkül átszeljük mindhárom balti államot, s már Lengyelországban, Suwalkiban töltjük az első úti estét. Ez összesen majd kilencszáz kilométeres vezetést ígér, ami azért elég sok egy napra, különösen egy három órás kompozással megszakítva.
Szerdán átviharzunk Krakkóba, ami csak hétszáz kilométer, s megszállunk a Hotel Báthoryban. Ígéretes név nem? Állítólag van magyar személyzet is ilyen közel a néhai lengyel magyar határhoz. Csütörtökön megnézzük Krakkót. A tervek szerint a várat szeretnénk bejárni, ami állítólag nagyon szép. Sajnos esős időt jósolnak, de azért remélem, hogy láthatjuk majd a szép belvárost is. Végül egy levezető hatszáz kilométer után érünk pénteken Tárnokra, amennyiben sikerül Besztercebányán szlovák autópálya matricát szereznünk. És aztán következik három hét nyaralás a forró Magyarországon!