Végéhez ért a Nagyböjt, elmúlt a Nagyhét, a húsvéti Szent Három Nap. Nagypéntek és Húsvét hétfője itt munkaszünet, úgyhogy otthon lehettem a többiekkel négy teljes napon át. Az eső esett, sőt esik, a hó intenzíven olvad, a sár nagy, szóval az időjárás megfelelően borongós alaphangulatot adott a nagypénteki emlékezésnek. Amúgy takarítás volt a szigorú böjti program, meg délutáni alvás. Este meghallgattuk a rádióban a szertartás közvetítését Sümegről, ahol Zsuzsi szülei személyesen ott voltak. Lélekben együtt voltunk azért. Jó volt hallgatni az ismert énekeket (talán ezek hiányoznak itt legjobban nekem), meg persze Barsi Balázst is. Kár, hogy rövid volt a prédikáció.
Szombatra aztán véget ért a böjt, bár az időjárásfelelőst elfelejtették erről értesíteni. Délután meglátogattuk Szabó Józsiék családját Tamperében. A fiaink nagyon ügyesen társasjátékoztak Palikával, a nagyfiúval, a lányok meg babáztak. Mi jól beszélgettünk Józsival mindenféle tudományos témákról. Nyolc felé értünk haza, amit egy gyors vacsora követett. Zsuzsi és Boti tízre elmentek a feltámadási misére vissza Tamperébe, ahonnan csak egy óra felé kerültek elő. Addigra én már szerencsére aludtam.
Húsvét vasárnap több jeles esemény is esett. Ugyebár április negyedike volt, de szerencsére ma már ez nem több mint egy sima dátum a naptárban, de persze Zsuzsival nem álltuk meg egy kis csasztuskázás nélkül, és belül örültem, hogy Botiék ezt már nem értik. Reggeli után autóba ültünk és elindultunk Helsinkibe, a nagykövetségre, hogy leadjuk szavazatunkat (végre) az országgyűlési választásokon. Érdekes dolog ez az állampolgári kötelezettség, mely csak erkölcsileg, mintsem törvényileg kötelez. (Kevesen tudják, hogy bizony, van olyan ország, ahol nem opcionális a részvétel a választásokon. Belgium, néhány olasz tartomány, stb.) Azt gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetünk még az országért, hogy hozzájárulunk a politikai konszolidációhoz. Sajnos innen messziről nagyon tisztán látszik, mennyire romokban van Magyarország, hogy hogyan vált (ismét) a kárpát-medencei regionális centrum a futottak-még kategória végén kullogó sereghajtójává. Egyszóval szeretettel küldjük értékítéletünket szavazat formájában, rajtunk ne múljon az új lehetőség.
Tamperében még felvettük Ilmát, aki szintén szavazni jött velünk. Ilma időnként itt dolgozik az intézetünkben, és a lisztérzékenység molekuláris hátterét kutatja. Az úton részletesen elmesélte a kutatásssal kapcsolatos részleteket. Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes volt, s kissé irigykedtem, hogy mint kutató orvos, ennyire testközelből dolgozhat ezzel a betegséggel és a mögötte húzódó hatásmechanizmusokkal.
Szó mi szó, dél körül értünk Helsinkibe, a nagykövetségre, ahol azonmód voksoltunk is. Ezután átmanővereztünk a városon, és meglátogattuk Wiener Zolit és családját. Egy kellemes délutánt töltöttünk ismét együtt. A gyerekek már nagyon várták a találkozást, és ennek megfelelően végig is rajcsúrozták a délutánt. Volt nagy társasjátékozás (Mézes futam!) meg vonatozás is. Este hat órára elmentünk a Mária templomba, ahol meghallgattuk a Húsvét vasárnapi misét, ezúttal angolul. Ezután haza indultunk, s hazafelé Tündér Lalát hallgattunk egész úton. A lányok persze kiütődtek és elaludtak, de a fiúk hősiesen bírták, míg este tíz után hazaérkeztünk.
Húsvét hétfője persze nem múlhatik locsolás nélkül, ezért kora reggel (fél tíz) fiaimmal meglátogattuk Eszteréket, ahol a fiúk verseltek, meg locsoltak, annak rendje s módja szerint, majd kasszírozták a csokitojásokat. Ezután rohantunk haza, mert nemsokára érkezett Móni Lilivel és Danival. Ismét jó kis délutánt töltöttünk együtt, sok sok társasjátékkal meg beszélgetéssel. Estére már mindannyian elfáradtunk, úgyhogy hamar elmentünk aludni, és ezúttal viszonylag bőgés-mentesen telt el az éjszaka.
Az elkövetkező időszak egyre zsúfoltabbnak tetszik a munkahelyen. Indulófélben van egy csomó projekt, csak győzzem őket energiával. Mindeközben a nyári program sem akar alakulni, hogy pihenésre idén sem lesz idő sem mód, az egyre nyilvánvalóbbnak látszik.
Szombatra aztán véget ért a böjt, bár az időjárásfelelőst elfelejtették erről értesíteni. Délután meglátogattuk Szabó Józsiék családját Tamperében. A fiaink nagyon ügyesen társasjátékoztak Palikával, a nagyfiúval, a lányok meg babáztak. Mi jól beszélgettünk Józsival mindenféle tudományos témákról. Nyolc felé értünk haza, amit egy gyors vacsora követett. Zsuzsi és Boti tízre elmentek a feltámadási misére vissza Tamperébe, ahonnan csak egy óra felé kerültek elő. Addigra én már szerencsére aludtam.
Húsvét vasárnap több jeles esemény is esett. Ugyebár április negyedike volt, de szerencsére ma már ez nem több mint egy sima dátum a naptárban, de persze Zsuzsival nem álltuk meg egy kis csasztuskázás nélkül, és belül örültem, hogy Botiék ezt már nem értik. Reggeli után autóba ültünk és elindultunk Helsinkibe, a nagykövetségre, hogy leadjuk szavazatunkat (végre) az országgyűlési választásokon. Érdekes dolog ez az állampolgári kötelezettség, mely csak erkölcsileg, mintsem törvényileg kötelez. (Kevesen tudják, hogy bizony, van olyan ország, ahol nem opcionális a részvétel a választásokon. Belgium, néhány olasz tartomány, stb.) Azt gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetünk még az országért, hogy hozzájárulunk a politikai konszolidációhoz. Sajnos innen messziről nagyon tisztán látszik, mennyire romokban van Magyarország, hogy hogyan vált (ismét) a kárpát-medencei regionális centrum a futottak-még kategória végén kullogó sereghajtójává. Egyszóval szeretettel küldjük értékítéletünket szavazat formájában, rajtunk ne múljon az új lehetőség.
Tamperében még felvettük Ilmát, aki szintén szavazni jött velünk. Ilma időnként itt dolgozik az intézetünkben, és a lisztérzékenység molekuláris hátterét kutatja. Az úton részletesen elmesélte a kutatásssal kapcsolatos részleteket. Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes volt, s kissé irigykedtem, hogy mint kutató orvos, ennyire testközelből dolgozhat ezzel a betegséggel és a mögötte húzódó hatásmechanizmusokkal.
Szó mi szó, dél körül értünk Helsinkibe, a nagykövetségre, ahol azonmód voksoltunk is. Ezután átmanővereztünk a városon, és meglátogattuk Wiener Zolit és családját. Egy kellemes délutánt töltöttünk ismét együtt. A gyerekek már nagyon várták a találkozást, és ennek megfelelően végig is rajcsúrozták a délutánt. Volt nagy társasjátékozás (Mézes futam!) meg vonatozás is. Este hat órára elmentünk a Mária templomba, ahol meghallgattuk a Húsvét vasárnapi misét, ezúttal angolul. Ezután haza indultunk, s hazafelé Tündér Lalát hallgattunk egész úton. A lányok persze kiütődtek és elaludtak, de a fiúk hősiesen bírták, míg este tíz után hazaérkeztünk.
Húsvét hétfője persze nem múlhatik locsolás nélkül, ezért kora reggel (fél tíz) fiaimmal meglátogattuk Eszteréket, ahol a fiúk verseltek, meg locsoltak, annak rendje s módja szerint, majd kasszírozták a csokitojásokat. Ezután rohantunk haza, mert nemsokára érkezett Móni Lilivel és Danival. Ismét jó kis délutánt töltöttünk együtt, sok sok társasjátékkal meg beszélgetéssel. Estére már mindannyian elfáradtunk, úgyhogy hamar elmentünk aludni, és ezúttal viszonylag bőgés-mentesen telt el az éjszaka.
Az elkövetkező időszak egyre zsúfoltabbnak tetszik a munkahelyen. Indulófélben van egy csomó projekt, csak győzzem őket energiával. Mindeközben a nyári program sem akar alakulni, hogy pihenésre idén sem lesz idő sem mód, az egyre nyilvánvalóbbnak látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése