2009. május 26., kedd

Tájfutás

Tegnap tájfutás edzés volt Botondnak, ezért az egész család behajtogatta magát rozzant autónkba, és elszáguldottunk Hervantába, a Suolijärvi partjára. Ott vagy negyed órán keresztül kalandoztunk az utcákban, mire parkolóhelyet találtunk, de végül kis késéssel megérkeztünk a helyszínre. Kiderült, hogy úgynevezett „iltarasti” rendezvény van, ami olyasmi, mint egy igazi tájfutóverseny, kivéve, hogy nem igazán verseny, de sokan vannak, más csapatok is, és bárki indulhat. Botond Patrikkal ketten vágtak neki a négy kilométeres körnek, melyen hét tájékozódási pont volt. Kissé izgultam, mert ez már igazi egyedüli menet volt a fiúknak, de egy óra tizenhat perc alatt végigmentek a pályán, ha nem is futottak. Igazán büszke vagyok, mert megtalálták az összes pontot, ami szerintem klassz teljesítmény. Elsősorban Boti tájékozódott, Patrik nem nagyon tud (az apukájának bevallása szerint). Igaz volt némi malőr, miszerint a negyedik pontot előbb találták meg, mint a harmadikat, de ügyesen korrigáltak, ami tulajdonképpen jó problémamegoldó képességre utal. Szóval utána volt nagy mesélés, szemmel láthatólag nagyon feldobódtak a fiúk. Mi közben Patrik apukájával beszélgettünk egy kicsit.
A héten további programok sorakoznak, ma délelőtt Balázs a Mobiliába megy az ovival, este pedig Botond nyári ünnepe lesz, aztán a hét végén évzáró. A jövő hét végén kétnapos tájfutótábor, meg még az általam elfelejtett egyéb programok esedékesek. Szerencsére csodálatos időjárásunk van, majd minden nap szép napsütés, húsz fok körül, de időnként van egy egy frissítő eső is. Hiába, május itt is a legszebb hónap!

2009. május 25., hétfő

Tanév végi hajrá

Idén is elközelgett a tanév vége. Május végén Botond befejezi a második osztályt, Balázs az előkészítőt, és Virág is nyári szünetre megy júniusban. Mindezek miatt majdminden nap valamilyen évzáró van a különféle helyeken, cserkészeten, oviban, iskolában. Virág ovis évzárója nagyon jópofa volt, az óvónénik egy indián tábort alakítottak ki az ovi udvarán ahol mindenféle kis jelenetek meg kézműves foglalkozások voltak. Gyermekeink teljes lelkesedéssel vetették magukat a programokba, gyöngyöt fűztek, arcot festettek, csörgőt készítettek. Amikor teljesítettek egy feladatot kaptak egy egy tollat a fejdíszükre. Balázs volt a legügyesebb, ő összesen négy tollat is gyűjtött. Persze volt még közös éneklés meg virslievés is.
Botond minap hozta haza az utolsó negyedévi dolgozatait. Itt az a szokás, hogy negyedévenként küldik haza az összes addig megírt dolgozatokat, így csak évente négyszer van lehetőségünk elveszíteni azokat. Ez az utolsó adag egészen szépen sikerült, tulajdonképpen akár meg is lehetnék elégedve, ha nem lennék maximalista. Botond kicsit hasonlít rám abban (is), hogy ha valamit jól tud, akkor arra már nem figyel annyira, mint a nehezebb dolgokra. Éppen ezért a matek dolgozatai azért nem lettek sose hibátlanok, mert egy két egyszerű példát el-elnéz. A finn helyesírása viszont határozottan fejlődik, úgyhogy összességében szerintem egész jól teljesít, remélem, a bizonyítványa is szép lesz. Bár ugye idén még nem kapnak jegyeket, csak szöveges értékelést, de azért majd összehasonlítjuk a tavalyival.
Lucának ismét fáj a füle. Ez sok sírást, álmatlan éjszakákat és fáradtságot jelent. Lucit ezért tagnap itthon tartottunk, ezért csak én mentem a többi gyerekkel délelőtt misére, Zsuzsi meg délután a játszóházba. Jó lenne, ha ma el tudnának jutni orvoshoz, hogy gyorsan kikúráljuk a kicsi lányból a fülgyulladást.
Közben Zsuzsinak ismét akadt két álláslehetőség az intézetünkben, amiket meg fog pályázni. Mindkettő nagyon érdekelné, az egyik őssejtkutatás, a másik pedig citokinekkel foglalkozó téma, hasonló, mint amiből a diplomamunkáját írta. Nagyon szeretnénk, ha az egyiket sikerülne végre megkapnia, és így haladhatna előre az ő szakmai karrierje is.

