2008. október 31., péntek

Álmos hét

Vasárnap játszóház volt. Nagyon jól sikerült, mert sokkal többen jöttek el, mint máskor, olyanok is, akik eddig még nem, vagy csak ritkán fordultak meg itt. Például Kriszta és Dávid, a két gyermekükkel. Ők két évet töltöttek Japánban, és csak most a napokban érkeztek vissza. Mikor még elmentek, friss házasok voltak, most meg már két gyerekes család, nem mondom! A gyerekek mécseseket csináltak bébiételes üvegcsékből (Zsuzsi klassz ötlete alapján). Móni hozott felragasztható ékköveket, meg gyöngyöket. Szerintem remek alkalom volt, remélem a többiek is élvezték, nem csak én...
A munka közben haladgat, lassan visszaküldésre kerül az egyik cikkem, a másik meg elbírálás alatt. Csak a pályázattal haladok nagyon lassan, kissé az az érzésem, hogy soha nem fog elkészülni. A vasárnapi óraátállítás ezúttal az egész családot megviselte. Luci kitalálta, hogy akkor ezentúl hajnalban kel föl, öt és hat között, ezért valakinek mindenképpen virrasztani kell vele, így leginkább Zsuzsi is meg én is kialvatlanok vagyunk. Az utolsó két nap duplóból várat építettünk kettesben. Vannak nagy bástyák, kapu, marcona harcosok, és természetesen a királylányok tornya bugyirózsaszín kivitelben. Aztán jönnek az ovisok (hét, fél nyolc magasságában), és nagyon örülnek az éjszaka termett várnak. Megy a nagy játék. Sajnos, mire hazaérek, általában valamilyen katasztrófa (mely gyakran Balázs névre hallgat), földig rombolja az erődítményt. Tiszta Kőmíves Kelemen hangulat. Mondjuk, annyiból nem baj, hogy így legalább változatos játékokat tudnak játszani a gyerkőcök.

2008. október 28., kedd

Esti olvasás

Új esti rend van nálunk kialakulóban. Este, nyolc körül (néha kicsit korábban, gyakran kicsit később), fürdés, vacsora és fogmosás után (no, meg a közös ima a gyerekekkel), a lányok elmennek aludni, a fiúknak meg mesét olvasok. Klasszak ezek a csendes esték, ülünk együtt a kanapén, én olvasok a fiúk meg együtt izgulnak a történeten. Emllékszem, amikor én voltam kicsi, és nekem olvastak a szüleim. A legkorábbi, ami még megmaradt, az még a „másik” lakásban volt. Ülök a kisszobában, a zöld rekamién kék pizsamában, és Anyu épp ott tart, hogy a kis hableány habbá változva lefolydogált a kövezeten. Eléggé szomorú voltam a végkifejleten, sokáig nem is értettem, minek írnak ilyen szomorú végű meséket. Mégis, az egésznek a hangulata megmaradt, gondolom, ez már a sokadik mese volt aznap este, esetleg beteg voltam, már nem emlékszem. De a sok mese mind bennem maradt. A második olvasós élményem meg az, amikor már az „új” lakásban Apuval a Rejtelmes szigetet olvassuk (Vernétől). Ez a történet még sokszor az után lenyűgözött, számtalanszor elolvastam később is. Ez, és az Egri csillagok volt az, amitől igazán megszerettem az olvasást.
Most a fiúkkal a Momót olvassuk Michael Ende-től. Már ezt is olvastam valamikor iskolás koromban, de nem sok minden maradt meg a történetből, csak az, hogy valami nagyon pozitív volt benne. Hát, most együtt végigizgultuk az egészet, Beppót, Gigit, az idővirágokat, Hora mestert és a szürke urakat. Vasárnap estére fejeztük be, és szerencsére minden jóra fordult a végére, Momo visszakapta barátait, Kassiopeia (a teknősbéka) meg visszatérhetett Hora mester házába. Nem tudom, mennyi marad meg belőle Botinak, és Balunak, talán csak az együtt olvasás hangulata, meg a könyvek szeretete, mint nekem. És ez már elég is.

2008. október 26., vasárnap

Októberi megemlékezés

Csütörtökön volt 23-a, az 56-os forradalom évfordulója. Ez alkalomból elmentünk a tamperei finn-magyar társaság által szervezett megemlékezésre. Ennek során ez finnországi magyar festőnő, Éva Luostarisen tárlatának megnyitója volt, illetve egy történeti jellegű előadást hallhattunk Burgenland sorsáról trianon után. Érdekes módon 56-ról nem sok szó esett. Az előadások elég érdekesek voltak, már amennyire meg tudom ítélni, hiszen finnül voltak. Meglepetésemre a gyerekek egész jól viselték, és Boti utólag viszonylag jól el tudta mondani, hogy miről is volt szó.
Luci alvókája megint teljesen fölborult. Megint elkezdett nagyon korán kelni, pláne most, hogy átállítottuk az órát, már fél négykor ki akar jönni. Persze ettől az egész délelőtt egy nyűglődés, ami kellően megnehezíti az életet.
A minap felhívtam Novák Ildit, mert már nagyon régen nem beszéltünk. Egészen pontosan két éve, amikor is Pécsen találkoztunk. Szerencsére ő jól van, továbbra is menyasszony státusban. Sajnos Tolvaj Eszterről ő se tud semmit. Eléggé aggódom miatta, már évek óta nem jut el semmi hír róla hozzám, s az emailjeimre se válaszol.
A munkában új hallgatóm van, aki nálam fogja írni a diplomamunkáját. Nem tűnik könnyű esetnek, pedig szerintem elég érdekes témát találtunk neki. Sajnos majdhogynem a kályhától kell indulnunk, pedig állítólag programozó. mégis szinte semmit nem tud a linuxos parancssorról.
Ma délután játszóház lesz, és Zsuzsi ötlete alapján üvegeket fogunk festeni mécseseknek, Ez szerintem nagyon jó, lévén, hogy igazán megkezdődött a sötét, esős borongós idő. Talán néhány mécses fel tudja majd dobni a hangulatot.

