Szent Erik arra kérte Finnország népeit,
hogy fogadják el a
keresztény vallást,
és kössenek vele békét.
A kereszténység a 11. században terjedt el Finnországban a
svéd befolyás növekedésével párhuzamosan, és a helyi hagyomány
mindezt Szent Erik svéd király és Szent Henrik püspök keresztes
hadjáratához köti. Bár a történelemtudomány nem erősíti meg
a legenda eseményeit, tény, hogy számos templom és más
keresztény emlék maradt fönn a reformáció előtti időkből.
Kirándulásaink során felkerestünk számos, ebben a korai
időszakban épült templomot a középkori Häme tartományban. Túráinkról videó is készült, amely magyar feliratokkal megnézhető a YouTubeon.
Első túránk Lammi templomától indult. A város egyházközségét
1420-ban alapították, és a ma is álló kőtemplom 1490 körül
épült és Szent Katalin nevét viselte. Szürke kőből emelt
falaival és vörös téglából épült felső homlokzatával a
häme-i vagy szürke-köves stílus tipikus képviselője. A bejárat
feletti gótikus rózsaablakot alighanem később vágták a
homlokzatba.
Belül az eredeti berendezésből semmi nem maradt fönt, mert a
templom, a mellette álló fa harangtoronnyal együtt a finn
polgárháborúban, 1918 április 29-én teljesen kiégett.
A jelenlegi modern berendezés és falfestmények helyi fafaragók
és finn festőművészek, többek között Bruno Tuukkanen, a finn
nemzeti zászló tervezőjének kezét dicséri.
A templomtól bringával indultunk következő állomásunkra.
Egy régió helytörténete kicsit egy kirakós játékra
hasonlít. Az ember rakosgatja a fennmaradt darabokat, és
megpróbálja elképzelni, hogyan is éltek itt az emberek
évszázadokkal ezelőtt. Ha szerencsések vagyunk, megérthetünk
valamit az itt élők hagyományaiból.
Következő állomásunk Hollola volt. A Szűz Máriának ajánlott
templom 1495 és 1510 között épült, Finnország harmadik
legnagyobb, középkorból fennmaradt temploma, Häme tartományban
pedig csak a Hattulai templom régebbi nála. Hollola egyházközsége
még a templomnál is régebbi, a krónikák először 1328-ban
említik. A helyi néphagyomány tudni véli, hogy a templomot egy
óriás pár, Hollo és Martta építette. A történet részleteit
egy népdal is megörökítette, és a helyiek minden októberben
megemlékeznek róla a Hollo és Martta folk-fesztiválon.
A templom belseje 1642-ben, nem sokkal a reformáció után
elpusztult, de néhány falfestményt nemrégen helyreállítottak.
Nagyon érdekes az úgynevezett fegyverszoba és festménye. A helyi
nemesek ebben a helységben tették le fegyvereiket a misék idejére.
A templom legérdekesebb kincsei a fából készült szobrok. A 24
fennmaradt szoborból néhány a templomnál is korábbi, az 1400-as
évekből. Ezek szenteket, Máriát és Jézust ábrázolják. A
legnagyobb szobor alakja a közkedvelt szent Yrjö, vagyis szent
György, aki épp legyőzi a sárkányt. Még ennél is különösebb
az a Szűz Mária szobor, amely a templom külső falában egy kis
kamrában látható, fehér liliomok között. Nem mindennapi látvány
egy Evangélikus templomban!
Koski (ma Mämeenkoski) egyházközsségét a 15. század elején
alapították. Kőtemploma 1510 és 1560 között épült, és szent
Laurinak, azaz szent Lőrincnek szentelték. Ez a templomépület
különleges, nyolcszögletű alaprajzzal rendelkezik, ami ritkaság
Finnországban. Sajnos a templomot csak egy bő évszázadig
használták, és nem tudható, miért dőlt romba. Ma már csak az
alapfalak körvonalai és néhány emléktábla jelzi helyét.
Végül Lammiba visszatérve fejeztük be túránkat. A nap
folyamán összesen 64 kilométert tekertünk, így látogattuk meg
az első három templomot a finn középkori szürkeköves templomok
közül.