2010. május 19., szerda

Elsőáldozás

Vasárnap több esemény is volt nálunk. Botondnak volt az elsőáldozása a templomban, ráadásul a névnapja is. Már szombaton elkezdődött a dolog ugyanis szokás itt, hogy az elsőáldozók szülei adják a mise utáni sütiket a vendégeknek, ezért mi is nekiálltunk sütit gyártani. Zsuzsi sörkiflit meg túrós sütit alkotott, én pedig mézes krémest. Ezen kívül szombaton voltunk még bent Tamperében a templomban az utolsó megbeszélés is, hogy vasárnap minden flottul menjen.
Úgy is ment. Mindenki szépen felöltözött, (a lányok ragyogtak persze,) Botika ügyesen olvasott is a misén. Eljöttek Móniék is a gyerekeikkel, meg Zsuzsi lengyel kurzustársa. Botond mindenhonnan bezsebelte az ajándékokat, jó nagy adag csokoládé halmozódott föl. A mise után Móni elvitte magával Botondot hozzájuk, aki ott töltötte a délutánt. Mi hazamentünk, és egy jó kis délutáni alvás után mi is elautóztunk Botondért Lempääläbe.
Mellesleg errefelé kitört a nyár. Kedden még köd volt és nyolc fok, szerdán mér húsz és verőfény, hétvégén meg csaknem harminc, ami azért mégiscsak túlzás itt Finnországban.
Csütörtökön, a mennybemenetel ünnepén itt szünnap volt. Igyekeztünk kihasználni a hirtelen jött verőfényt, és sokat voltunk kint. Elsétáltunk a strandra is, ahol a fiúk kipróbálhatták saját gyártmányú hajócskáikat. Balázs nagy eszesen behajította a sajátját anélkül, hogy madzagot kötött volna rá. Mondtam is neki, hogy akkor most integethet neki, mert már nem lehet kihozni, hiszen a part felől fúj a szél. Lett is nagy sírás-rívás, de Boti nagylelkűen begyalogolt a vízbe, és kihozta a hajót. Ő meg persze alaposan elázott. Mondanom se kell, nem voltam elragadtatva, mert a víz még tíz fokos sincs, két hete még be volt fagyva a tó. Szerencsére a melegben hamar megszáradt a nadrág, és a csapat vidáman sétálhatott hazafelé.
Pénteken Helsinkiben jártunk. Lucának lejárt az útlevele, Botinak meg heteken belül le fog, így ha a nyáron utazni akarunk, újat kell csináltatni. Sajnos, az élet nem egyszerű. Mivel Luci űtlevele már nem érvényes, ezért állampolgárság megállapítási eljárást kell neki indítani, hogy megállapítsák, kaphat e magyar útlevelet. Az a Hatóságot (nagy hával) nem hatja meg, hogy bemutattuk Luca magyar születési anyakönyvi kivonatát, be kellett diktálni a nagyszülőkig felmenően minden anyakönyvi adatot. Ez az eljárás persze extra idő (és nem mellesleg extra illeték), úgyhogy lehet, hogy emiatt stornózni kell a nyári hazautazást, ahogy az már egyszer megesett velünk két éve. Hát nem csoda hogy annyira rühellem az összes magyar Hatóságot?
Ha már Helsinkibe vetődtünk, meglátogattuk a Wiener családot új lakásukban. Kiváló ebédet kaptunk Emőkétől, aztán a gyerekek is játszottak egy jót. Hazafelé szerencsére kidőlt a gyereksereg, és szunyáltak rajcsúrozás helyett. Éppen beestünk Virág balettjára de végül még a boltba is sikerült elmenni. Fél nyolckor estünk be az ajtón, igazán fáradtan ez után a zsúfolt nap után.
A hirtelen jött nyár örömére fű fa kivirágzott, engem meg elvitt az allergia. Ilyenkor májusban mindig jön ez az egy hetes, tíz napos nagy meleg, amit általában egy hűvös, esős hónap követ. Alighanem idén is így lesz, mert a hét végére megint csak tíz fokot ígérnek. A magyarországi viharokból szerencsére ide semmi nem ért el, és a csütörtöki tájfutásig talán még kitart a jó idő, ami nagyon klassz lenne, mert ez lesz idén az első igazán nagy tájfutás. Már fenem rá a futócipőmet...

2010. május 11., kedd

Anyák napja

Megérkezett hozzánk is anyák napja hajnala, melyet errefelé május második vasárnapján tartják. A gyerekek nálunk is nagyon készültek, volt ajándékkészítés, rajzolás, titkolózás. Felvirradt a nagy nap, s már hajnali fél nyolckor kipenderültünk az ágyból. A gyerekek zöme kiáramlott a gyerekszobából, s volt nagy köszöntés meg vidámság. Balázs mozaikot ragasztott, Virág karkötőt készített, Luca képeslapot gyártott. Botond az előző napi kirándulásra való tekintettel ekkor még szundikált, de később ő is csatlakozott a köszöntéshez egy saját gyártmányú üdvözlőlappal.
Botond egyébként szombaton egész napos cserkész akadályversenyen vett részt Forssában, ami jó messzire van. Kora reggel indultak, s csak este fél hét felé érkeztek vissza. Jól érezte magát a kiránduláson, és a verseny is jól sikerült a csapatuknak, de sok részletet azért nem árult el. Már egyre több és érdekesebb programot szerveznek neki, nemsokára például éjszakai túrára viszik őket, aztán meg hamarosan nyári cserkésztábor. Örülök neki, hogy Boti jól érzi magát a csapatukban, talán elkapja ennek a közösségalkotó ereje, amit nagyon fontosnak tartok manapság.

2010. május 5., szerda

Májusi eső

A tábort követő hetünk igen siralmasan alakult. Valamit sikerült összeszednünk, mert az egész családon végigvonult valami gyors lefolyású, ámde annál intenzívebb hányós-hasmenős kórság. Ennek megfelelően a fellelhető összes ágynemű mosásba került, ami csak növelte a táborból hazajövő kimosandó ruha halmot. Mint hallottuk, nem csak mi voltunk ilyen kivételezett helyzetben, hanem minden gyerekes családot meglátogatott ez a kellemetlen vendég, aki eljött a múlt heti táborba. Ennek megfelelően hét eleje lábadozással telt, hol egyikünk, hogy másikunk maradt itthon beteg gyereket ápolni.
Május első hétvégéje esőkel köszöntött be. Szerencsére már jó előre lemondtuk a játszóházat, így végtére alaposan kipihentük magunkat. Sokat sétáltunk, s az esőre való tekintettel főleg benti programok voltak. Kézügyességezés címszóval sor kerülhetett a kőfestésre. Virág már hetek óta kéri, hogy itthon is próbáljuk ki. Meg is vettük már a hozzávalókat, egy készlet akrilfestéket meg pár ecsetet. Követ szerencsére ilyen építkezős környezetben nem nagy kunszt találni. Nosza, szedtünk egypárat, alaposan megsikáltuk őket, és beettük a szaunába kiszáradni Egyszóval szombat délelőtt minden készen állt. Neki is álltunk, s ki-ki a maga művésztehetségét gondosan föl-ecsetelte a kövekre. A kisebbek aztán hanyagolták az ecsettel való vesződést, s váltottak az ujjal készülő alkotási módra. Luci természetesen kékre mázolt mindent, Virág narancssárgára (rózsaszín ugyanis nem volt), a fiúk pedig megpróbáltak kicsit bonyolultabb mintákat produkálni. Az eredmény, egy csomó színes kő, kint száradnak most az ajtó előtt.
Botival most már rendszeresen járunk tájfutásra. Jó dolog ez, megismerjük a környék érdekesebb kirándulóhelyeit, s közben nagyokat szoktunk értekezni. Mindig más és más a feladat ezeken a csütörtök esti edzéseken. Minap például kaptunk egy térképet, amiben be volt jelölve egy útvonal, azon kellett végigloholni. Az út mellett voltak a szokásos tájfutó-bóják, ezeket pontosan be kellett jelölni a térképen. A többség persze könnyű volt, de a nyolcból kettőt még nekem sem sikerült pontosan bejelölni, pedig a végén, amikor elmondták a viszonyítási pontokat, amiket észre kellett volna venni, már egyszerűnek tűnt.
Lassan tisztázódik a nyári program. Először Anyu jön júniusra, aztán Zsuzsi szülei júliusra. Talán a fiúk haza tudnak menni az iskolakezdésig augusztus elején, de ez a része még továbbra is bizonytalan. A legnagyobb gondunk az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy hogy oldjuk meg a csőfelújításnak azt a részét, amikor lebontják a lakásban a WC-t és a fürdőszobát. Sajnos erről azt sem lehet tudni előre, hogy mikor lesz, sem azt, hogy pontosan mennyi ideig fog tartani. Szerintem ezt már csak akkor tudjuk meg majd pontosan, ha túl leszünk ezen az egész felújításon, valamikor októberben.