2008. február 24., vasárnap

Olvadás

Megtörtént tehát szerdán az autó levizsgáztatása, ismét egy évig menetbiztosnak nyilváníttatott a gép. Kicseréltek és feltöltöttek mindenféle folyadékokat, gyújtógyertyákat, miegymás.
Csütörtökön ismételten lerobbant a munkahelyi számítógépem, de már olyan rutinos vagyok az újratelepítésben, hogy ez nem okoz pár órai fennakadásnál többet. Viszont örömhír, hogy az egyik beküldött cikkemet nem utasították el, hanem korrekcióra küldték vissza. Reményeim szerint nem olyan súlyosak a kritikák, hogy ne tudnánk pár hét alatt megcsinálni, és akkor meglenne az első elfogadott cikkem idén. Na, de előbb majd lássuk magukat a kritikákat.
Péntek délután Botond úszás edzésének ideje. Hírtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy az egész családdal elmegyünk az usziba. Így is történt. Amíg Boti "eddzett", addig Virággal és Balázzsal a kismedencében pancsoltunk. Zsuzsi persze Lucit felügyelte a partvonalon. Fürdés után még szauna volt, aztán kellemesen elfáradtan értünk haza.
Szombaton délelőtt a bolt programot bonyolítottuk, délután meg mákos kalácsot sütöttem, ami vacsorára készült el. Vasárnap nagy havazásra ébredtünk, de a mise végére már sajnos esőre váltott. Délutánra vendégségbe várjuk Meli és Tomit. Ennek örömére Zsuzsi kakós csigár süt, aminek illata itt száll. Remek hétvége: mindkét nap finom házi sütemény!

2008. február 18., hétfő

Farsang

Az elmúlt hét folyamán még mindig az influenzával küzdöttünk. Balázs csak nagyon lassan gyógyult, Lucusnak pedig a fülére ment a kórság, így antibiotikumot kellett szednie egész héten. Sajnos nem értékelte nagyra a gyógyszerbevétel gondolatát, így naponta kétszer, reggel és este is közelharcot kellett vívni vele, hogy a szájába varázsolhassuk a négy milliliternyi szirupot. És mivel az antibiotikum megviselte a hasát is, rendeltek neki Rela cseppeket is, ami helyrehozza a bélflóráját. Ami napi egy további szerbevételt is jelent....
A fájós has azt is jelentette, hogy nem evett jól, és ez meg is látszott a hangulatán (joviális alkat). Nyűgös volt, egész nap kézben akart lenni, éjjel pedig gyakran fönt volt. Mindez Balázs egyre javuló állapotával kombinálva meglehetősen kifárasztotta Zsuzsit, úgyhogy a hétvégére már kellően lefáradt állapotba került...
Nekem a munkahelyemen a szokásos rutin folytatódott. A hét első három napján is folytatódott a követéses munkavizsgálat (ahol is engem „követnek”, hogy hogyan dolgozom – egy kutatómunka részeként). Mivel ez nem nagyon engedi meg a lazítást, így hihetetlen tempóban haladok. Elkészült egy újabb kézirat, amit most hamarosan be fogunk küldeni egy nem is rossz újságnak, továbbá egyéb projectekben is remekül haladtam. Cserébe esténként alaposan kipurcanva értem haza.
Szombatra szerencsére semmiféle program nem volt beütemezve, így végre rászántam magamat az autó hátsó ütközőjének a cseréjére. Még tavaly nyáron történt az eset, mikor is Zsuzsi beletolatott egy alacsony utánfutóba. Ekkor az ütköző kissé összetört. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy nagyon kellemetlenül érezzem magamat, ha valahova menni kell. A szervízben javíttatás szóba se jött, mert egy gyári ütközőelem 300 eurónál kezdődik, és erre jönne még a festés, a munkadíj, stb... Viszont az egyik itteni magyar pont karosszériamunkákkal foglalkozik, általa sikerült szerezni bontóból egy megfelelő darabot, sőt, ő le is festette a megfelelő színűre. Megjegyzem, az egész országban csak két darabot tudott felhajtani, de nekem persze egy is elég volt. (Legalábbis remélem.) Tavaly decemberben meg is történt a tranzakció, és mostanra került egy szabad délelőttöm, amit rászántam a cserére. Bevallom, kicsit féltem a dologtól, de kiderült, hogy gyerekjáték az egész, csak néhány csavart kellett kiszedni, és már kész is. Egyszóval, sikerélményem volt ezzel kapcsolatban.
Szombat délután a fiúk nem aludtak, hanem megnéztük (már sokadjára, de nem baj) az „Az istenek a fejükre estek” filmet. Ez továbbra is jó film, tele mindenféle érdekes afrikai állattal a Kalahári sivatagból.
A másik műszaki esemény pedig az volt, hogy a laptopom töltőjében eltört az egyik vezeték. A laptop elhalálozása már bármikor bekövetkezhet, két és fél év csaknem napi igen intenzív használat után talán nem is csoda. (Most is ezt a szöveget a buszon ülve ezen a laptopon rom, hiszen máskor nem nagyon van ilyesmire időm.) A burkolata is repedezik már, és gyanítottam azt is, hogy valami nincs rendben azzal a vezetékkel. Egyszóval szombat este végleg megtagadta a rendeltetés szerinti működést, ami azért nagy baj, mert töltés nélkül maga a laptop is használhatatlan, a pótalkatrész meg vagyonokba kerülne (hajrá fogyasztói társadalom). Miután mégiscsak nonszensznek tartom, hogy egy nyamvadt vezeték miatt az egész laptopot diszkvalifikálni kelljen, vasárnap délután forrasztópákát ragadtam, és kis küzdéssel MEGJAVÍTOTTAM a vezetéket. Nem mondom, ezt a forrasztást nem mutatnám be mint vizsgadarabot, viszont rövid távon egyenlőre megteszi, és még egy ideig tudom használni a gépet.
Vasárnap délelőtt misén voltunk, délután pedig játszóházban. A (már amúgy elmúlt) farsang tiszteletére jelmezbált rendeztek a gyerekeknek, nagy volt a vidámság. Virág a kék hercegnő ruháját vette fel, Balázs meg természetesen a betment. Boti jelmezét viszont alaposan elszúrtuk. Zsuzsi ugyanis megbeszélte az egyik ismerőssel, hogy ő hoz neki, de valahogy nem beszéltük meg rendesen, így elfelejtődött. Illetve nem is tudom pontosan, hogy hogy történt, mert nem követtem az eseményeket, csak már ott derült ki, hogy Botinak nincs jelmez. Szerencsére volt egy fölös jelmez, így mégiscsak beöltözhetett (szellemnek), de engem nagyon rosszul érintett a dolog. Szerencsére Botit nem annyira, így nem volt akadálya a vidámságnak.
Közben a felnőttek szót váltottak a következő évre esedékes tervekről, és szóba került, hogy csinálni kellene a magyar gyerekeknek egy cserkészcsapatot. Van előzménye a dolognak, mert Sanyi már vezetett itt cserkészcsapatot, illetve vannak máshol is a nyugati diaszpórában magyar csapatok. Még képlékeny a dolog, és meglátjuk mi sül ki belőle. Elsősorban arra volnék kíváncsi, hogy mekkora igény lenne egy ilyen rendszeres foglalkozásra.
Ezen a héten szerdán viszem az autót vizsgáztatni. Remélem, ezzel pont kerül néhány ezzel kapcsolatos problémára, úgy mint a szélvédő nedvesítője, meg az olajcsere. Balázs ma (hétfőn) végre megint mehet oviba, és egyből „lelupäivä” van, azaz a héten az a nap, amikor saját játékot vihetnek be. Nagyon fel volt dobva, remélem most egy darabig nem lesz gond a lelkesedéssel.

2008. február 10., vasárnap

Egy nehéz hét

Ezen a héten teljes erővel támadt az influenza. Botond kezdte, alighanem ő hozta haza a suliból. Vica folytatta, aztán mire ők jobban lettek, Zsuzsi és én is elkaptuk. Botondnak sajnos a fülére ment a dolog, így neki antibiotikumot kellett szedni keddtől. Balázs viszonylag sokáig bírta, de pénteken ő is kidőlt. A legkevésbé Lucust érintette a dolog, talán azért, mert ő még szopizik; remélem, most már nem is lesz nagyobb baj, és erre a szezonra kipipálhatjuk az influenzát. Most már talán javuló fázisban vagyunk, még Balázsnak és Virágnak van időnként hőemelkedése, és persze mindenkinek nagyon folyik az orra: munkában az orrszívó porszívó...
A betegség miatt én nem nagyon jártam a héten bent, úgyhogy a munka is lassan haladt. Megint formálódik két cikk, az egyik talán már a jövő héten beküldésre kerülhet, a másikon még egy kicsit többet kell dolgozni.
Botond szombatra már nagyon jól volt, (nyilván az antibiotikum megtette a magáét), úgyhogy hittanra mentünk vele. Bár most mindenféle programot lemondogatunk a gyógyulás érdekében, Boti már nagyon unatkozott itthon. Pedig mindenféle érdekes könyvet olvastunk nekik. Kezdtük Erich Kästner Május 35 című kisregényével, és most folytatjuk Travers A csudálatos Mary meséjével. (Ezeket a könyveket a MEK-ről szereztük be.) Mindkettő nagy siker volt, főleg Botinál, de Balu is meglehetősen élvezte. Vica még nem tud követni egy ilyen bonyolult történetet, neki még jobb a Pöttyös Panni. (Sajnos az összes Pöttyös Panni könyvünk atomjaira hullott már szét a sok olvasástól, de népszerűségének ez mit sem árt....)
Remélem, hamarosan normalizálódik az egészségi állapotunk, és visszazökkenhetünk a hétköznapok megszokott menetébe.

2008. február 3., vasárnap

Influenza

A hét munkásan telt. Pénteken reggel ismét számítógéplerobbanás volt, szerencsére már villámgyors vagyok a rekuperációban. Ennek köszönhetően még a kéziratomat is el tudtam küldeni a főnöknek, remélhetőleg hamarosan be tudom küldeni ezt a cikket is. Péntek este megint úsztunk a Botival, remek volt, és ezúttal még csak el sem késtünk. Szombat reggelre Boti belázasodott, kitört rajta az influenza. Egész nap itthon kúráltuk. Én videót szerkesztettem, és végre elkészült a Karácsonyi videó összevágása a YouTube-ra.
Vasárnapra virradva megint pocsékul aludtunk, Luca gondoskodott a folyamatos műsorról. Ráadásul iszonyú hóvihar kerekedett, ami reggel hatalmas hótorlaszokat eredményezett. Reggel Boti még mindig nem volt teljesen jól, és a vihar sem hagyott alább, így töröltük a mise programot, illetve a délutáni játszóházprogramot is. Ki se dugtuk az orrunkat, viszont megköszöntöttük Balut névnapja alkalmából. Kapott egy betmen ruhát a mamáéktól. Mondhatom, nagy sikert aratott, egész nap abba járt kelt. Még a betmen és a farkas történet is előadásra került. Persze ebből már Vica se maradhatott ki, így ő kinevezte magát (az egyik sötét ruhája segítségével) betmenlánynak. Sajnos a délelőtt folyamán Vicán is kitört a flunssza, felment a láza. Persze a lázcsillapítás után nagyon is helyreállt a kedve, de félek, még lesz ennek folytatása is. Jelenleg majdnem az egész csapat délutánit alszik, illetve lassan kelegetünk. Zsuzsi pedig Balu névnapi túrós batyuját sütögeti.
Ez a munkahét tehát a számítógépek, míg a hét vége a családtagok megbetegedéseinek a jegyében telt. Remélem ennél a jövő hét azért jobb lesz....