2008. október 18., szombat

Őszi szünet

Az elmúlt héten végleg használhatatlanná vált a laptopom, így elérkezettnek láttam az időt egy újnak a beszerzésére. Persze már régebb óta számtottam rá, így volt rá némi pénz félretéve. A kívánságok és a lehetőségek összevetése után a választás egy Eee PC 901 modellre esett. Több előnye is van, egyrészt kevesebb mint fele annyiba kerül, mint egy olyan laptop, amit eredetileg szerettem volna, igaz, egyúttal a mérete is fele akkora. Ez részben előny, hisz így a buszon is sokkal kényelmesebben használhatom, ugyanakkor a gépelés kissé nehezebb rajta, plusz a hosszú í betű kissé szokatlan helyen van. Szerencsére nem is olyan gyakran fordul elő a hosszú í a magyar szövegekben, mint az ember gondolná. Egyenlőre még ismerkedem a készülékkel, és pl. próbálom lebeszélni arról, hogy mindent finnül közöljön velem.
Az elmúlt időben azért evilgi események is történtek. Vasárnap játszóházban voltunk, ahol aa gyerekek pillangókat festettek a kezükkel. Virágnak nagyon tetszett a móka, ő rögtön kettőt is festett. Balázs volt a kórházban felülvizsgálaton a mozgásával kapcsolatban. A jövő héten még folytatódik majd ez a dolog, és az erdményt majd csak akkor kapjuk meg. Ugyanaznap, kedden Botondnak osztálykirándulásonvoltak egy közeli tanyán, ahol kolbászt is sütögetek. Szerdától kitörtt az őszi szünet, és mind a négy gyerek otthon maradt Zsuzsival. Sőt, péntekeen én is maradtam, és délután közös családi kertészkedés volt.
Szombaton, azaz ma nagyon mozgalmas nap volt. Délelőtt nagytakartást rendeztünk, és nagy meglepetésemre a fiúk önként és dalolva nagyon aktívan részt vettek a munkában. Ennek igazán örültem, nem győztem dícsérni szorgalmukat. Ebédre remek sült csirke volt, ebéd után pedig Botival részt vettünk a ház közös kerttakarításában is. Délután négyre Gabiék jöttek hozzánk látogatóba, amire is Zsuzsi remek sütiket gyártott (sörkiflit és női szeszélyt). Mindkettő nagy sikert aratott.
Legfrissebb olvasmányélményem Arthur Clarke utolsó könyve, a “The last theorem” amit Frederik Pohl-lal közösen írtak, s amely augusztusban jelent meg. A könyv főszereplője egy matematikus, aki sikeresen bizonyítja Fermat híres tételét a diofantikus egyenletekről. Érdekes, hogy maga a történet egyfajta képtár, ahol felvonultatják azokat az ötleteket, amiket Clarke és Pohl a munkássága során bedobott. Persze az elmaradhatatlan űrlift itt is megvan, de van napvitorlás, jóindulatú, bár kissé destruktív szuperűrlények, és elektromágneses fegyver, amely az ellenség összes elektromos berendezését tönkreteszi. Az nem nagyon tetszett, hogy bizonyos részek korábbi művekből lettek átvéve, például a napvitorlások versenye, de az viszont igen, hogy a történet végkicsengése kifejezetten pozitív. Megható volt az gépben eltárolt “örök életről” olvasni annak tudatában, hogy Clarke ezen utolsó művének befejezése után maga is meghalt. Hát, nem ez a legnagyobb alkotása, de a Clarke rajongók bizonyára ezt a könyvét is nagy örömmel fogják olvasni.

2008. október 8., szerda

Az első fagyok

Hát megjöttek az első hajnali fagyok is. A nap már későn kel, olyan nyolc körül, úgyhogy még napkelte előtt kell kimenni a buszhoz. Luca továbbra is gondoskodik a korai (fél hatos) kelésről, akkor meg aztán pláne sötét van még. Az elmúlt héten sokat esett az eső, sőt az egyik éjszaka egy nagy vihar is volt, csak úgy zúgott a kéményben. Tegnap meg ma viszont visszajött a csodás napsütés, úgyhogy még pár napig lehet élvezni a szép színeket, de aztán megint eső várható.
Sajnos a laptopom immár teljesen a végét járja. Nem elég, hogy teljesen eltört a fedele a sarkoknál, de még az aksija is kipukkant, így nem lehet töltő nélkül be se kapcsolni. Így persze nem tudom a buszon használni, pedig ott szoktam a blogíráson kívül dolgozni meg olvasni is. Megérett az idő egy újra.
Ma, szerdán volt az általam szervezett csoportgyűlés második alkalma, és szerintem nagyon jól sikerült. Egész élénk beszélgetés alakult ki, csak kár, hogy kevesen jöttek el. A gyűlés után van a bioinformatikus hallgatóknak "Journal Club" is, amikor is két két diák bemutat egy egy cikket. A maiak nagyon érdekesek voltak, a témájuk a microRNS-ek volt. Ezek a génműködés szabályozásában vesznek részt (a transzkripciós faktorok mellett). Egészen új terület, így eddig nem sokat hallottam felőlük. Talán még majd a munkámban is hasznosítani tudom az ott hallottakat.
Szombaton az ovisoknak foglalkozás volt a templomban, most vasárnap pedig játszóház lesz, azaz "magyarovi".