2014. március 24., hétfő

Mit mutat a görbe tükör?

Éjjel háromnegyed 11, ülök a Helsinki reptéren, várom Tampere felé a csatlakozásomat. Már a harmadik gépem lesz ma, Írországból érkezem hazafelé, Manchesteren keresztül. Az Egyesült Királyságból már Finnair gép hozott, az pedig már egész otthonos érzés, amikor úgy köszönt az ominózus géphang: "Hyvät matkustajat".
A Finnair gépein az ülésen lévő zsebben található promóciós újság a Blue Wings. Semmi különös ez, olyan mint más légitársaságok hasonló reprezentációs sajtóterméke: reklámok, rövid cikkek, érdekességek, látnivalók Finnországban és a társaság célállomásain. Van ugyanakkor a szokásos, könnyen felejthető anyagok között egy-két gyöngyszem is. Az egyik ilyen rejtett gyöngy Alexander Stubb rövid cikkei, amelyek minden számban megjelennek. Alexander Stubb Finnország külkereskedelmi és Európa ügyi minisztere. Ennek ellenére élvezetesen ír! Én egyetlen repülés alkalmával sem hagyom ki az írásait, mert indig valami könnyed hangulatba kerülök tőlük.
Most is így történt, alig pár perce fejeztem be az olvasást, miközben gépünk a kifutópálya felé ereszkedett. Február elején megjelent egy könyv Michael Booth tollából The Almost Nearly Perfect People: The Truth About the Nordic Miracle (kb: A majdnem tökéletes emberek: Az igazság az északi csodáról) címmel. A brit újságíró vitriolos tollal mutatja be a dán, a norvég, a svéd (az izlandi) és természetesen a finn hétköznapi embert. Megtudjuk, hogy a dán TV ócska, a svéd demokrácia a felszín alatt nem annyira demokrácia, az izlandiak senkit sem érdekelnek, és bizony azt is, hogy a finnek péntekenként szívesen néznek a sörös és vodkás poharak fenekére. A Blue Wings márciusi számában ez a könyv adta az apropót Alexander Stubb cikkéhez. 
És be kell hogy valljam, nagyon jó kis választ írt. Amellett, hogy vidáman és igenlően kommentálja a görbe tükörben mutatott képet, nem felejti el megjegyezni,, hogy Michael Booth könnyen ír ilyen közvetlen megfigyelésekről, hiszen brit létére Dániában él, ahol ugye legalább a fűtés és a vízvezetékek működnek, amit még Őfelsége alattvalói is nagyra értékelnek, holott igazán megszokhatták volna ennek hiányát odahaza. 
Ezután persze következik némi alapos finn ország-image polírozás, ahogy azt egy EU minisztertől el is várhatjuk, de azért a végén elmeséli, hogy mi a különbség az extrovertált és az introvertált finn között: Az egyik a cipődet nézi, miközben hozzád beszél, a másik meg a cipődet nézi....
Miután nevetve letettem az újságot, elképzeltem, mit szólna a magyar külügyminiszter, amikor a magyarokról jelenik meg valami hasonló természetrajz. Hát, csak ennyiben foglalnám össze az ezután támadt gondolataimat: Finnország, ilyennek szeretlek! Az ezerszáz éves évfordulódra se savanyodj be!