2013. április 14., vasárnap

Zuhanás a csőben


Van egy számítógépes játék, amiben egy kis emberkét kell irányítani Az emberke zuhan lefelé a csőben, és mindenféle álló és mozgó akadályokat kell kikerülni. A játék kezdetekor az ügy még viszonylag egyszerű, de ahogy telnek a másodpercek, úgy gyorsul a tempó, és élőbb vagy utóbb elég sok akadály jön szembe ahhoz, hogy a játékos elvétse az irányt, és a kis emberke felkenődjön valami akadályra, vagy a cső falára.
Nos, az utóbbi időben pontosan így érem magamat. Kezdődött mindez február elején, amikor is beneveztem a tanfolyamaimra. (Egyébként véget értek már, megjöttek a bizonyítványok is. Oxfordból, az "Effective online tutoring" kurzusról is, aminek nagyon örülök.) Akkor több héten keresztül sokat kellett későig éjszakázni, online video-előadásokon részt venni, prezentálni, beadandókat írogatni.
Ár és belvíz szemle a Benta partján
Azután március közepén beindult az előadásos fázis, amikor is a rendes kurzusaimmal párhuzamosan rendszeresen kellett új, rendkívüli előadásokat összeállítanom és megtartanom. Először a magyar héten tartottam egy ismeretterjesztő előadást a magyar molekuláris biológiáról, finn egyetemistáknak. Azután Espooban, az Aalto Egyetemen volt egy demonstrációs előadásom, ahol egy esetleges jövőbeli kurzusba illeszkedően kellett egy teljesen új előadást gyártanom "Computational Genomics" címmel.
Ezt követte magyarországi utunk, ami külön fejezetet érdemel. Még a télen kaptam egy  értesítést, hogy idén, Húsvét után kerül megrendezésre a Magyar Élettudományi Konferencia. Ez egy olyan esemény, amely a három legnagyobb magyar élettudományokkal foglalkozó társaság éves konferenciáját egyesíti, s így a legnagyobb ilyen témájú magyar fórummá vált a molekuláris tudományon dolgozók számára. Gondoltuk Zsuzsival, jó lenne ide eljönni, kicsit beszélni a régi kollégáknak, évfolyamtársaknak, tanárainknak az itt végzett munkánkról. Be is küldök hát jelentkezéseinket, és februárban jött a hír, hogy  mindkettőnk jelentkezését elfogadták előadás tartására a konferencián. Emellett nekem adódott a lehetőség hogy az ELTE-n, az alma materem falai között megtarthatom a filogenetika kurzusom egy rövidített változatát a most ott tanuló biológus hallgatóknak. Hosszas levelezés után sikerült a két eseményt összekombinálni.
Mácsonyás kép
Igen ám, de mindennek a logisztikája nem bizonyult triviálisnak. Mindkét szülő utazik, mi lesz a gyerek sereggel? Miután Húsvét is a képbe esett, úgy döntöttünk, hogy az egész társaság utazik. A felnőttek konferenciáznak meg kurzust tartanak, a gyerekek megy nagyszülőznek. S mind együtt közösen ünnepeljük Húsvétot.
Így is lett. Nagypénteken felkerekedtünk, s elrepültünk Budapestre. Nagyszombaton Zsuzsival és Botonddal ellátogattunk Zsuzsi szüleihez, s együtt mentünk a nagyszombati szertartásra, méghozzá Pasarétre! Sok régi emlék jött elő ezen hosszú éjszaka.
Húsvét napját Zsuzsi családjával töltöttük. Elmentünk étterembe, és Boti találkozhatott Bogival, és végre, jól kidumálhatták magukat, amúgy kiskamasz módra. Hétfőn locsolás volt, de csak egy helyre mentünk, Mariannékhoz Százhalombattára. Itt Boti és Balu gyakorolták a locsolás hagyományát, én és Zoli meg beszélgettünk Mariannal, akit nem láttam már vagy... jó sok éve.
Zsuzsival az Operett Színházban
Kedden este ellátogattunk Piliscsabára, a ferences közösségbe. Meséltünk nekik a finn élményeinkről, és visszajöttek a régi szép idők, amikor még  éjszakába nyúltak a közösségi alkalmak. Szerdán legyártottam az első filogenetika előadásomat, meg a prezentációmat a konferenciára. Este színházba mentünk Zsuzsival, Zolival és Dinával négyesben, a budapesti  kulturális lehetőségeket kihasználandó. Az Elisabeth című musicalt néztük meg. Nekem tetszett, remélem, a többieknek is. Csütörtökön megvolt az ELTE-s előadásom, majd délután Mártit látogattuk meg a Ferenciek terén.
