Az utóbbi napjainkat az olvasás határozta meg. Napközben a gyerekek és felnőttek jó hangulata kedvéért Lázár Ervin Berzsián és Dideki című ópuszát olvastam föl. Ezt minden közepes vagy annál súlyosabban depressziós egyénnek szívből ajánlom, mert a javulás reményével kecsegtet. Szóval napközben Berzsián lelki életét tekintettük át, estére pedig a fiúkkal egy kicsit komolyabb következett, Kiplingtől A dzsungel könyve, még mindig az én fölolvasásomban. Végül csendes napjainkat bő egy óra Zsuzsival közös olvasás zárja, most Orson Scott Card Homecoming sagája van terítéken (angolul). Mind a három könyvnek megvannak a maga érdemei, érdemes ismerni ezeket. Remélem (illetve majdnem biztos vagyok benne), hogy ezekkel az olvasmányélményekkel sikerül a gyerekekbe beoltani a könyvek szeretetét. Véleményem szerint ez az egyik legnagyobb ajándék, amit otthonról hoztam, és amit szeretnék nekik továbbadni.
Ismét havasra fordult az idő. Szombaton az ovisokat elvittem a templomba a foglalkozásra, és annak ideje alatt Botival vásároltunk. Elsősorban bútorszövetet a karosszékünkre. Már régen fenem a fogamat, hogy áthúzzuk, mert az intenzív használatnak köszönhetően igencsak elrongyolódott a huzata. Most végre alkalom adódott elmenni a Finlayson mintaboltjába. Ez a Finlayson a híres tamperei textilgyár, tulajdonképpen az egész város ennek köszönheti létét. Valóban szép, mintás lenvászon szöveteket készítenek, most is ilyen kerül a székre, ha sikerül varrógépet is szerezni hozzá. Ezen kívül még néhány téli ruha beszerzését is megcsináltuk, és szerencsénkre, ámbár nem szándékosan, kifogtuk a karácsony utáni nagy készletkiárusításokat, szóval sikerült töredék áron beszerezni pár pólót, kesztyűt, nadrágot. Ami persze sose árt.
Vasárnap délután ismét játszóház volt, idén az első. Jó sokan összejöttünk. Volt ott egy sakktábla, és meglepetésemre a nagyobb fiúk körbeülték, és az egész játékalkalom során azzal játszottak. Páran ismerik az alaplépéseket, de hogy mennyire sakkoztak, mennyire csak úgy tettek, mintha... Nos, nem tudom. Balázs is ott sakkozott a társaság közepén.
Szaporodnak a programok, telik a családi naptár. Lesz farsang, meg magyar tábor a tavasszal, de persze a szokásos egészségügyi programjaink is ott sorakoznak. (Balázsnak fogorvos, Virágnak logopédus, miegymás.) Most kaptuk a hírt, hogy a jövő hónapban, régi egyetemi évfolyamtárs házaspár költözik Helsinkibe. Igen jóban voltunk velük anno, most pedig abban reménykedünk, hogy párszor össze tudunk velük jönni. Már jó pár emailt váltottunk az ügyben. Ja, és nem mellesleg kedden beköszönt a harmincharmadik születésnapom (krisztusi kor, mondaná a jó Besenyõi Erika, gimis magyartanárom). Ezért hát búcsúzóul el is szavalom magamnak Berzsián híres jobbladáját, hogy jó kedvem legyen:
Ismét havasra fordult az idő. Szombaton az ovisokat elvittem a templomba a foglalkozásra, és annak ideje alatt Botival vásároltunk. Elsősorban bútorszövetet a karosszékünkre. Már régen fenem a fogamat, hogy áthúzzuk, mert az intenzív használatnak köszönhetően igencsak elrongyolódott a huzata. Most végre alkalom adódott elmenni a Finlayson mintaboltjába. Ez a Finlayson a híres tamperei textilgyár, tulajdonképpen az egész város ennek köszönheti létét. Valóban szép, mintás lenvászon szöveteket készítenek, most is ilyen kerül a székre, ha sikerül varrógépet is szerezni hozzá. Ezen kívül még néhány téli ruha beszerzését is megcsináltuk, és szerencsénkre, ámbár nem szándékosan, kifogtuk a karácsony utáni nagy készletkiárusításokat, szóval sikerült töredék áron beszerezni pár pólót, kesztyűt, nadrágot. Ami persze sose árt.
Vasárnap délután ismét játszóház volt, idén az első. Jó sokan összejöttünk. Volt ott egy sakktábla, és meglepetésemre a nagyobb fiúk körbeülték, és az egész játékalkalom során azzal játszottak. Páran ismerik az alaplépéseket, de hogy mennyire sakkoztak, mennyire csak úgy tettek, mintha... Nos, nem tudom. Balázs is ott sakkozott a társaság közepén.
Szaporodnak a programok, telik a családi naptár. Lesz farsang, meg magyar tábor a tavasszal, de persze a szokásos egészségügyi programjaink is ott sorakoznak. (Balázsnak fogorvos, Virágnak logopédus, miegymás.) Most kaptuk a hírt, hogy a jövő hónapban, régi egyetemi évfolyamtárs házaspár költözik Helsinkibe. Igen jóban voltunk velük anno, most pedig abban reménykedünk, hogy párszor össze tudunk velük jönni. Már jó pár emailt váltottunk az ügyben. Ja, és nem mellesleg kedden beköszönt a harmincharmadik születésnapom (krisztusi kor, mondaná a jó Besenyõi Erika, gimis magyartanárom). Ezért hát búcsúzóul el is szavalom magamnak Berzsián híres jobbladáját, hogy jó kedvem legyen:
A propagátor propagál,
a tropagátor tropagál.
A tropagátor propa,
a propagátor tropa....
a tropagátor tropagál.
A tropagátor propa,
a propagátor tropa....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése