2009. április 28., kedd

Tavaszi magyar tábor, 2009

Az utolsó két hétben sok érdekes történt velünk. Múlt vasárnap vendégeink voltak, Melinda és Tomi látogatott meg minket Tamperéből. Jó volt megint találkozni velük. Mindenféle érdekes terveik vannak, bár Tomi is aggódik, hogy a gazdasági válság miatt elveszíti a munkahelyét. Bizony, a válság szemmel láthatólag kezd Finnországba is begyűrűzni, remélem, erre kevésbé lesz drasztikus a hatás, mint otthon. Persze az élet azért megy tovább, az itt szokásos hirtelenséggel itt is kitört a tavasz.
Botondot beírattuk tájfutásra. Az ismerkedési alkalmon lelkesen rohangált a térképpel az iskolájuk körül, és kereste az ellenőrző pontokat. Szerintem Boti már most elég jól tájékozódik térkép alapján, ha megtanulja ehhez még a tájoló kezelését, akkor nem lesz ilyesmivel problémája. Az edzések a Kangasala környéki érdekesebb erdőkben lesznek, a következő például a Mobilia melletti hegygerincen, ahol már többször kirándultunk.
Most hétvégén került sor végre a tavaszi magyar táborra. A hely ezúttal Rajalában volt, ami egy táborhely faházakkal Tamperétől északnyugatra, kb. hetven kilométerre. Az odajutást komplikálta kissé, hogy sikeresen eltörtem a szemüvegemet, és még nincs kész az új, így Zsuzsinak kellett vezetni a teljes létszámú plusz jól megrakott autót. Szerencsére Zsuzsi már rutinos versenyző, és mg a csúszós földúton is remekül elvezetett a táborig. A táborban faházakban laktunk, még saját szoba is jutott a családoknak. Volt fűtés, folyóvíz és persze szauna (kettő is), szóval igazán összkomfortos ellátást élvezhettünk ismét Sanyinak köszönhetően. Jól éreztük magunkat, ezúttal jött néhány új játszóházas család, akikkel megismerkedhettünk, beszélgethettünk. Botond nagyon élvezte, hogy már a nagyfiúkkal alhatott, este őrködés címszóval későig fennmaradhatott, sőt, a végén Balázzsal még jutalmat is kaptak, mégpedig egy pár rádiótelefont. Most nagy az izgalom, hogy kipróbálhassák itthon. Balázs kissé fáradtabb volt a szokásosnál, többször be is pisilt. Azért azt mondta, hogy tetszett neki a tűzrakás, meg a palacsintasütés. A lányok hozták a szokott vidám formájukat. Talán az egész napos kint levéstől volt, de egész jókat aludtunk, és ez mindenkinek jót tett. Vasárnap a hazaindulás kissé izgalmasra sikerült. Valamiért ugyanis nem indult az autó. Szerencsére Sanyi és Gábor még ott voltak, és megnézték ők is. Ezúttal nem az aksi merült le, hanem a gyújtással volt valami hiba, és hosszas önindítózás után sikerült beindítani a motort. Már másodjára fordult ez elő, lehet, hogy rövidesen megint szervizbe kell vinni a kocsit.

2009. április 14., kedd

Nagyhét és Húsvét

Eljött a húsvét reggele,
feltámadásunk édes ünnepe....
Az elmúlt hét, a nagyhét, igen zsúfolt és nehéz volt. Valami enyhe megfázás kering a családban. Ahhoz nem elég erős, hogy ledöntsön, de ahhoz igen, hogy kellemetlen legyen a közérzetünk. Ráadásul Luci továbbra is hatkor kel. Az összesített eredmény: fáradtak és nyűgösek vagyunk. A nagyheti liturgiák közül egyre sem mentünk el, de nagypénteken otthon mondtunk keresztutat, a nagyszombati feltámadási misét pedig a rádióban meghallgattuk. Sajnos kimaradt a kedvenc énekem. Talán jövőre nagyobb szerencsém lesz. Húsvét vasárnapján délelőtt mentünk misére, délután pedig Sanyiékhoz a gulyáspartira. Sanyiéknak szép házuk van Lempäälä -ben. Jó sokan eljöttek a játszóházasok közül, és jól éreztük magunkat. Szerencsére a nap is kisütött, úgyhogy nem is fáztunk. A szomszédban még lovak is voltak, és Balázs nagyon ügyes volt, mert meg merte etetni. Hétfőn Gabiékhoz mentünk, ahol a fiaink meglocsolták a lányokat. Szép verseket tanultunk, a fiúk büszkén harsogták a verset. A maradék időkben jókat sétáltunk, a fiúk és Virág pedig biciklizett, élveztük, hogy javul az idő.
A héten várjuk, hogy Zsuzsi behívják interjúra, ahogy két hete ígérték. Ezen kívül Virág útlevelét is el kellene intézni, ehhez viszont le kell mennünk Helsinkibe a nagykövetségre. Hogy ez pontosan mikor lesz, azt még nem tudjuk. Ezeken kívül jó lenne már kiheverni ezt a megfázást, és akkor mennyivel vidámabb lesz ez a tavasz.
Kíváncsian várom a mai otthoni parlamenti szavazás eredményét. Bizodalmam az nem sok van, de csodák még történhetnek, és akkor a parlament feloszlathatja önmagát. Elkeserítő, hogy némelyek pókerarccal játsszák ki az alkotmányos rendet, és a törvény puszta betűjénél fogva hiteltelenné teszik a demokratikus berendezkedést, csak a saját rövid távú érdekeiket nézve. Találtam egy Sík Sándor verset, aminek utolsó versszaka teljesen leírja azt, hogy mi a véleményem a jelenlegi helyzetről:

MAGYAROK GYÓNÁSA

Ama régi híres döntő magyaroknak,
Kiknek sírjain most kányák marakodnak,
Marék maradéka, fáradt fogyatéka:
Gyónjuk gyónásunkat nemzetek elébe,
Nemzetek-ostorló Úristen kezébe.
Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Gyónjuk legelsőben honni hevertünket,
Szalonnás körömmel kártya-kevertünket,
Ázsiát ásitó, valóság-másító
Bolondító bortól fátyolos szemünket.
Gyónjuk gyönyörűjét délibáb meséknek,
Piros pántlikáját régi dicsőségnek,
Magyari jövendőt, álmodott szivárványt,
Sült-galamb-lesését szalmán szundikálván;
Részeg magabíztunk, mikor hétszer vérzünk.
Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Gyónjuk másod szeren úri-pazar markunk,
Németnek, zsidónak, mindenki mohónak
Csordulatig amit tékozlani tartunk.
Valaki fülünkbe szép szót furulyázott,
Minden javainkból pőrére kirázott.
Mindent oda, mindent, ingünket, utolsót,
Holt szülénk sírjából a deszkakoporsót:
Zsíros üstökünket csakhogy le ne nyessék,
Nemzeti tokánkat hájjal kenegessék.
Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Gyónjuk legutólszor legutolsó vétket,
Gyónjuk égnek-földnek a legfeketébbet.
Mikor az ördögnek mindent odaadtunk,
Csillagot az égről, a földet alattunk,
Amikor béklyóztak örökös robotra,
S lettünk a világnak ebűl rugdosottja:
Akkor, orcátlanon, cigányok módjára,
Álltunk vigyorogva világ piacára,
Szóval megtagadtuk jó régi nemünket,
Csúfságra cseréltük magyar szép nevünket,
Tisztes apáinknak sírja fölé köptünk,
Istennek, embernek arcába röhögtünk,
Önnön ganajunk közt táncra kerekedtünk,
Isten, ember előtt fertelemmé lettünk.

Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!
Kegyelmes Úristen, ne kegyelmezz nékünk!

2009. április 6., hétfő

Ködös virágvasárnap

Elérkeztünk a nagyhéthez, és mindjárt az elején virágvasárnaphoz is. A misén felolvasták a passiót, ezért jó hosszú volt a szertartás. A gyerekek persze a pálmaágakkal rohangásztak és kardoztak, egyszóval emelték a hangulatot. Otthon délután idén is jöttek a gyerekek köszönteni. „virvon, varvon”. Amúgy az egész hét vége kellemesen nyugis volt, nem volt semmilyen program. Többször sétáltunk a szemerkélő eső ellenére. Balázs többször is bringázott, vasárnap este az ovistársaival is a parkolóban. Ettől eléggé kifulladt, és este nehezen vette a levegőt. Sajnos a ködös idő nem biztos, hogy jót tesz neki. A tavasz azért szemmel láthatólag közeleg. Hó már csak itt ott van (például a kertünkben), és a maradék is rohamosan olvad. Megjelentek a kavicssöprő gépek, ami a tavasz biztos jele errefelé. (Tudniillik itt nem sózzák az utakat télen, hanem kőzúzalékot szórnak ki a járdákra, hogy ne csússzon. Aztán amikor elolvad a hó, ott marad ez a durva kavics, de jönnek a begyűjtőgépek, és feltakarítják.) A tavasz másik tuti jele, hogy a nők a vörös rondábbnál rondább árnyalataira festik a hajukat. Mit ne mondjak, elég kiábrándító...
Kissé aggódva és szkeptikusan szemlélem az otthoni politikai fejleményeket. Teljesen céltalannak tűnik az agónia, ami otthon megy. Világos, hogy a kormánypártok egy perccel sem fognak előbb elmozdulni a húsosfazék mellől, mint ahogy muszáj lesz. Sajnos az is teljesen nyilvánvaló, hogy az alkotmányos keretek nem biztosítanak semmilyen lehetőséget a parlament feloszlatására, ha a parlamenti többség nem akarja. Az utcai demonstrációk teljesen hiteltelenekké váltak, ahogy az látható volt a tegnapi gyér részvételből, ugyanakkor az erőszakos megoldásoknak nincs társadalmi támogatottsága (szerencsére, vagy sajnos?). A tegnapi demonstráció egyetlen pozitív hozadéka, hogy este a radikálisok is ráéreztek, hogy provokáció van, és inkább szó nélkül elvonultak, mintsem hogy a mai szoclib média oszlatással és lángoló kukákkal legyen tele, pedig úgy kell a koalíciónak a balhé, mint egy falat kenyér. Természetesen az aktuális közjáték után megint megy a szokásos mederben tovább a sarc és cinikus kormányzás. Egyetlen, igen halvány reménysugár, ha a köztársasági elnök mégiscsak talál fogást a kormányfőváltáson alkotmányossági szempontból, és feloszlatja a parlamentet, de erre, józan fejjel átgondolva, igen kicsi az esély.