Reggel jó sokáig aludtunk. Fél kilencre sikerült leballagnunk a hotel éttermébe, ahol legjobb képességeink szerint kimerítettük az étterem svédasztalát. Azután vasárnap lévén ellátogattunk a tíz órási istentiszteletre, végül alig pár perccel dél előtt sikerült kicsekkolnunk a szállodából. Ezután viszlát Rovaniemi, nekiindultunk a messzi északnak.
Nem a legrövidebb útvonalat választottuk Kilpisjärvi felé, hanem azt, amelyik áthalad a Pallas-Yllástunturi Nemzeti Parkon. Megcsodáltuk a tunturikat, amik tulajdonképpen kopár hegyek erdőtakaró nélkül. Jellegzetes lappföldi hegy félék. Autóztunk, s csodáltuk a tájat, amikor egyszer csak mit látnak szemeim? Egy rénszarvas kocog velem szemben az úton. Én igencsak meglepődtem, de ő megőrizte hidegvérét. Bizonyosan angol volt, hiszen egykedvűen jött velem szemben, az én sávomban. Azért sikerült kikerülni. Ezután egyre másra láttuk ezeket a félvad állatokat, jó néhányat megpróbáltunk lencsevégre kapni, néhányat talán sikerült is. Mindenki nagyon lelkesen csodálta őket, bár meg kell jegyeznem, hogy néha a frászt hozták rám, amikor egy kanyar után felbukkantak az úton
Ebédfőzésre bevetettük a kölcsönbe kapott remek kempingfőzőt (hivatalos nevén trangia). A menü tészta volt sonkás sajtos szószban, magyarul porkaja. Ekkor sikerült felfedezni, hogy csak néhány evőeszközt csomagoltam be, emiatt csak két körben tudtunk ebédelni, de azért így is elfogyott a menü.
Végül este nyolc után érkeztünk meg a szállásunkra, cirka négyszázhetven kilométer után. A szállásunk csak egy kicsit van idébb a világ végénél, éppen meg is beszéltük vacsoránál, hogy ide egyetlen említésre méltó jelentős város sincsen ezer kilométernél közelebb. Kilpisjärvi a Svéd, Norvég, Finn hármashatárnál található, Finnországnak egyetlen része, ahol említésre méltó hegyek vannak. No de itt aztán vannak! Szállásunk a Saana nevű különleges formájú hegy lábánál található, közvetlenül a tó partján. Egy kis faházban lakunk, ami el van látva minden elképzelhető luxussal, már turista viszonylatban. Van ágy, vécé, hideg meleg folyóvíz, és ad abszurdum, padlófűtés a fürdőben! Ablakunk alatt rénszarvas csordák legelésznek, de szó szerint. Amíg e sorokat pötyögtem, láttam vagy négy nagyobb szarvast itt az ablakunk előtt, s ez már nem az első eset azóta, hogy becuccoltunk. Remélem, a kocsin nem találnak semmi érdekeset, és nem próbálják meg azt is lelegelni....
Az időjárás ismét kegyeibe fogadott. Délelőtt borongós volt az idő, sőt némi eső is esett, így nem volt forróság az autóút alatt. Estéra azonban elmentek a felhők, és most süt az éjféli nap. Ugyanis olyan messze vagyunk fent északon, hogy tényleg itt most nem megy le a nap, pedig jócskán elmúlt már Szentiván-éj.
Nem a legrövidebb útvonalat választottuk Kilpisjärvi felé, hanem azt, amelyik áthalad a Pallas-Yllástunturi Nemzeti Parkon. Megcsodáltuk a tunturikat, amik tulajdonképpen kopár hegyek erdőtakaró nélkül. Jellegzetes lappföldi hegy félék. Autóztunk, s csodáltuk a tájat, amikor egyszer csak mit látnak szemeim? Egy rénszarvas kocog velem szemben az úton. Én igencsak meglepődtem, de ő megőrizte hidegvérét. Bizonyosan angol volt, hiszen egykedvűen jött velem szemben, az én sávomban. Azért sikerült kikerülni. Ezután egyre másra láttuk ezeket a félvad állatokat, jó néhányat megpróbáltunk lencsevégre kapni, néhányat talán sikerült is. Mindenki nagyon lelkesen csodálta őket, bár meg kell jegyeznem, hogy néha a frászt hozták rám, amikor egy kanyar után felbukkantak az úton
Ebédfőzésre bevetettük a kölcsönbe kapott remek kempingfőzőt (hivatalos nevén trangia). A menü tészta volt sonkás sajtos szószban, magyarul porkaja. Ekkor sikerült felfedezni, hogy csak néhány evőeszközt csomagoltam be, emiatt csak két körben tudtunk ebédelni, de azért így is elfogyott a menü.
Végül este nyolc után érkeztünk meg a szállásunkra, cirka négyszázhetven kilométer után. A szállásunk csak egy kicsit van idébb a világ végénél, éppen meg is beszéltük vacsoránál, hogy ide egyetlen említésre méltó jelentős város sincsen ezer kilométernél közelebb. Kilpisjärvi a Svéd, Norvég, Finn hármashatárnál található, Finnországnak egyetlen része, ahol említésre méltó hegyek vannak. No de itt aztán vannak! Szállásunk a Saana nevű különleges formájú hegy lábánál található, közvetlenül a tó partján. Egy kis faházban lakunk, ami el van látva minden elképzelhető luxussal, már turista viszonylatban. Van ágy, vécé, hideg meleg folyóvíz, és ad abszurdum, padlófűtés a fürdőben! Ablakunk alatt rénszarvas csordák legelésznek, de szó szerint. Amíg e sorokat pötyögtem, láttam vagy négy nagyobb szarvast itt az ablakunk előtt, s ez már nem az első eset azóta, hogy becuccoltunk. Remélem, a kocsin nem találnak semmi érdekeset, és nem próbálják meg azt is lelegelni....
Az időjárás ismét kegyeibe fogadott. Délelőtt borongós volt az idő, sőt némi eső is esett, így nem volt forróság az autóút alatt. Estéra azonban elmentek a felhők, és most süt az éjféli nap. Ugyanis olyan messze vagyunk fent északon, hogy tényleg itt most nem megy le a nap, pedig jócskán elmúlt már Szentiván-éj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése