Tájfutás

Tegnap tájfutás edzés volt Botondnak, ezért az egész család behajtogatta magát rozzant autónkba, és elszáguldottunk Hervantába, a Suolijärvi partjára. Ott vagy negyed órán keresztül kalandoztunk az utcákban, mire parkolóhelyet találtunk, de végül kis késéssel megérkeztünk a helyszínre. Kiderült, hogy úgynevezett „iltarasti” rendezvény van, ami olyasmi, mint egy igazi tájfutóverseny, kivéve, hogy nem igazán verseny, de sokan vannak, más csapatok is, és bárki indulhat. Botond Patrikkal ketten vágtak neki a négy kilométeres körnek, melyen hét tájékozódási pont volt. Kissé izgultam, mert ez már igazi egyedüli menet volt a fiúknak, de egy óra tizenhat perc alatt végigmentek a pályán, ha nem is futottak. Igazán büszke vagyok, mert megtalálták az összes pontot, ami szerintem klassz teljesítmény. Elsősorban Boti tájékozódott, Patrik nem nagyon tud (az apukájának bevallása szerint). Igaz volt némi malőr, miszerint a negyedik pontot előbb találták meg, mint a harmadikat, de ügyesen korrigáltak, ami tulajdonképpen jó problémamegoldó képességre utal. Szóval utána volt nagy mesélés, szemmel láthatólag nagyon feldobódtak a fiúk. Mi közben Patrik apukájával beszélgettünk egy kicsit.
A héten további programok sorakoznak, ma délelőtt Balázs a Mobiliába megy az ovival, este pedig Botond nyári ünnepe lesz, aztán a hét végén évzáró. A jövő hét végén kétnapos tájfutótábor, meg még az általam elfelejtett egyéb programok esedékesek. Szerencsére csodálatos időjárásunk van, majd minden nap szép napsütés, húsz fok körül, de időnként van egy egy frissítő eső is. Hiába, május itt is a legszebb hónap!