Hát megvolt tegnap a választás, megérkeztek az eredmények. Mi is leautóztunk Helsinkibe (egy defekttel fűszerezve), hogy élhessünk állampolgári jogunkkal, ami valahol kötelesség is, csak sokakban nem tudatosul. Voksunkat leadtuk, és most szemlélem a szavazati arányokat. Benyomásaim vegyesek. Természetesen örülök a kormánypártok vereségének, hiszen kellett már, hogy egy jól irányzott pofon eszébe juttassa a kormánynak, hogy a választóikért kellene dolgozniuk, nem a saját zsebük örömére. Aminek különösen örülök, az a liberálisok csúfos bukása, amivel az SZDSZ, leányszervezetével a „Lehet Más a Politika – Humanista Párt” formációval együtt sem szerezte meg az öt százalékot. Örülök ennek, elsősorban azért, mert Magyarországot az elmúlt húsz évben elsősorban az ő ultraliberális kurzusuk züllesztette a legvidámabb barakkból egy élhetetlen, gazdaságilag működésképtelen részvénytársasággá. Ebben tagadhatatlanul az SZDSZ-é a főbűnös szerepe, az MSZP csak másodrendű vádlott nálam, amennyiben hatalomféltésből asszisztált ehhez, és sorozatosan kijátszotta saját választóit.
Amiért nem tudok felhőtlenül örülni, az a formálódó ellenzék összetétele. Egyrészt jobb lenne, ha az MDF is menne már az SZDSZ mellé a levesbe, kár, hogy most Dávid Ibolya asszony megerősítést kapott, és tovább züllesztheti a jobbközepet. Az egyetlen pozitívum az MDF bejutásában az az, hogy Bokros Lajost ezzel kiküldték Brüsszelbe, és a továbbiakban nem itthon rontja majd a közgazdasági hangulatot, és nem itt jön majd a szokásos ultraglobalista gazdaságpolitikával. Lehet, hogy az EU Parlamentben még jól is hangzik majd a szövege.
A képlet új tényezője kétségtelenül a Jobbik. Nagyon meglepőnek tartom, hogy majdnem ugyanakkora szavazati arányt ért el ez a sehonnan jött ismeretlen új párt, mint a régi, nagy MSZMP utódja, sőt, a legszegényebb megyékben meg is előzte őket, ami számomra szinte hihetetlen. Az előrejelzések alapján számítani lehetett arra, hogy megugorják a küszöböt, de, hogy három helyet is szereznek, arra szerintem ők maguk sem számítottak. Elnézvén a jelöltlistájukat, az egész tétet Morvai Krisztinára tették föl, aki belsős infók alapján számomra nem egy vállalható személy, de sokak nagyra értékelik. A lista következő helyein inkább emblematikus arcok vannak, mintsem politikusok. Érdekel például, hogy mit fog kezdeni Balczó Zoltán a második helyről, vagy Szegedi Csanád a harmadikról, mint EU parlamenti képviselő.
Ami további homlokráncolásra ad okot, az mindennek a hazai választásokra gyakorolt hatása. Szerintem benne van a levegőben, hogy az MSZP belülről belerokkan ebbe a vereségbe, ami szerintem pozitív. Az is benne van, hogy az SZDSZ megpróbálja a királycsináló szerepében javítani a szavazati eredményeit, és meglépi az előrehozott választásokat. Más esélye nem nagyon maradt, ha továbbra is bent szeretne lenni a parlamentben. Kérdés, hogy a Jobbik nagy nyeresége mennyire váltható majd át parlamenti képviselőhelyekre egy itthoni választáson. Egyrészt növekedhet a szavazóbázisuk, hiszen tagnaptól fogva a Jobbik komoly tényező, nem folytathatja vele szemben a szoclib média az eddig gyakorolt bojkottot, tehát üzenetük több emberhez juthat el, még több szavazatot bezsebelve. Ez rendben is van egészen addig, amíg ellenzékben maradnak, de nem szeretném őket az ismeretlenségből egyenesen kormányzati pozícióban ugrani látni, sem saját jogukon, sem mint kényszer-koalíciós partner. Ugyanis fontos kérdéseket fölvetni (cigánykérdés, magyar belső piac és vállalkozások védelme) és a kérdésekre működő választ adni nem ugyanaz, és nem örülnék, ha a Jobbik a következő ciklusban eljátszaná az elefántot a porcelánboltban, mint 98-02 között az Fkgp.