Pénteken utaztunk le Siófokra, a konferenciára. Ez a nap hosszú idők legpechesebb napjaként vonult be emlékeinkbe, ugyanis aznap kétszer is sikerült lekésnünk a vonatot. Először tárnokon a fehérvári vicinálist. Miután az állomáson kellett volna a hidegben várni egy órát, hívtunk egy taxit, hogy vigyen le bennünket Székesfehérvárra. De miután a taxis nem tudott hitelkártyát elfogadni (igen, a jóléti Skandináviában elkényelmesedett  naiv külföldiek vagyunk), ezért meg kellett  állnunk egy bank-automatánál készpénzt fölvenni, és így sikerült még egyszer lekésni a csatlakozást. Ez esetben a vonatok percnyi pontossággal indultak, esélyt se adva nekünk... (Nem úgy, mint hazafelé, amikor Fehérvárról jó fél óra késéssel indult a vonatunk, előzékenyen maga elé engedve a következő sebesvonatot, ami szintén jó lett volna nekünk.)
Siófok, konferencia. Találkoztunk régi ismerősökkel, Krisztián barátunkkal, volt évfolyamtársakkal. Hallottunk érdekes előadásokat, sétáltunk a Balaton partján, ettünk jóféle reggeliket, s vacsorákat. Mindkettőnk előadása jól sikerült, talán meg is jegyezték páran, akiknek érdemes megjegyezniük. Talán nem, de az se baj. A lehetőség adott, mi elmondtuk a mondókánkat, akinek füle volt, s érdekelte, az hallotta.
Hétfőn Zsuzsi hősiesen visszautazott a négy csemetével, én meg bőszen készültem a keddi előadásomra, ismét az ELTE-n. Aznap is csúnya esős idő volt, mint majdnem végig az ottlétünk alatt. Kedden előadás, szerdán ismét készülődés, ezúttal a  csütörtöki gyakorlatra, az ELTE-s kurzust lezárandó. Este én is szárnyakra keltem, s elrepültem hazafelé.
Éjjel egy után értem haza, de szusszanni nem sok idő akadt, mert péntek reggel 9-kor már tartanom kellett a rendes filogenetika előadásomat a tamperei diákjaimnak. Bevallom, kissé másnapos voltam, és sokat kellett támaszkodnom az óravázlatomra.
Szombaton se lazult a tempó, felkelés és reggeli után autóba ültünk, s elszáguldottunk Helsikibe, ahol a Balassi Intézet a magyar költészet napja alkalmából szavalóversenyt szervezett a Finnországban élő magyar fiataloknak. A gyerekeink természetesen szavaltak, kivéve Lucát, aki a közönséget látva zavartan leviharzott a színpadról. Az esemény egyébként jól  sikerült, és a magam részéről nagyon értékelem, hogy vannak ilyen lehetőségek itt a szórványban is.
A szavalást amúgy egybekötöttük Wiener Zoliék meglátogatásával Espooban. Sajnos csak alig egy órácskát tudtunk beszélgetni állás ügyekről és a nagybetűs életről, de a szoros menetrendbe most csak ennyi fért bele. Este kilenc után tértünk meg kies kis lakunkba.
Ma vasárnap van, s tovább zuhanok lefelé a csőben. Most Oulu felé robogok a vonaton, ahol holnap egy prezentációt mutatok be munkaüggyel kapcsolatban. Sajnos készülni csak ma reggel tudtam, még a misére menés előtt. Érdekes dolog ez a vonattal. Miután nincs most közvetlen repülő járat Tampere és Oulu között, így csak helsinki átszállással lehetne repülni. De a járatok  között annyit kell az átszállásra várni, hogy pont annyi idő a közvetlen vonattal menni, mint átszállással repülni. Ráadásul Oulu reptere nagyon messze van a várostól (jó fél óra kocsival), így végül a vonat mellett döntöttem, ami Oulu szívébe visz be, pár percnyi sétára csak a hoteltól.
Holnap várhatólag hamar lemegy a prezentációm, s délután öt felé már vissza is érek Tamperébe, s hat felé haza. Nagyon remélem, hogy az lesz a cső vége, és a következő hetekben nem lesz ilyen sűrű a program, és rendesen tudok készülni a feladataimra, nem csak ilyen kutyafuttában. Szóval ezt remélem, de Zsuzsi már említett egy két extra eseményt, ami szivárog a következő hetek menetrendjébe.