Megvolt hát az első előadásom, és most nagy erőbedobással készülődöm a következőkre. Az oktatástechnika amúgy hihetetlen magasságokba ért el egyetemünkön. Az általam tartott filogenetika kurzus teljes egészében felkerült az internetre. Az előadások képanyagát letölthetik a diákok, ha problémájuk akad, akkor a megfelelő fórumon kérdezhetnek, vagy megvitathatnak dolgokat. Maga az előadás is rögzítésre került, és a diákok akár otthonról is élvezhetik csodásan hibás angolságomat. A házi feladatokat is a neten kell beküldeniük, és a pontjaikat is ott nézhetik meg. Mindez azért van, hogy a kurzust a turkui egyetemről is követhessék a diákok, de elméletileg semmi akadálya, hogy akár Timbuktuból felvegyék ezt a tárgyat. Igazán virtuális a reflektorfény, ami a katedrára vetül.
Az elmúlt héten megünnepeltük Balázsunk nyolcadik születésnapjá
t. Volt dobostorta, meg nagy ünneplés. Ajándékul egy klassz összerakós játékot kapott a fiú, amiben különféle falapocskákat lehet felszegelni egy parafa lapra. Szerintem több szempontból is jó ez a játék. A szögelést ugye nem árt gyakorolni a fiúknak, meg a finom mozgásukat úgy általában se árt fejleszteni. Ezen kívül Balázsnak nagyon jó gyakorolni az ilyen mintáról másolást, mert ehhez hasonló feladatok vannak neki matekórán is, és nem mindig megy neki. Nos, Balu gyártott is egy klassz gőzmozdonyt a az új kirakóval.
Hétvégénk igen eseménydús volt. Szombaton ebéd után Virágom szülinapozni ment egyik ovistársához. Hableány fogadás volt, de hát nekünk csak királylány jelmezünk van, ezért Viru mint Csipkerózsika jelent meg a bálon. Szerencsére ebből nem volt semmi baj, a parti jól sikerült. Este a finn szomszédok jöttek vacsorára. Közben megtárgyaltuk a nyári csővezeték-felújítás részleteit. Úgy tűnik, a legrosszabb időszak szeptemberre esik, jobb lenne arra az időszakra valahová elköltözni. A vacsora nagyon jól sikerült, az asszonyok virslilevest főztek, én meg mákos buktát gyártottam a magyaros ízeket felelevenítendő.
Vasárnap délelőtt mise volt. A fiúk már egész nagyosan tudják végigülni a szertartást. Igaz, hogy némi trükköt bevetettem, mert adtam nekik képes gyerekbibliát, szóval nagyjából végig olvasnak, de szerintem ez nagyon is rendben van. Nem hinném, hogy elvárhatom tőlük, hogy végig figyeljenek, pláne, hogy időnként én is szendergek egy sort. Botond amúgy lelkesen készül az elsőáldozásra, ami április végén lesz esedékes.
Vasárnap délután játszóház volt a program, ráadásul (többek között) mi adtuk az uzsonnát. Zsuzsi túrós bélest sütött, többek, köztük jómagam, nagy megelégedésére. Én sokat beszélgettem a megjelent apukákkal. Este szóba is került, hogy érdekes módon az utóbbi időben teljesen megváltozott a játszóházak arculata, mert ma már szinte minden családból megjelennek az apukák is. Nem volt ez mindig így. Hat évvel ezelőtt, amikor kezdtük, még jóformán csak Martinec Tamás, Szemenyei Sanyi meg én voltunk apukák, a többi családból inkább anyukával jöttek a gyerekek. Lehet, hogy ez is a magyar közösség „elfinnesedését” jelzi, hiszen a finneknél természetes, hogy az apa éppen annyira vesz részt a gyerekek programjaiban, mint az anya. Nos, ha ez így van, akkor ez nem olyan nagy baj, van sok jó dolog, amit még megtanulhatnánk a finnektől. Csak kár, hogy sokaknak nem kell a halzsíros rokonság.
t. Volt dobostorta, meg nagy ünneplés. Ajándékul egy klassz összerakós játékot kapott a fiú, amiben különféle falapocskákat lehet felszegelni egy parafa lapra. Szerintem több szempontból is jó ez a játék. A szögelést ugye nem árt gyakorolni a fiúknak, meg a finom mozgásukat úgy általában se árt fejleszteni. Ezen kívül Balázsnak nagyon jó gyakorolni az ilyen mintáról másolást, mert ehhez hasonló feladatok vannak neki matekórán is, és nem mindig megy neki. Nos, Balu gyártott is egy klassz gőzmozdonyt a az új kirakóval.
Hétvégénk igen eseménydús volt. Szombaton ebéd után Virágom szülinapozni ment egyik ovistársához. Hableány fogadás volt, de hát nekünk csak királylány jelmezünk van, ezért Viru mint Csipkerózsika jelent meg a bálon. Szerencsére ebből nem volt semmi baj, a parti jól sikerült. Este a finn szomszédok jöttek vacsorára. Közben megtárgyaltuk a nyári csővezeték-felújítás részleteit. Úgy tűnik, a legrosszabb időszak szeptemberre esik, jobb lenne arra az időszakra valahová elköltözni. A vacsora nagyon jól sikerült, az asszonyok virslilevest főztek, én meg mákos buktát gyártottam a magyaros ízeket felelevenítendő.
Vasárnap délelőtt mise volt. A fiúk már egész nagyosan tudják végigülni a szertartást. Igaz, hogy némi trükköt bevetettem, mert adtam nekik képes gyerekbibliát, szóval nagyjából végig olvasnak, de szerintem ez nagyon is rendben van. Nem hinném, hogy elvárhatom tőlük, hogy végig figyeljenek, pláne, hogy időnként én is szendergek egy sort. Botond amúgy lelkesen készül az elsőáldozásra, ami április végén lesz esedékes.
Vasárnap délután játszóház volt a program, ráadásul (többek között) mi adtuk az uzsonnát. Zsuzsi túrós bélest sütött, többek, köztük jómagam, nagy megelégedésére. Én sokat beszélgettem a megjelent apukákkal. Este szóba is került, hogy érdekes módon az utóbbi időben teljesen megváltozott a játszóházak arculata, mert ma már szinte minden családból megjelennek az apukák is. Nem volt ez mindig így. Hat évvel ezelőtt, amikor kezdtük, még jóformán csak Martinec Tamás, Szemenyei Sanyi meg én voltunk apukák, a többi családból inkább anyukával jöttek a gyerekek. Lehet, hogy ez is a magyar közösség „elfinnesedését” jelzi, hiszen a finneknél természetes, hogy az apa éppen annyira vesz részt a gyerekek programjaiban, mint az anya. Nos, ha ez így van, akkor ez nem olyan nagy baj, van sok jó dolog, amit még megtanulhatnánk a finnektől. Csak kár, hogy sokaknak nem kell a halzsíros rokonság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése