Táv: 106 km
Hát igen. Kicsit az a gyanúm, hogy Csabi véleménye szerint minden
túrába kell legalább egy nap, amikor bizonyíthatunk, és 100 km-t
megyünk csomaggal. Én nem osztom ezt a nézetét, de csak lihegek a
nyomában…
Haapsaluban reggel újabb kellemes meglepetés ért: az élelmes
tulaj a boltból frissen sütött pékárut hozott és árult, finn
és magyar ízlésnek is megfelelőt. Bár Csabi meg én nem éltünk
vele, Boti választott magának valamit, hogy jó napja legyen. Ezen
felvidulva viszonylag gyorsan sikerült összepakkolnunk – annál
is inkább igyekeztünk, mert tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk,
ráadásul Haapsalu is érdekesnek ígérkezett, ahogy ezt a kemping
falán elhelyezett információs papírkákból és füzetecskékből
kisilabizáltuk. Püspöki székhely volt, Rómának tartozott, meg
mindenféle ilyenek. Mindenesetre egy szép nagy vár van a város
szívében igen jó állapotban, és az óváros is nagyon szép.
Ráadásul biciklijavító műhely is van :-) -de ezt nem kellett
igénybe vennünk.
Csak mikor a várhoz értünk derült ki számunkra, hogy ezen a
napon a várban jóga-fesztivált tartottak. A jógának semmilyen
szinten nem vagyunk barátai, ráadásul a várnak egy nagy része le
is volt kerítve a fesztivál miatt, így csak röviden tudtuk
megszemlélni. Remélem, visszatérünk még ide!
Haapsaluból ismét a bicikliúton mentünk tovább. Ez aztán az
Uusi Ruotsi (? vagy valami ilyesmi) nevű területen vitt keresztül,
ahol észtországi svédek élnek. Hát ami azt illeti, jól el
vannak határolódva! Erre a területre nem vezetett aszfaltút, egy
hosszú szakaszon kavicsos úton mentünk az erdőben, amit télen
lánctalpas hókotrók használnak, ezért az átlagosnál is
döcögősebb volt. Nagyon izgultam, de végül nem lett senkinek se
defektje…. Ráadásul, hétvége lévén, az észt háziasszonyok
kiáramlottak az erdőbe áfonyát szedni, sok-sok autó verte fel a
port és tette még bonyolultabbá a közlekedést. Ennek a
szakasznak a végén szerencsésen belebotlottunk egy út menti
hamburgerezőbe, ahol hathatós közbenjárásomra ebédeltünk.
Igencsak meglepett minket a bódé ablakába kitett „sós, pörkölt
földimogyoró” nevű zacskó magyar felirata :-) Amúgy
Észtországban a boltokban nagyon sok magyar termékkel
találkoztunk, kezdve a különböző Kotányi fűszereken egészen a
meggybefőttig, amitt Finnországbankeservesen hiányolunk.
Ebéd után Botiban felbuzgott az energia, és mikor egy 3 fős
fiúcsapat beelőzött minket, ő rájuk tapadt, és pár kilométeren
át tesztelte, hogy bírja-e a tempójukat. Hát ő bírta – nekem
viszont nagyon kellett igyekeznem, hogy legalább látótávolságban
maradjak.
Gyönyörű napsütéses idő volt egész nap, jól meg is izzadtunk. Pedig erre a napra is olyan táborozóhely ígérkezett, ahol a tenger mellett verhetünk sátrat, de egyéb vízről ne is álmodjunk. A nap végén hát lekanyarodtunk az útról, hogy megtaláljuk a táborhelyet. Meglepetésünkre egy nagy csapat fiatalt találtunk itt: mint kiderült, valamiféle tábor volt itt, olyasmi mint egy cserkésztábor, csak a tengeri életre nevelte a fiatalokat. Jókedvű és jó lelkű emberek voltak, meg is invitáltak bennünket meleg vizes zuhanyra és szaunázni :-). Sőt, még azt is felajánlották, hogy vegyük kölcsön az evezős csónakot és evezzünk ki romantikázni a tengerre – de mivel semmilyen tapasztalatunk a tengerrel nincs, így ezt köszönettel visszautasítottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése