2013. január 29., kedd

Tanfolyamok rogyásig


Elindult a 2013-as esztendő. Munka vonalon nincs különösebb újdonság, Zsuzsi csinálgatja a kísérleteit, én meg főleg a diákokkal foglalkozom, oktatok, konzultációt tartok. Miután a munkámban egyre nagyobb hangsúlyt kap az oktatás, ezért egyre inkább érzékelem a pedagógiai tanulmányok hiányát.
Ennek pótlására utánanéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak kiegészítő kurzusokat végezni. Már tavaly nyáron adódott az első, amikor is itt, az egyetem szervezésében részt vehettem egy három napos tanfolyamon, aminek a témája "tanítás angolul multikulturális környezetben" volt. Ez ugyan csak három napos volt, de eléggé fellelkesített, így tovább nézelődtem a lehetőségek után.
Találtam is két internetes kurzust, az egyiket az Edinburgh-i Egyetemtől, a másikat pedig az Oxfordi Egyetemtől. A két kurzusban az a különbség, hogy míg az Edinburgh-i egy ingyenes, úgynevezett MOOC, addig az oxfordi fizetős, és hagyományosabb, előadásra, beadandóra, vizsgadolgozatra alapuló.
Ez a MOOC nagy fejlemény a felsőoktatásban, ami az utóbbi egy, két évben jelent meg. Jelentése valami ilyesmi: masszívan tömeges, online kurzus. A nemzetközi felsőoktatásban felismerték, hogy az egyetemek a hagyományos keretek között képtelenek kiszolgálni a tudásra jelentkező igényt. Ezért néhány vezető egyetem elkezdte bizonyos kurzusait elérhetővé tenni az interneten. Korábban az online kurzusoknak elég negatív híre volt a felsőoktatásban, elterjedt volt a nézet, hogy ezek csak "alibi" tanfolyamok, amit bárki meg tud csinálni másolással, a netről levadászott beadandókkal. Vagyis, hogy valódi tudást ezek nem adnak, az innen kapott papírokat senki sehova el nem fogadta.
Nagyjából két évvel ezelőtt fordult a helyzet, amikor is pár nagy egyetem, mint amilyen a Harvard és az MIT, összeálltak, és létrehoztak közös platformokat. Így jött létre pl. a Coursera, (de van még néhány más hasonló is), ahol ezek az egyetemek válogatott témákat elérhetővé tesznek bárki számára, ingyen. A jónép az egész világról ráharapott ezekre az anyagokra, hiszen így lehetősége van az embernek akár egy kis eldugott faluból adott téma legnagyobb előadóitól tanulni. Ezekre a kurzusokra bizony ezrek regisztrálnak be, a világ minden tájáról, és innen a név, masszívan tömeges. A tanfolyam szerkezete olyan, hogy körülbelül heti öt, hat óra munkát igényel hat héten át, s a végén egy záródolgozattal értékelik a megszerzett tudást.
Az általam innen kiválasztott kurzus címe "E-learning anddigital cultures" (kb. Elektronikus tanulás és digitális kultúra). Azt remélem tőle, hogy egy kicsit jobban átlátom a napjainkban zajló (mondhatni forrongó) internetes-digitális újdonságokat, és meglátom, hogy azokat hogyan lehet beépíteni az egyetemi programunkba.
A másik kurzusom Oxfordból teljesen más, a címe "EffectiveOnline Tutoring" (kb. Hatékony internetes oktatás). Miután ez hagyományosabb, tulajdonképpen arról van szó, hogy egy szokványos, előadás alapú kurzust kiraknak a netre. Az előadások ott érhetők el, a beadandókat ott kell leadni, a vizsgát ott kell letenni. A létszám korlátozott, ezúttal 24 fő. Ettől azt várom, hogy némi elméleti áttekintést kapok az online oktatáshoz és eszközökhöz, amiket amúgy már elég intenzíven használunk már most is a tamperei programunkban. Például ott van a Moodle és Adobe Connect, mindkettőt magam is használom azoknál a tárgyaknál, amiket én oktatok. Eleddig inkább csak intuitíve, remélhetőleg ezután majd szisztematikusabban és hatékonyabban.
Mindkét kurzusom hétfőn kezdődött, és szerintem nagyon jó, hogy a kettő ennyire eltérő szerkezetű. Így első kézből lesz összehasonlítási alapom arra nézve, hogy melyik hasznosabb, melyik alkalmazhatóbb a mi bioinformatika programunkban, itt Tamperében.
De további lehetőségeket is találtam pedagógiai továbbképzésemre. Az őszi szemeszterben a Tamperei Egyetem szervez egy programot, University Pedagogy (kb. Egyetemi pedagógia) címmel, angol nyelven. Ezt nagyon szeretném megcélozni, ez ugyanis már nem egyetlen kurzus, hanem egy egész kiegészítő képzés, ami összességében nagyon nagy segítséget nyújtana a továbblépésben.
Szóval ismét nem unatkozok. A munka ellett esténként a kurzusok anyagával foglalkozok, és továbbképzem magamat. Remélem, jótékony hatással lesz ez rám mindenféle szempontból. Például eszembe jut, milyen is volt a katedra másik oldalán lenni, mint "egyetemista".