Természetesen nem felejtkezhetünk meg az EU választások másik nagy eredményéről: A határon túli fegyelmezett magyar politikának köszönhetően nőtt a magyar képviselők száma. Szlovákiából két képviselőt, Romániából pedig három képviselőt juttattak be a magyarok. Mindkét országban a létszámarányuknál nagyobb szavazati arányt értek el, így az anyaországi huszonkettővel együtt összesen huszonhét magyar tagja lesz az Európai Parlamentnek.
Amiért nem tudok felhőtlenül örülni, az a formálódó ellenzék összetétele. Egyrészt jobb lenne, ha az MDF is menne már az SZDSZ mellé a levesbe, kár, hogy most Dávid Ibolya asszony megerősítést kapott, és tovább züllesztheti a jobbközepet. Az egyetlen pozitívum az MDF bejutásában az az, hogy Bokros Lajost ezzel kiküldték Brüsszelbe, és a továbbiakban nem itthon rontja majd a közgazdasági hangulatot, és nem itt jön majd a szokásos ultraglobalista gazdaságpolitikával. Lehet, hogy az EU Parlamentben még jól is hangzik majd a szövege.
A képlet új tényezője kétségtelenül a Jobbik. Nagyon meglepőnek tartom, hogy majdnem ugyanakkora szavazati arányt ért el ez a sehonnan jött ismeretlen új párt, mint a régi, nagy MSZMP utódja, sőt, a legszegényebb megyékben meg is előzte őket, ami számomra szinte hihetetlen. Az előrejelzések alapján számítani lehetett arra, hogy megugorják a küszöböt, de, hogy három helyet is szereznek, arra szerintem ők maguk sem számítottak. Elnézvén a jelöltlistájukat, az egész tétet Morvai Krisztinára tették föl, aki belsős infók alapján számomra nem egy vállalható személy, de sokak nagyra értékelik. A lista következő helyein inkább emblematikus arcok vannak, mintsem politikusok. Érdekel például, hogy mit fog kezdeni Balczó Zoltán a második helyről, vagy Szegedi Csanád a harmadikról, mint EU parlamenti képviselő.
Ami további homlokráncolásra ad okot, az mindennek a hazai választásokra gyakorolt hatása. Szerintem benne van a levegőben, hogy az MSZP belülről belerokkan ebbe a vereségbe, ami szerintem pozitív. Az is benne van, hogy az SZDSZ megpróbálja a királycsináló szerepében javítani a szavazati eredményeit, és meglépi az előrehozott választásokat. Más esélye nem nagyon maradt, ha továbbra is bent szeretne lenni a parlamentben. Kérdés, hogy a Jobbik nagy nyeresége mennyire váltható majd át parlamenti képviselőhelyekre egy itthoni választáson. Egyrészt növekedhet a szavazóbázisuk, hiszen tagnaptól fogva a Jobbik komoly tényező, nem folytathatja vele szemben a szoclib média az eddig gyakorolt bojkottot, tehát üzenetük több emberhez juthat el, még több szavazatot bezsebelve. Ez rendben is van egészen addig, amíg ellenzékben maradnak, de nem szeretném őket az ismeretlenségből egyenesen kormányzati pozícióban ugrani látni, sem saját jogukon, sem mint kényszer-koalíciós partner. Ugyanis fontos kérdéseket fölvetni (cigánykérdés, magyar belső piac és vállalkozások védelme) és a kérdésekre működő választ adni nem ugyanaz, és nem örülnék, ha a Jobbik a következő ciklusban eljátszaná az elefántot a porcelánboltban, mint 98-02 között az Fkgp.
Természetesen nem felejtkezhetünk meg az EU választások másik nagy eredményéről: A határon túli fegyelmezett magyar politikának köszönhetően nőtt a magyar képviselők száma. Szlovákiából két képviselőt, Romániából pedig három képviselőt juttattak be a magyarok. Mindkét országban a létszámarányuknál nagyobb szavazati arányt értek el, így az anyaországi huszonkettővel együtt összesen huszonhét magyar tagja lesz az Európai Parlamentnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése