Emlékszik még valaki a címben megnevezett könyvre? Gyerekkorunk, és meglehet még vagy két három generáció gyerekkorának egyik kedvence volt, hosszú címét csak így rövidítették: SICC. Voltak benne kártyatrükkök, betűrejtvények, találós kérdések, miegymás. Ilyenekkel múlattuk az időt mi, az előző évezred gyermekei.
No és, hogy mit csinálnak az ez évezred gyerekei? Hát ők bizony „having some fun”. Vagyis, hogy Phun. A minap ugyanis ráakadtam erre a számítógépes programra, s egyből láttam, hogy ez nagyon jó, sokkal jobb, mint a SICC (már persze, bizonyos értelemben). Ez ugyanis egy fizikai világ szimulátor. Vesz az ember egy kört, közepébe bök egy pöttyöt, és máris kész a kerék. Karika, meg vonal, ott a kétkarú emelő. Rugó és paca, nosza, harmonikus rezgőmozgás. Igen, minden általános iskolás fizikatanár legszebb álma lehetne ez a program, remélem, vannak még általános iskolás fizikatanárok....
Balázsnak megmutattam, nagyon odavolt. Csináljunk katapultot! Csináljunk dugattyút! Csináljunk fogaskerekekből darálót! Elképzeltem, hogy ha ehhez a programhoz lennének a tananyaghoz kapcsolódó kis projektek, akkor mennyivel egyszerűbb lenne tanítani azokat a lejtőket, súrlódásokat, rugókat és ingákat. A diákok észre se vennék, hogy ez nem csak „fun” (szórakozás), hanem fizika és tanulás is. Amúgy vannak más, hasonlóan jó programok. A GCompris nagy kedvenc, a fiúk mostanában az áramkör szimulátorral játszanak benne (halló Zsömpapa!). Csak elem, vezeték (tudom, nem drót), kapcsolók, ellenállás. Olyasmik, amiket elvileg tanulnak majd, de amit jobb lenne, ha maguk fedezhetnének föl próbálgatással. Most már erre is van lehetőség. Tudom, vehetnének a kezükbe valódi elemeket, vezetékeket meg izzókat. De most őszintén, hány gyerek játszik ma még ilyesmivel, amikor ott a számítógép. Igen, azt is tudom, hogy ezek a szimulációk nem adják vissza a valóságot száz százalékosan.
De lássuk be, pontosan a fizika tankönyvekben megálmodott ideális világot adják vissza, ahol a súrlódást tetszőleges értékre be lehet állítani, ahol a rugalmas labda nem pukkad ki ha túl erősen csapódik a falhoz, ahol a gravitációt ki és bekapcsolhatom, elhanyagolhatom, vagy nem. Balázs egyelőre nagyon lelkes. Már beígértem neki a katapultot, meg a vízkereket. És ha majd fizikából ilyeneket tanulnak, már lesz valami képe, hogyan működnek ezek az idealizált egyszerű kis gépek, és nem okoz majd neki problémát elképzelni, milyenek a bonyolultabbak. A lehetőségek határtalanok, Sok múlik rajtunk, mennyire használjuk ki ezeket. Gyerünk, délután legyen egy kis szimulált aerodinamika, úgy jutunk majd el a csillagokig.
No és, hogy mit csinálnak az ez évezred gyerekei? Hát ők bizony „having some fun”. Vagyis, hogy Phun. A minap ugyanis ráakadtam erre a számítógépes programra, s egyből láttam, hogy ez nagyon jó, sokkal jobb, mint a SICC (már persze, bizonyos értelemben). Ez ugyanis egy fizikai világ szimulátor. Vesz az ember egy kört, közepébe bök egy pöttyöt, és máris kész a kerék. Karika, meg vonal, ott a kétkarú emelő. Rugó és paca, nosza, harmonikus rezgőmozgás. Igen, minden általános iskolás fizikatanár legszebb álma lehetne ez a program, remélem, vannak még általános iskolás fizikatanárok....
Balázsnak megmutattam, nagyon odavolt. Csináljunk katapultot! Csináljunk dugattyút! Csináljunk fogaskerekekből darálót! Elképzeltem, hogy ha ehhez a programhoz lennének a tananyaghoz kapcsolódó kis projektek, akkor mennyivel egyszerűbb lenne tanítani azokat a lejtőket, súrlódásokat, rugókat és ingákat. A diákok észre se vennék, hogy ez nem csak „fun” (szórakozás), hanem fizika és tanulás is. Amúgy vannak más, hasonlóan jó programok. A GCompris nagy kedvenc, a fiúk mostanában az áramkör szimulátorral játszanak benne (halló Zsömpapa!). Csak elem, vezeték (tudom, nem drót), kapcsolók, ellenállás. Olyasmik, amiket elvileg tanulnak majd, de amit jobb lenne, ha maguk fedezhetnének föl próbálgatással. Most már erre is van lehetőség. Tudom, vehetnének a kezükbe valódi elemeket, vezetékeket meg izzókat. De most őszintén, hány gyerek játszik ma még ilyesmivel, amikor ott a számítógép. Igen, azt is tudom, hogy ezek a szimulációk nem adják vissza a valóságot száz százalékosan.
De lássuk be, pontosan a fizika tankönyvekben megálmodott ideális világot adják vissza, ahol a súrlódást tetszőleges értékre be lehet állítani, ahol a rugalmas labda nem pukkad ki ha túl erősen csapódik a falhoz, ahol a gravitációt ki és bekapcsolhatom, elhanyagolhatom, vagy nem. Balázs egyelőre nagyon lelkes. Már beígértem neki a katapultot, meg a vízkereket. És ha majd fizikából ilyeneket tanulnak, már lesz valami képe, hogyan működnek ezek az idealizált egyszerű kis gépek, és nem okoz majd neki problémát elképzelni, milyenek a bonyolultabbak. A lehetőségek határtalanok, Sok múlik rajtunk, mennyire használjuk ki ezeket. Gyerünk, délután legyen egy kis szimulált aerodinamika, úgy jutunk majd el a csillagokig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése