2009. november 23., hétfő

Rohanós télelő

Az év ritmusában közeledik advent. Ilyenkor az élet egyel magasabb fokozatba kapcsol, mintha be akarná hozni az év közben elvesztegetett időt No, nem mintha év közben csak a lábunkat lógatnánk, de most aztán igazán besűrűsödtek a dolgok. Az elkövetkezendő három hétben program program hátán a munkahelyemen, az ovikban, az iskolákban, védőoltás, fogorvos, balettelőadás, még felsorolni is nehéz. Alapjába véve talán azért van mindez, mert az összes december havi program a hónap első két hetére van bezsúfolva.
Vasárnap volt a tamperei templom alapításának negyvenedik évfordulója. Nagy, ünnepélyes püspöki mise volt, utána a fiatalok színielőadása meg eszem iszom. A gyerekek meglepően komolyan és rendesen viselkedtek, meg voltam velük elégedve.
Az elmúlt napokban a munkahelyi csoportunkkal Jämi-ban voltunk az éves nagy „brainstormingunkon”. A hely nagyon érdekes volt, mert egy vitorlázó repülős centrumban volt, közvetlenül a leszállópályák mellett. Persze hó volt, meg köd, úgyhogy nem repült senki, mégis érdekes volt az egész terület. Annál is inkább, mert van ott egy fedett sífutópálya, ahol az elhivatottak egész évben sífuthatnak. Jó is az annak, aki szereti. Na nem mintha én nem szeretnék sífutni, de nyáron inkább a fürdést, kirándulást preferálom. Szóval, erről a helyről a nevezetességről megemlékezendő a fiaimnak egy egy vitorlázó repülő modellt hoztam ajándékba. Vasárnapra összeraktam az egyiket, és este kivittük a focipályára felengedni. Nagyon jól szórakoztunk, Virág is teljesen belelkesedett, és egy alkalommal Botival jó magasra fel tudtuk húzni a gépet, így jó sokáig körözött. Persze a vége az lett, hogy leesett róla a gumi, ami a szárnyat a törzshöz rögzíti, és a sötétben nem találtuk meg. De nem baj, majd szerzünk olyat, és akkor száraz időben megint lehet repülőzni. Meg persze addig összerakjuk a másik gépet is.
Az időjárás továbbra se nagyon kellemes. Az első hó hamar elolvadt, most hol esik, hol köd van, de csak ritkán fagy, így jó nagy a sár. A gyerkőcök persze dagonyáznak, ezért nagyüzemben megy a mosógép. Most van amúgy az év legkellemetlenebb időszaka. Reggel fél kilenckor, a hajnali derengésben állok a buszmegállóban, és este már sötét van, mire hazaindulok, akkor is, ha a korábbi busszal megyek. Milyen jó lesz, ha végre megjön a hó!

Nincsenek megjegyzések: