Májusi eső

A tábort követő hetünk igen siralmasan alakult. Valamit sikerült összeszednünk, mert az egész családon végigvonult valami gyors lefolyású, ámde annál intenzívebb hányós-hasmenős kórság. Ennek megfelelően a fellelhető összes ágynemű mosásba került, ami csak növelte a táborból hazajövő kimosandó ruha halmot. Mint hallottuk, nem csak mi voltunk ilyen kivételezett helyzetben, hanem minden gyerekes családot meglátogatott ez a kellemetlen vendég, aki eljött a múlt heti táborba. Ennek megfelelően hét eleje lábadozással telt, hol egyikünk, hogy másikunk maradt itthon beteg gyereket ápolni.

Május első hétvégéje esőkel köszöntött be. Szerencsére már jó előre lemondtuk a játszóházat, így végtére alaposan kipihentük magunkat. Sokat sétáltunk, s az esőre való tekintettel főleg benti programok voltak. Kézügyességezés címszóval sor kerülhetett a kőfestésre. Virág már hetek óta kéri, hogy itthon is próbáljuk ki. Meg is vettük már a hozzávalókat, egy készlet akrilfestéket meg pár ecsetet. Követ szerencsére ilyen építkezős környezetben nem nagy kunszt találni. Nosza, szedtünk egypárat, alaposan megsikáltuk őket, és beettük a szaunába kiszáradni Egyszóval szombat délelőtt minden készen állt. Neki is álltunk, s ki-ki a maga művésztehetségét gondosan föl-ecsetelte a kövekre. A kisebbek aztán hanyagolták az ecsettel való vesződést, s váltottak az ujjal készülő alkotási módra. Luci természetesen kékre mázolt mindent, Virág narancssárgára (rózsaszín ugyanis nem volt), a fiúk pedig megpróbáltak kicsit bonyolultabb mintákat produkálni. Az eredmény, egy csomó színes kő, kint száradnak most az ajtó előtt.
Botival most már rendszeresen járunk tájfutásra. Jó dolog ez, megismerjük a környék érdekesebb kirándulóhelyeit, s közben nagyokat szoktunk értekezni. Mindig más és más a feladat ezeken a csütörtök esti edzéseken. Minap például kaptunk egy térképet, amiben be volt jelölve egy útvonal, azon kellett végigloholni. Az út mellett voltak a szokásos tájfutó-bóják, ezeket pontosan be kellett jelölni a térképen. A többség persze könnyű volt, de a nyolcból kettőt még nekem sem sikerült pontosan bejelölni, pedig a végén, amikor elmondták a viszonyítási pontokat, amiket észre kellett volna venni, már egyszerűnek tűnt.
Lassan tisztázódik a nyári program. Először Anyu jön júniusra, aztán Zsuzsi szülei júliusra. Talán a fiúk haza tudnak menni az iskolakezdésig augusztus elején, de ez a része még továbbra is bizonytalan. A legnagyobb gondunk az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy hogy oldjuk meg a csőfelújításnak azt a részét, amikor lebontják a lakásban a WC-t és a fürdőszobát. Sajnos erről azt sem lehet tudni előre, hogy mikor lesz, sem azt, hogy pontosan mennyi ideig fog tartani. Szerintem ezt már csak akkor tudjuk meg majd pontosan, ha túl leszünk ezen az egész felújításon, valamikor októberben.