Elsőáldozás

Vasárnap több esemény is volt nálunk. Botondnak volt az elsőáldozása a templomban, ráadásul a névnapja is. Már szombaton elkezdődött a dolog ugyanis szokás itt, hogy az elsőáldozók szülei adják a mise utáni sütiket a vendégeknek, ezért mi is nekiálltunk sütit gyártani. Zsuzsi sörkiflit meg túrós sütit alkotott, én pedig mézes krémest. Ezen kívül szombaton voltunk még bent Tamperében a templomban az utolsó megbeszélés is, hogy vasárnap minden flottul menjen.

Úgy is ment. Mindenki szépen felöltözött, (a lányok ragyogtak persze,) Botika ügyesen olvasott is a misén. Eljöttek Móniék is a gyerekeikkel, meg Zsuzsi lengyel kurzustársa. Botond mindenhonnan bezsebelte az ajándékokat, jó nagy adag csokoládé halmozódott föl. A mise után Móni elvitte magával Botondot hozzájuk, aki ott töltötte a délutánt. Mi hazamentünk, és egy jó kis délutáni alvás után mi is elautóztunk Botondért Lempääläbe.
Mellesleg errefelé kitört a nyár. Kedden még köd volt és nyolc fok, szerdán mér húsz és verőfény, hétvégén meg csaknem harminc, ami azért mégiscsak túlzás itt Finnországban.
Csütörtökön, a mennybemenetel ünnepén itt szünnap volt. Igyekeztünk kihasználni a hirtelen jött verőfényt, és sokat voltunk kint. Elsétáltunk a strandra is, ahol a fiúk kipróbálhatták saját gyártmányú hajócskáikat. Balázs nagy eszesen behajította a sajátját anélkül, hogy madzagot kötött volna rá. Mondtam is neki, hogy akkor most integethet neki, mert már nem lehet kihozni, hiszen a part felől fúj a szél. Lett is nagy sírás-rívás, de Boti nagylelkűen begyalogolt a vízbe, és kihozta a hajót. Ő meg persze alaposan elázott. Mondanom se kell, nem voltam elragadtatva, mert a víz még tíz fokos sincs, két hete még be volt fagyva a tó. Szerencsére a melegben hamar megszáradt a nadrág, és a csapat vidáman sétálhatott hazafelé.
Pénteken Helsinkiben jártunk. Lucának lejárt az útlevele, Botinak meg heteken belül le fog, így ha a nyáron utazni akarunk, újat kell csináltatni. Sajnos, az élet nem egyszerű. Mivel Luci űtlevele már nem érvényes, ezért állampolgárság megállapítási eljárást kell neki indítani, hogy megállapítsák, kaphat e magyar útlevelet. Az a Hatóságot (nagy hával) nem hatja meg, hogy bemutattuk Luca magyar születési anyakönyvi kivonatát, be kellett diktálni a nagyszülőkig felmenően minden anyakönyvi adatot. Ez az eljárás persze extra idő (és nem mellesleg extra illeték), úgyhogy lehet, hogy emiatt stornózni kell a nyári hazautazást, ahogy az már egyszer megesett velünk két éve. Hát nem csoda hogy annyira rühellem az összes magyar Hatóságot?
Ha már Helsinkibe vetődtünk, meglátogattuk a Wiener családot új lakásukban. Kiváló ebédet kaptunk Emőkétől, aztán a gyerekek is játszottak egy jót. Hazafelé szerencsére kidőlt a gyereksereg, és szunyáltak rajcsúrozás helyett. Éppen beestünk Virág balettjára de végül még a boltba is sikerült elmenni. Fél nyolckor estünk be az ajtón, igazán fáradtan ez után a zsúfolt nap után.
A hirtelen jött nyár örömére fű fa kivirágzott, engem meg elvitt az allergia. Ilyenkor májusban mindig jön ez az egy hetes, tíz napos nagy meleg, amit általában egy hűvös, esős hónap követ. Alighanem idén is így lesz, mert a hét végére megint csak tíz fokot ígérnek. A magyarországi viharokból szerencsére ide semmi nem ért el, és a csütörtöki tájfutásig talán még kitart a jó idő, ami nagyon klassz lenne, mert ez lesz idén az első igazán nagy tájfutás. Már fenem rá a futócipőmet...