2014. október 23., csütörtök

3000 kilométer

Áztunk is meg fáztunk is
Az idei nyár a biciklizés jegyében telt nálunk. Még április környékén történt, hogy Helsinki felé autózva nagyon brainstorming hangulatba került a család, és elhatároztuk, hogy egyszer, de igazán, bringával megyünk haza Magyarországra. Persze belelkesedett a társaság apraja-nagyja, s elkezdtük latolgatni a megvalósíthatóság paramétereit.
Egyes számú akadály, hogy se Zsuzsi, se én nem ültünk érdemben nyeregben az utóbbi két évtized nagyobbik részében. Sebaj, mondtuk, majd eddzünk a nyáron, és akkor majd menni fog.
Kettesszámú hibapont, hogy az én bringám igen leharcolt állapotban van, Zsuzsinak meg egyenesen nincs használható gépe egyáltalán. Nosza, a Tori piszte fi apróhirdetési oldalon rakatszámra árulnak használt bringát. Ki is néztünk egy szimpatikusat, szokott mázlinkkal sikeresen kifogtunk egy tökéletes állapotban leledző gépet. Ami az enyémet illeti, az Ebayről rendelt néhány pót-alkatrész érdemben javította járgányom komfortfokozatát.
Teljes felszerelésben
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy nekilássunk az intenzív hajtáshoz. Kezdetben csak kisebb köröket róttunk lakhelyünk környékén, de aztán messzebb, és messzebb merészkedtünk. Zsuzsi elkezdett két keréken járni dolgozni, ami napi rutinszerű 40 kilométert jelentett neki. Lehetőség szerint én is csatlakoztam hozzá délelőtt vagy délután, ahogy a munka engedte.
Aktívan védekezni kell a kiszáradás ellen
Aztán Zsuzsi szülei elvitték gyerekeinket Magyarországra nyaralni, s megkezdtük az igazi komoly tekerést. A környékünkön található összes tókerülő utat letekertük, némelyiket többször is. Volt viharos szélben 80 km Valkeakoski felé, volt a Vesijärvi körül 60 km, amin teljesen kipurcantam. Igaz, ez az út valami vírusfertőzéssel és láncszakadással is volt kombinálva. Többször még misére is kerekezve mentünk, meg is jegyezte a kedves plebános, hogy milyen gyermeki lelkületük vagyunk. (Bevallom, nem értékeltem nagyra ezt a magjegyzését.)
A csúcsot akkor értük el, amikor hirtelen felindulásból az egyik vasárnapi mise után meglátogattuk a Roppola családot, akik Tamperétöl tőlünk épp ellenkező irányban laknak. Ez alkalommal sikert átlépni még a defektekkel kombinált 100 kilométert is.
A nagy melegben megáll az ember a strandnál
A nyár és a bicajszezon sajnos rövid Finnországban, de a múlt hétre az áprilisi nekibuzdulás óta sikerült begyűjteni az Endomondo által hivatalosan is mért és igazolt 3000 kilométerünket. Azt hiszem, ezzel a teljesítményünkkel igazán meg lehetünk elégedve ezen az első bringázós idényben, s ezek alapján jövő nyáron tényleg meg sem állunk egész Magyarországig!