A szokottnál egy kissé zűrösebb időszakon vagyunk túl. A gyerekek kezdték egy alapos takonykórral, amit szerencsésen én is elkaptam. Ezért két napot kimaradtam a munkából, annál is inkább, mert Balázs és Virág olyan vacakul voltak, hogy ők sem mehettek közösségbe. Aztán,midőn én már kihevertem ezt, Zsuzsi váltott föl, mert a Lányok bekeményítettek fülgyulladásba, ezért jöhetett az orvos, antibiotikum, lázcsillapító. Végül csak mindenki kilábalt nagyjából egészéből a kórságokból, s ekkor jött a szokásos
idei magyar tábor.
idei magyar tábor.Pénteken, Virág balettje után rögvest indultunk is Aitolahtiba, ugyanoda, ahol tavaly ősszel voltunk. Ez egy nagyon szép régi ház, a régi helyi paplak, ma is a tamperei Evangélikus Egyház kezelésében. Ismét Sanyi jóvoltából kaptuk meg a házat, ingyen és bérmentve, köszönet azoknak, akik ezzel is hozzájárultak a tamperei magyar családos közösség fejlődéséhez.
Igazság szerint pénteken, még odamenet kissé megijedtünk, mert ránk szakadt egy hatalmas hózápor, és a hőmérséklet is alaposan lehűlt. Leesett két-három centi hó, ami csak szombat estére olvadt aztán el. Aggódtunk, hogy vajon ezzel lőttek minden szabadtéri programnak? Később aztán az időjárás megkönyörült rajtunk, és szombaton meg vasárnap gyönyörű, napsütéses idő volt, sőt néha langyosság is.
Volt hát nagy szaunázás, barkácsolás, szombaton pedig én főztem az ebédet, bográcsban, ahogy azt kell. Voltunk vagy negyvenen, el is fogyott csaknem teljesen a tizenöt liter gulyás, ami lekerült a tűzről. Vasárnap rövid áhítatot is tartottunk, ahol én beszéltem a többieknek pár szót a napi szentírási szövegekről.
Volt még autómentés is, mert Sanyi véletlenül ráhajtott a furgonjával egy nagy kőre, ami az fennakadt. Volt jó sok fejtörés meg hórukk, mire sikerült a kocsit leemelni. Aztán már hamar elment a vasárnap délután, s hamarosan jöhettünk is haza, ahl Zsuzsira néhány köbméter szennyes ruha várt. Megy is a mosógép tán azóta is. Én meg lecsutakoltam, meghajmostam a csibéket, hiszen mind jól átfüstölődtünk a tábortüzeknél.
És hogy hogyan tovább? Reméljük, az ősszel ismét együtt lesz a csapat, és ismét felvonhatjuk egy jó kis környéki táborhelyen a magyar zászlót.
Igazság szerint pénteken, még odamenet kissé megijedtünk, mert ránk szakadt egy hatalmas hózápor, és a hőmérséklet is alaposan lehűlt. Leesett két-három centi hó, ami csak szombat estére olvadt aztán el. Aggódtunk, hogy vajon ezzel lőttek minden szabadtéri programnak? Később aztán az időjárás megkönyörült rajtunk, és szombaton meg vasárnap gyönyörű, napsütéses idő volt, sőt néha langyosság is.
Volt hát nagy szaunázás, barkácsolás, szombaton pedig én főztem az ebédet, bográcsban, ahogy azt kell. Voltunk vagy negyvenen, el is fogyott csaknem teljesen a tizenöt liter gulyás, ami lekerült a tűzről. Vasárnap rövid áhítatot is tartottunk, ahol én beszéltem a többieknek pár szót a napi szentírási szövegekről.
Volt még autómentés is, mert Sanyi véletlenül ráhajtott a furgonjával egy nagy kőre, ami az fennakadt. Volt jó sok fejtörés meg hórukk, mire sikerült a kocsit leemelni. Aztán már hamar elment a vasárnap délután, s hamarosan jöhettünk is haza, ahl Zsuzsira néhány köbméter szennyes ruha várt. Megy is a mosógép tán azóta is. Én meg lecsutakoltam, meghajmostam a csibéket, hiszen mind jól átfüstölődtünk a tábortüzeknél.
És hogy hogyan tovább? Reméljük, az ősszel ismét együtt lesz a csapat, és ismét felvonhatjuk egy jó kis környéki táborhelyen a magyar zászlót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése