Véget ért egy korszak

Éppen egy éve volt, hogy Zsuzsi elkezdhette a szuper-intenzív finn nyelvtanfolyamát, s tegnap volt a napja, amikor is bizonyítványt osztottak neki. Ezen egy év alatt (némi szünettel) heti öt napon át, napi hét órában tanulta a finnt, s el is jutott az erős alapfokról az igen erős középfokig, vagy talán a felső fok első lépcsőiig. Már a kurzus lején bőséges szókészlettel rendelkezett Zsuzsi, hiszen hat év nyelvi környezetben nem múlik el nyom nélkül, még az én esetemben sem, pedig én aztán köztudottan nyelvi antitalentum vagyok. Megállapíthattuk, hogy a kezdeti előny egyáltalán nem múlt el a kurzus folyamán, hanem amennyivel magasabb szinten lépett be az elején, annyival erősebben is fejezte be, ha tudását összehasonlítjuk azokkal a kurzustársaival, akik teljesen a nulláról indultak. Ma már kedves feleségem finnül intézi az intézni valókat iskolában, óvodában, orvosnál, vagy hivatalban, s ez nagy elégedettségére szolgál mind neki, mind nekem, sőt, alighanem a finneknek is. Zsuzsi ki is jelentette, végre egy nyelv az életében, amivel igazi sikerélménye van. S ennek én igen örülök.
Persze most, hogy a kurzusnak vége, ismét előjönnek a régi problémák. Állás kéne, ami pedig szemmel láthatólag nincs. Most már meghirdetett állás sincs, s a belső információk is egyre csak arról szólnak, hogy nem vesznek föl sehol új posztdokot. Hogy mit hoz a holnap? Kíváncsian várjuk.