2019. július 16., kedd

Finnországi szürkeköves templomok - 1. túra: Lammi, Hollola, Koski


Szent Erik arra kérte Finnország népeit,
hogy fogadják el a keresztény vallást, 
és kössenek vele békét.
A kereszténység a 11. században terjedt el Finnországban a svéd befolyás növekedésével párhuzamosan, és a helyi hagyomány mindezt Szent Erik svéd király és Szent Henrik püspök keresztes hadjáratához köti. Bár a történelemtudomány nem erősíti meg a legenda eseményeit, tény, hogy számos templom és más keresztény emlék maradt fönn a reformáció előtti időkből.
Kirándulásaink során felkerestünk számos, ebben a korai időszakban épült templomot a középkori Häme tartományban. Túráinkról videó is készült, amely magyar feliratokkal megnézhető a YouTubeon.
Első túránk Lammi templomától indult. A város egyházközségét 1420-ban alapították, és a ma is álló kőtemplom 1490 körül épült és Szent Katalin nevét viselte. Szürke kőből emelt falaival és vörös téglából épült felső homlokzatával a häme-i vagy szürke-köves stílus tipikus képviselője. A bejárat feletti gótikus rózsaablakot alighanem később vágták a homlokzatba.
Belül az eredeti berendezésből semmi nem maradt fönt, mert a templom, a mellette álló fa harangtoronnyal együtt a finn polgárháborúban, 1918 április 29-én teljesen kiégett.
A jelenlegi modern berendezés és falfestmények helyi fafaragók és finn festőművészek, többek között Bruno Tuukkanen, a finn nemzeti zászló tervezőjének kezét dicséri.
A templomtól bringával indultunk következő állomásunkra.
Egy régió helytörténete kicsit egy kirakós játékra hasonlít. Az ember rakosgatja a fennmaradt darabokat, és megpróbálja elképzelni, hogyan is éltek itt az emberek évszázadokkal ezelőtt. Ha szerencsések vagyunk, megérthetünk valamit az itt élők hagyományaiból.
Következő állomásunk Hollola volt. A Szűz Máriának ajánlott templom 1495 és 1510 között épült, Finnország harmadik legnagyobb, középkorból fennmaradt temploma, Häme tartományban pedig csak a Hattulai templom régebbi nála. Hollola egyházközsége még a templomnál is régebbi, a krónikák először 1328-ban említik. A helyi néphagyomány tudni véli, hogy a templomot egy óriás pár, Hollo és Martta építette. A történet részleteit egy népdal is megörökítette, és a helyiek minden októberben megemlékeznek róla a Hollo és Martta folk-fesztiválon.
A templom belseje 1642-ben, nem sokkal a reformáció után elpusztult, de néhány falfestményt nemrégen helyreállítottak. Nagyon érdekes az úgynevezett fegyverszoba és festménye. A helyi nemesek ebben a helységben tették le fegyvereiket a misék idejére.
A templom legérdekesebb kincsei a fából készült szobrok. A 24 fennmaradt szoborból néhány a templomnál is korábbi, az 1400-as évekből. Ezek szenteket, Máriát és Jézust ábrázolják. A legnagyobb szobor alakja a közkedvelt szent Yrjö, vagyis szent György, aki épp legyőzi a sárkányt. Még ennél is különösebb az a Szűz Mária szobor, amely a templom külső falában egy kis kamrában látható, fehér liliomok között. Nem mindennapi látvány egy Evangélikus templomban!
Koski (ma Mämeenkoski) egyházközsségét a 15. század elején alapították. Kőtemploma 1510 és 1560 között épült, és szent Laurinak, azaz szent Lőrincnek szentelték. Ez a templomépület különleges, nyolcszögletű alaprajzzal rendelkezik, ami ritkaság Finnországban. Sajnos a templomot csak egy bő évszázadig használták, és nem tudható, miért dőlt romba. Ma már csak az alapfalak körvonalai és néhány emléktábla jelzi helyét.
Végül Lammiba visszatérve fejeztük be túránkat. A nap folyamán összesen 64 kilométert tekertünk, így látogattuk meg az első három templomot a finn középkori szürkeköves templomok közül.