2010. április 26., hétfő

Ismét tavaszi magyar tábor

A szokottnál egy kissé zűrösebb időszakon vagyunk túl. A gyerekek kezdték egy alapos takonykórral, amit szerencsésen én is elkaptam. Ezért két napot kimaradtam a munkából, annál is inkább, mert Balázs és Virág olyan vacakul voltak, hogy ők sem mehettek közösségbe. Aztán,midőn én már kihevertem ezt, Zsuzsi váltott föl, mert a Lányok bekeményítettek fülgyulladásba, ezért jöhetett az orvos, antibiotikum, lázcsillapító. Végül csak mindenki kilábalt nagyjából egészéből a kórságokból, s ekkor jött a szokásos idei magyar tábor.
Pénteken, Virág balettje után rögvest indultunk is Aitolahtiba, ugyanoda, ahol tavaly ősszel voltunk. Ez egy nagyon szép régi ház, a régi helyi paplak, ma is a tamperei Evangélikus Egyház kezelésében. Ismét Sanyi jóvoltából kaptuk meg a házat, ingyen és bérmentve, köszönet azoknak, akik ezzel is hozzájárultak a tamperei magyar családos közösség fejlődéséhez.
Igazság szerint pénteken, még odamenet kissé megijedtünk, mert ránk szakadt egy hatalmas hózápor, és a hőmérséklet is alaposan lehűlt. Leesett két-három centi hó, ami csak szombat estére olvadt aztán el. Aggódtunk, hogy vajon ezzel lőttek minden szabadtéri programnak? Később aztán az időjárás megkönyörült rajtunk, és szombaton meg vasárnap gyönyörű, napsütéses idő volt, sőt néha langyosság is.
Volt hát nagy szaunázás, barkácsolás, szombaton pedig én főztem az ebédet, bográcsban, ahogy azt kell. Voltunk vagy negyvenen, el is fogyott csaknem teljesen a tizenöt liter gulyás, ami lekerült a tűzről. Vasárnap rövid áhítatot is tartottunk, ahol én beszéltem a többieknek pár szót a napi szentírási szövegekről.
Volt még autómentés is, mert Sanyi véletlenül ráhajtott a furgonjával egy nagy kőre, ami az fennakadt. Volt jó sok fejtörés meg hórukk, mire sikerült a kocsit leemelni. Aztán már hamar elment a vasárnap délután, s hamarosan jöhettünk is haza, ahl Zsuzsira néhány köbméter szennyes ruha várt. Megy is a mosógép tán azóta is. Én meg lecsutakoltam, meghajmostam a csibéket, hiszen mind jól átfüstölődtünk a tábortüzeknél.
És hogy hogyan tovább? Reméljük, az ősszel ismét együtt lesz a csapat, és ismét felvonhatjuk egy jó kis környéki táborhelyen a magyar zászlót.

Vasárnapi posta

Elutaztunk családostól egy hosszú hétvégére. Vasárnap este vettem csak ki a postát, s mi jött, na mi? Volt benne egypár ócska reklámújság, ami az unásig ismert vacakokat nyomatja megint, de érdemi újság csak egy. Csak a Fides.
Azért örültem ennek a vasárnapi postának. Igaz, ez nem a varsói gyors, de vidéken ez is megteszi.

2010. április 10., szombat

Kampánycsend

Holnap választ az ország. Ez a blog amúgy sem az a politizálós hely, de most még ugye a kampánycsend is arra szorít, hogy mellőzzük az ilyen témákat. Mi amúgy is már egy hete leadtuk a voksunkat, s most már csak innen a távolból szemléljük a történéseket, s kívánunk egy jobb jövendőt az otthon maradottaknak. Mégsem tudok közömbösen viszonyulni a fejleményekhez. Mementóul álljon itt Babits verse, mely szomorúan aktuális ma is.

Miatyánk. 1914.

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bünökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
- add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!

- mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképen mennyekben,
azonképen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bün hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi büneinket,
miképen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.

Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!


Babits Mihály

2010. április 6., kedd

Nagyhét – Szent Három Nap – Húsvét

Végéhez ért a Nagyböjt, elmúlt a Nagyhét, a húsvéti Szent Három Nap. Nagypéntek és Húsvét hétfője itt munkaszünet, úgyhogy otthon lehettem a többiekkel négy teljes napon át. Az eső esett, sőt esik, a hó intenzíven olvad, a sár nagy, szóval az időjárás megfelelően borongós alaphangulatot adott a nagypénteki emlékezésnek. Amúgy takarítás volt a szigorú böjti program, meg délutáni alvás. Este meghallgattuk a rádióban a szertartás közvetítését Sümegről, ahol Zsuzsi szülei személyesen ott voltak. Lélekben együtt voltunk azért. Jó volt hallgatni az ismert énekeket (talán ezek hiányoznak itt legjobban nekem), meg persze Barsi Balázst is. Kár, hogy rövid volt a prédikáció.
Szombatra aztán véget ért a böjt, bár az időjárásfelelőst elfelejtették erről értesíteni. Délután meglátogattuk Szabó Józsiék családját Tamperében. A fiaink nagyon ügyesen társasjátékoztak Palikával, a nagyfiúval, a lányok meg babáztak. Mi jól beszélgettünk Józsival mindenféle tudományos témákról. Nyolc felé értünk haza, amit egy gyors vacsora követett. Zsuzsi és Boti tízre elmentek a feltámadási misére vissza Tamperébe, ahonnan csak egy óra felé kerültek elő. Addigra én már szerencsére aludtam.
Húsvét vasárnap több jeles esemény is esett. Ugyebár április negyedike volt, de szerencsére ma már ez nem több mint egy sima dátum a naptárban, de persze Zsuzsival nem álltuk meg egy kis csasztuskázás nélkül, és belül örültem, hogy Botiék ezt már nem értik. Reggeli után autóba ültünk és elindultunk Helsinkibe, a nagykövetségre, hogy leadjuk szavazatunkat (végre) az országgyűlési választásokon. Érdekes dolog ez az állampolgári kötelezettség, mely csak erkölcsileg, mintsem törvényileg kötelez. (Kevesen tudják, hogy bizony, van olyan ország, ahol nem opcionális a részvétel a választásokon. Belgium, néhány olasz tartomány, stb.) Azt gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetünk még az országért, hogy hozzájárulunk a politikai konszolidációhoz. Sajnos innen messziről nagyon tisztán látszik, mennyire romokban van Magyarország, hogy hogyan vált (ismét) a kárpát-medencei regionális centrum a futottak-még kategória végén kullogó sereghajtójává. Egyszóval szeretettel küldjük értékítéletünket szavazat formájában, rajtunk ne múljon az új lehetőség.
Tamperében még felvettük Ilmát, aki szintén szavazni jött velünk. Ilma időnként itt dolgozik az intézetünkben, és a lisztérzékenység molekuláris hátterét kutatja. Az úton részletesen elmesélte a kutatásssal kapcsolatos részleteket. Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes volt, s kissé irigykedtem, hogy mint kutató orvos, ennyire testközelből dolgozhat ezzel a betegséggel és a mögötte húzódó hatásmechanizmusokkal.
Szó mi szó, dél körül értünk Helsinkibe, a nagykövetségre, ahol azonmód voksoltunk is. Ezután átmanővereztünk a városon, és meglátogattuk Wiener Zolit és családját. Egy kellemes délutánt töltöttünk ismét együtt. A gyerekek már nagyon várták a találkozást, és ennek megfelelően végig is rajcsúrozták a délutánt. Volt nagy társasjátékozás (Mézes futam!) meg vonatozás is. Este hat órára elmentünk a Mária templomba, ahol meghallgattuk a Húsvét vasárnapi misét, ezúttal angolul. Ezután haza indultunk, s hazafelé Tündér Lalát hallgattunk egész úton. A lányok persze kiütődtek és elaludtak, de a fiúk hősiesen bírták, míg este tíz után hazaérkeztünk.
Húsvét hétfője persze nem múlhatik locsolás nélkül, ezért kora reggel (fél tíz) fiaimmal meglátogattuk Eszteréket, ahol a fiúk verseltek, meg locsoltak, annak rendje s módja szerint, majd kasszírozták a csokitojásokat. Ezután rohantunk haza, mert nemsokára érkezett Móni Lilivel és Danival. Ismét jó kis délutánt töltöttünk együtt, sok sok társasjátékkal meg beszélgetéssel. Estére már mindannyian elfáradtunk, úgyhogy hamar elmentünk aludni, és ezúttal viszonylag bőgés-mentesen telt el az éjszaka.
Az elkövetkező időszak egyre zsúfoltabbnak tetszik a munkahelyen. Indulófélben van egy csomó projekt, csak győzzem őket energiával. Mindeközben a nyári program sem akar alakulni, hogy pihenésre idén sem lesz idő sem mód, az egyre nyilvánvalóbbnak látszik.