...káció, akáció, VAKÁCIÓ!

És igen, megérkezett! Itt a nagy nyári szünet, az ovisok és iskolások már nem járnak „dolgozni”, otthoni pihenés és családi programok vannak soron. Megy a nagy olvasás, katonázás, babázás. A nyár, kivételesen (és átmenetileg) nyári időjárással indult, egész hétvégén harmincfokos kánikula és teljes erejű, felhőtlen napsütés volt. Ennek örömére szombat délután ellátogattunk a Vehoniemire, lesétáltunk a tópartra. Botond bedugta a lábát a vízbe, majd hamarosan ki is húzta, mert még hideg (nekünk, délieknek, mert ugye a finnek már ilyenben úsznak). Aztán körbetúráztuk a hegygerincet fölmásztunk a kilátóba, ahonnan idén először szemléltük meg a jó kilátást Aztán hazaút, ami kissé izgalmasra sikerült, amikor kiderült, hogy otthon felejtettük a hátizsákot, azaz jogsi és pénztárca nélkül vagyunk úton. Szerencsére azért nem volt semmi baj. Vasárnap tovább folytatódott a hawaii hangulat. Tekintettel a nagy hőségre, kivittünk egy kádnyi vizet a kertbe, és a gyerkőcök ott strandoltak, amíg én felolvastam nekik. Szerencsére délután egy nagy fától árnyékot kap a kert, de még így is alaposan leégtem a vad napsütésben.
Szombaton volt Boti bizonyítványosztása is. Egyre jobb az a bizonyítvány, matekból már a legjobbat kapta, finn nyelvből, meg a szöveges feladatokból még van mit javítania. Kíváncsi volnék, hogy vajon csak túlaggódom e a dolgot, vagy valóban fontos e, hogy a lehető legjobbat kapja? Ki döntheti ezt el előre? Augusztustól már Balázs is iskolás, Lucát várja az óvodai hely, minden készen áll arra, hogy Zsuzsi kezdje a munkát. Éppcsak munkahely nincs még mindig. A héten is megy egy interjúra, meg ismét beadott egy pályázatot, hátha valahol mégiscsak alkalmazzák. Én továbbra is munkálkodom, a szakdolgozóm lassan beadja a diplomamunkáját, lassan ismét teljes időben a kutatómunkára lehet koncentrálni.