2010. március 15., hétfő

Vendéges hétvége

Ezen a hétvégén vendégeink érkeztek, Wiener Zoliék Helsinkiből. Végre, a körülmények kedvező együttállása lehetővé tette a találkozást, amit már hetek, ha nem hónapok óta terveztünk. Csak hát, ugye, hol valamelyik gyerek volt beteg, hol más program akadt, hol meg egyszerűen csak kellett egy szusszanásnyi pihenő a nagy rohanásban. De most végre minden klappolt, így eljöttek minket meglátogatni Emőke és Zoli, meg persze a gyerekeik, Marci és Balázs. Szombaton érkeztek a tizenegy órás vonattal, ezért beautóztunk eléjük a tamperei vasútállomásra Virággal. Vicának már nagyon esedékes volt egy kis extra lélekápolási meglepi, ezért kicsit előbb mentünk, és betértünk az állomás melletti áruházba, ahol is választott magának a gyöngyöm egy szép szoknyát. Eddig rendben is volt a dolog, csak a fizetésnél kiderült, hogy lejárt a bankkártyám, így készpénzzel kellett fizetni. Ez rendben is lett volna, kivéve, hogy nem voltam igazán felkészülve készpénzes fizetésre, és úgy kellett innen onnan rejtett zsebeimből összevadászni a pénzemet, és a végén kiderült, hogy az utolsó tízcentesig minden ráment a szépszoknyára. (Ahogy a nagy könyvben az meg van írva az „Apák és lányuk meg a pénztárca” fejezetben.) De legalább a szoknya nagy sikert aratott.
A vonat menetrend szerint percre pontosan megérkezett, s meghozta a vendégeket Ezzel kezdetét vette az egész napos buli. Kezdődött ebéddel, s folytatódott délután a sífutással, majd össznépi szánkózással, ami különösen nagy sikert aratott, ugyanis a szánkópályán a gyerekek hatalmas ugratókat építettek, amit mi annak rendje s módja szerint ki is használtunk a hangulat fokozása érdekében. Mindez gyönyörű időben zajlott, szikrázó napsütéssel, éppcsak fagypont alatti hőmérséklettel, szóval minden klappolt a kellemes kinti sportoláshoz. Este szaunázás következett tortillázással egybekötve. A sok program hatására a gyerekek megfelelően lefáradtak a jó éjszakai alváshoz, minek köszönhetően az éjszaka csendesen telt.
Vasárnap reggelire buktát sütött Zsuzsi. Ennek elköltése után a csapat nagyobbik része, akik befértek a kocsiba elautózott Tamperébe misére. Zoli, mi Balázsunk és én pedig szépen begyalogoltunk Kangasala központba a főtemplomba az istentiszteletre. Örömmel állapítottam meg, hogy az istentiszteleten a prédikációt egész tűrhetően értettem. Ezután hazasétáltunk. A hosszas gyaloglás alatt volt idő eszmét cserélni Zolival mindenféle érdekes témában. Otthon előkészítettük az ebédet s mire a többiek hazaértek, neki is láthattunk. Krumplipüré volt, meg sertésragu édes savanyú mártásban. Mondanom se kell, nagy sikert aratott. Eztán még egy kis szabad foglalkozás következett, miután vendégeink hazafelé vették az irányt. A mieink megismételték a szombati szánkózást, s ezért este ismét mindenki kellően fáradt volt egy korai lefekvéshez, és egy jó alváshoz.
A következő héten csütörtökön beindul Zsuzsi haladó finn nyelvkurzusa, és én is megtartom a filogenetika kurzusom első előadását. Elég kemény munka a kurzus anyagának összeállítása, mert az anyag nagy, és sok segédanyag elérhető akár az internetről is, nehéz a témákat úgy belőni, hogy a hallgatók elméletileg kellően megalapozott, de a gyakorlatban is használható tudást kaphassanak, amivel valós projektekben is részt tudnak majd a későbbiekben venni.

Nincsenek megjegyzések: