2016. november 11., péntek

Magyarok Európa startup fellegvárában

Már kicsit több, mint egy éve is megvan, hogy számos és sokféle teendőim között segítek egy finn startup cégnek különféle analitikával, illetve adatelemzéssel kapcsolatos munkákban. Ez a cég, csak egyike Finnország számos, kisebb-nagyobb, sikeres-kevésbé sikeres startoló technológiai cégeinek. Az Európai Digitális Városok Jegyzéke (European Digital City Index) szerint Helsinki Európa negyedik városa a digitális technológia fejlettsége szempontjából London, Amsterdam és Stockholm után (Budapest a 22.). Nem csak a mobilhálózat sebességéről és lefedettségéről van szó, sokkal inkább arról, hogy az induló digitális piacra pályázó fiatal vállalkozások milyen mértékű és értékű segítséget kapnak a világhódításhoz. Vannak ugye inkubátor és accelerator programok egyetemi campusokon; vannak befektetők akik tőkével, kapcsolatokkal, tapasztalattal segítik a fiatal vállalkozókat. És hát van ugye a Slush, ami minden év novemberében a kontinens egyik talán legnagyobb, de mindenképpen a legvagányabb találkozójára hívja a vállalkozókat, a médiát, és persze a pénzembereket.
Mindennek köszönhetően pezseg a vállalkozói scéna a jeges északi városban, s talán nem véletlen, hogy az utóbbi évben a Helsinkiből induló startup-ok kapták Európában a legnagyobb mennyiségű tőkeberuházást magánbefektetőktől. (Ők ugye azok a bizonyos nagytőkések, a „gazdagok”, akiket a világ boldogtalanabb felén még nemrég is végleg eltörölni próbáltak. Egyesek még ma is.) Rovio (Angry Birds), Supercell (Clash of Clans), talán a legismertebbek a befutottak közül.

Nos, hasonló babárokra aspirál ez a bizonyos Cohu Experience cég is, ahol kisebb nagyobb projektekben segítek adatokat elemezni, használni, kihasználni. Egy ilyen startup cég nagyon más, mint minden más, amit eddig akár távolról is ismertem. Nem olyan, mint egy hagyományos munkahely, ahol jobbára kötött feladatokat oldanak meg alkalmazottak kötött fizetésért. Nem is olyan, mint egy hagyományos értelemben vett kisebb nagyobb vállalkozás, mert még nem igazán van termék, szolgáltatás, azaz bevétel. Jobbára csak pár kicsit őrült ember van, akik egy-két új ötlettel próbálják meghódítani lehetőleg az egész világot. (Igen, pont mint amikor az Apple még Jobs vidéki garázsában üzemelt, vagy amikor a Facebook még csak egy egyetemi randioldal akart lenni.) 
Szóval jó sok munka, sok ötletelés, még több munka, s főleg; fizetés, mint a mesében: hol van, hol nincs, hiszen álmokért a mindenható piac bizony nem szokott fizetni. És itt jönnek képbe a befektetők. Van belőlük sokféle, kalandor szerencsevadász, milliomos futóbolond, komoly stratégiai befektető aki keresi a következő Google-t, meg világjobbító szándékokat űző filantróp. No, ez utóbbi jutott a Cohu csapatának, egy ember, aki mindenféle, oktatással kapcsolatos projektbe invesztál, mert szeretné, ha a finn közoktatás a lehető legjobbat adja a diákoknak, az országnak, meg azért persze ő se járjon rosszul, bármit jelentsen is ez. (Apropó, hallott valaki már bármit is a finn oktatás színvonaláról?)
Ez az ember és egy másik befektető barátja ilyenkor ősszel, amikor a sötét, a hideg és a hó sokak kedélyét beborítja, partira invitálja az általa támogatott cégeket. Engem is hívtak a kollégák, és hát éltem a lehetőséggel hogy találkozzak ilyen befektető csodabogarakkal, meg a startupos fejlövöttekkel. A parti tegnap este hihetetlen jó hangulatban telt annak ellenére, hogy szakadó hóban kellett hozzá vezetnem oda és vissza is jó kétszáz kilométert. Legalább jutott idő alaposan kibeszélni az amerikai választást, meg összebrénsztormolni egy újabb komponenst a jelenlegi projektünkbe, ami akár önállóan is piacra merészkedhet. No, de ez mellékszál.
Nagyon sok jófej emberrel találkoztam, beszélgettem. Ott volt a frissen végzett biotechnológus, aki gyerekkórházak ellátási színvonalának javítására tol egy projektet. A hosszú hajú lány, aki irodahelységek bérlését szervezi az Uber stílusában, s már Finnországon túl Kínában is széles fronton nyomulnak. Ott volt a zeneszerző-hangstúdió tulajdonos, aki Robin zenéin dolgozik, és közben mozifilmek témamelódiáit szerzi. (Megmutatta a zenestúdióját. Hát, sosem hittem volna, hogy egyszer életemben ilyen szuper minőségben hallgathatok ilyen szuper zenéket. Azóta is remegnek a fogamban a tömések.) Volt még diákétterem tulajdonos, meg kenyér házhosszállító. Pénzügyes szabadúszó, meg industrial design-t oktató hollandus, aki fogalmam sincs, hogy pontosan mit csinál főállásban, de hihetetlenül jót beszélgettünk vele a világ érdekes dolgairól. Egy alaphang újra és újra felbukkant a tegnap esti beszélgetésekben: hogy hát a magyarok nagyon ott vannak.
Többek között Tímea a társtulajdonos, Péter a technológiai vezető. Mondták, hogy igen, amúgy ennek meg annak a cégnek is magyar a CEO-ja, főfejlesztője, és nevetve emlegették, hogy úgy látszik, a magyarok titokban elfoglalják Finnországot, mert szinte minden startup-ban ott vannak. Igen jó volt ezt a finnektől hallani, mert ők örömmel újságolták. Annyi azért eszembe jutott, hogy vajon otthon is pezseg ennyire a startap világ, vagy velem kivételeznek már megint ennyire odafönn, hogy ilyen klassz, nagyra értékelt társaságba keveredtem?
Éjjel egy óra magasságában értem haza Helsinkiből.