2009. május 18., hétfő

Sűrű napok

Az előző bejegyzésem óta megnéztünk egy másik filmet is a rendelkezésre álló választékból, amiről, az előzővel ellentétben, nagyon pozitív véleményem van. A bakancslista a címe. Próbáltam előzőleg kritikákat olvasgatni róla, de azok eléggé fanyalgóak voltak. Nos, miután megnéztem a filmet, egyáltalán nem csodálkozom, hogy a mai magyar médiában mértékadó irányzat a száját húzza egy ilyen film láttán, hiszen ebben bizony értékeket propagálnak! Mi több, konzervatív értékeket. Ráadásul a két főszereplő összéletkora (mindketten hetven körül) alighanem meghaladja bármelyik ma menő sikerfilm teljes stábjának összéletkorát; horribile dictu, ez a film két öregről szól! Meg betegséget csendben tűrésről, meg nagy családról és házassági hűségről . Ezek pedig manapság nem menő témák. Szóval ajánlom mindazoknak, akik nem eszik a mai menő világsikereket, de szeretnének egy akár többször is megnézhető filmet látni.
Májusunk szokás szerint zsúfolt. Közeledik a tanév vége, ezért évzáró évzárót követ. Minap volt Balázsnál az iskolaelőkészítőben a búcsúzás, vasárnap Virágnak a nagy év végi balettelőadás, ahol pillangót táncolt leánykám. Holnap ugyancsak Virágnál az oviban évzáró ünnepség, és még Botinak is hamarosan évzáró. Közben a szokásos programok, cserkészet, újabban pedig tájfutás is. Mindehhez szerencsére kitört a nyár, gyönyörű napsütéses napok váltakoznak esősekkel, a hőmérséklet tizenöt fok környékén alakul. Most hétvégén kirúgtunk a hámból, és vettünk egy kerti padot. Ennek örömére mindkét nap a kertben grilleztünk ebéd címszóval. Hmmm, jó volt.
Sajnos időnként üröm is vegyül az örömbe, mert elutasították az EU-hoz benyújtott pályázatomat, mondván, hogy az eddig megjelent cikkeim gyenge folyóiratokban jelentek meg, és alacsony az idézettségük. Hát ez sajnos teljesen jogos kritika. Ráadásul a legújabb cikkemet most utasították el egy „erős” újságból, szóval ezt is tovább kell küldeni egy gyengébb helyre. És mindezek megkoronázásaképpen teljesen kiütött a tavaszi virágpor allergia. Azért nem csüggedünk, és könnyben úszó szemekkel dolgozunk a válság leküzdésén....

2009. május 3., vasárnap

Vendégváró hétvége

Luci palócul tanul. Ezt akkor vettem észre, amikor a múltkor Zsuzsi pogácsát sütött, de Luca baba következetesen azt mondta rá, hogy „págócsa”.
Pénteken május elseje volt, a munka ünnepe, ezért nem dolgoztunk. (Jók ezek a kommunista ünnepek, amikor a munkát munka nélkül, Karácsonyt, Húsvétot Jézus nélkül próbálják ünnepelni. Csoda, ha nem megy?) Finnországban május elsején Vappu van, azaz farsang, ilyenkor űzik el a telet. Mondják, hogy régebben ilyenkor még hó volt, de az utóbbi időben már inkább késő tavaszi az időjárás. Mit ne mondjak, nem bánom. Idén gyönyörű húsz fokos napsütéses meleg köszöntötte májust. Pénteken meglátogattak minket Zoli és Emőke volt évfolyamtársaink, akik most Helsinkiben laknak és gazdagítják a tudományt. Hozták két gyermeküket (Marci és Balázs) is, szóval jó nagy nyüzsgés volt nálunk. Volt nagy ebédelés, aztán meg kilátogattunk a Mobiliába, ahol a fiúk a műanyag motorokkal száguldoztak a közlekedési parkban. Jó volt Zoliékkal beszélgetni. Úgy tűnt nekem, hogy kezdenek beleszokni az itteni kerékvágásba, sőt Zoli már egészen pozitívan nyilatkozott Helsikniről, ami kicsit meglepett, mert korábbi beszélgetéseinkben nem volt igazán jó véleménnyel az itteni dolgokról. Őszintén remélem, hogy jól érzik majd magukat ott lent délen.
Szombaton Móni jött Lilivel és Danival. Velük is volt közös ebéd, meg sok kinti játék. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elvitték este Botit is, hogy náluk aludjon, vasárnap pedig elviszik Helsinkibe a Heuréka nevű helyre, ami olyan, mint Budapesten a csodák palotája, érdekes fizikai és egyéb kísérleteket lehet kipróbálni. Gondoltam, hogy Botit úgyis érdekelné egy ilyen hely, már két éve a csodák palotáját is nagyon élvezte, mi pedig ki tudja, mikor jutunk el családilag megint Helsinkibe. Talán így, hogy Danival együtt mehetnek, még inkább érdekes lesz számára a hely, még több mindent ki tud próbálni, még többet tanulhat belőle. E miatt az akció miatt szombat este csökkentett létszámmal üzemeltünk, ami nagyon jó volt. Meg szerettünk volna nézni Zsuzsival valami szórakoztató filmet, és ki is választottuk a „Férjhez mész, mert azt mondtam!” címűt. Sajnos a film annyira kritikán aluli, hogy nagyon meg fogom nézni, legközelebb milyen filmet veszünk elő. A történet béna, a vígjátéknak eladott filmben a legtöbb poén, ahogy mifelénk mondani szoktuk, „nem vicces”. Arról már alig merek említést tenni, hogy teljesen természetesnek tűnik a filmben, hogy az első randi után már szex van, még úgy is, hogy a hősnő két fickóval randizik (és fekszik le) felváltva. Azért szerintem ez még mai liberálisnak erőltetett világunkban sincs így egy valamennyire is normális ember esetében. Summa summárum, ez a film nálunk a „kár volt megnézni” kategóriába került. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk este Zsuzsival, hogy vajon milyen filmet lenne érdemes megnézni, mert azért jó lenne valami kikapcsolót látni. De arra jutottunk, hogy a mai igen bőséges, bár rendkívül silány fölhozatalból lassan nagyítóval se lehet megtalálni az igazán jó filmeket. Kár, mert igényünk az volna rá.