Elindult
a 2013-as esztendő. Munka vonalon nincs különösebb újdonság,
Zsuzsi csinálgatja a kísérleteit, én meg főleg a diákokkal
foglalkozom, oktatok, konzultációt tartok. Miután a munkámban
egyre nagyobb hangsúlyt kap az oktatás, ezért egyre inkább
érzékelem a pedagógiai tanulmányok hiányát.
Ennek
pótlására utánanéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak
kiegészítő kurzusokat végezni. Már tavaly nyáron adódott az
első, amikor is itt, az egyetem szervezésében részt vehettem egy
három napos tanfolyamon, aminek a témája "tanítás angolul
multikulturális környezetben" volt. Ez ugyan csak három napos
volt, de eléggé fellelkesített, így tovább nézelődtem a
lehetőségek után.
Találtam
is két internetes kurzust, az egyiket az Edinburgh-i Egyetemtől, a
másikat pedig az Oxfordi Egyetemtől. A két kurzusban az a
különbség, hogy míg az Edinburgh-i egy ingyenes, úgynevezett
MOOC, addig az oxfordi fizetős, és hagyományosabb, előadásra,
beadandóra, vizsgadolgozatra alapuló.
Ez
a MOOC nagy fejlemény a felsőoktatásban, ami az utóbbi egy, két
évben jelent meg. Jelentése valami ilyesmi: masszívan tömeges,
online kurzus. A nemzetközi felsőoktatásban felismerték, hogy az
egyetemek a hagyományos keretek között képtelenek kiszolgálni a
tudásra jelentkező igényt. Ezért néhány vezető egyetem
elkezdte bizonyos kurzusait elérhetővé tenni az interneten.
Korábban az online kurzusoknak elég negatív híre volt a
felsőoktatásban, elterjedt volt a nézet, hogy ezek csak "alibi"
tanfolyamok, amit bárki meg tud csinálni másolással, a netről
levadászott beadandókkal. Vagyis, hogy valódi tudást ezek nem
adnak, az innen kapott papírokat senki sehova el nem fogadta.
Nagyjából
két évvel ezelőtt fordult a helyzet, amikor is pár nagy egyetem,
mint amilyen a Harvard és az MIT, összeálltak, és létrehoztak
közös platformokat. Így jött létre pl. a Coursera, (de van még
néhány más hasonló is), ahol ezek az egyetemek válogatott
témákat elérhetővé tesznek bárki számára, ingyen. A jónép
az egész világról ráharapott ezekre az anyagokra, hiszen így
lehetősége van az embernek akár egy kis eldugott faluból adott
téma legnagyobb előadóitól tanulni. Ezekre a kurzusokra bizony
ezrek regisztrálnak be, a világ minden tájáról, és innen a név,
masszívan tömeges. A tanfolyam szerkezete olyan, hogy körülbelül
heti öt, hat óra munkát igényel hat héten át, s a végén egy
záródolgozattal értékelik a megszerzett tudást.
Az
általam innen kiválasztott kurzus címe "E-learning anddigital cultures" (kb. Elektronikus tanulás és digitális
kultúra). Azt remélem tőle, hogy egy kicsit jobban átlátom a
napjainkban zajló (mondhatni forrongó) internetes-digitális
újdonságokat, és meglátom, hogy azokat hogyan lehet beépíteni
az egyetemi programunkba.
A
másik kurzusom Oxfordból teljesen más, a címe "EffectiveOnline Tutoring" (kb. Hatékony internetes oktatás). Miután ez
hagyományosabb, tulajdonképpen arról van szó, hogy egy
szokványos, előadás alapú kurzust kiraknak a netre. Az előadások
ott érhetők el, a beadandókat ott kell leadni, a vizsgát ott kell
letenni. A létszám korlátozott, ezúttal 24 fő. Ettől azt várom,
hogy némi elméleti áttekintést kapok az online oktatáshoz és
eszközökhöz, amiket amúgy már elég intenzíven használunk már
most is a tamperei programunkban. Például ott van a Moodle és
Adobe Connect, mindkettőt magam is használom azoknál a tárgyaknál,
amiket én oktatok. Eleddig inkább csak intuitíve, remélhetőleg
ezután majd szisztematikusabban és hatékonyabban.
Mindkét
kurzusom hétfőn kezdődött, és szerintem nagyon jó, hogy a kettő
ennyire eltérő szerkezetű. Így első kézből lesz
összehasonlítási alapom arra nézve, hogy melyik hasznosabb,
melyik alkalmazhatóbb a mi bioinformatika programunkban, itt
Tamperében.
De
további lehetőségeket is találtam pedagógiai továbbképzésemre.
Az őszi szemeszterben a Tamperei Egyetem szervez egy programot,
University Pedagogy (kb. Egyetemi pedagógia) címmel, angol nyelven.
Ezt nagyon szeretném megcélozni, ez ugyanis már nem egyetlen
kurzus, hanem egy egész kiegészítő képzés, ami összességében
nagyon nagy segítséget nyújtana a továbblépésben.
Szóval
ismét nem unatkozok. A munka ellett esténként a kurzusok anyagával
foglalkozok, és továbbképzem magamat. Remélem, jótékony
hatással lesz ez rám mindenféle szempontból. Például eszembe
jut, milyen is volt a katedra másik oldalán lenni, mint
"egyetemista".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése