2009. július 24., péntek

Nyaralás

A nyár végi szép napokat egy egy utolsó strandolással ünnepeltük, és kirándulgattunk is a környező erdőkben. Beindult az áfonyaérés. Zsuzsi szombat délután, amíg mi aludtunk, leszüretelt egy kiló fekete áfonyát a közeli domboldalon, és le is fagyasztotta. A téli áfonyás tejturmixok idén is biztosítva vannak.
Kedden autóra pattantunk, és a csökkentett létszámot kihasználva ellátogattunk Turkuba. Már régóta tervben volt ez a vizitáció, hiszen Turku a történelmi főváros, sok érdekességet lehet ott látni. Persze a lányokkal nem lehet túl sok dolgot betervezni, ezért most a várat és a katedrálist terveztük be, minthogy ezek a leghíresebb látnivalók. Hajnali kilenc órakor el is indultunk, és fél tizenkettőre oda is értünk a kiszemelt belvárosi parkolóházba. Egy ekkora útra természetesen készültünk. Kinyomtattam a vár és a katedrális történetét, és ezt Zsuzsi ismertette az autózás közben. Persze Luci közben elaludt, Virág meg teljesen független témákról csacsogott, de ugye, ez egyáltalán nem baj. A megérkezés után gyalog közelítettük meg a várat, ami lent van a kikötőben. Nagyon klassz volt a kiállítás, megnéztük mind a középkori, mind a reneszánsz részt. A várat nem olyan régen újították föl teljesen. Nagyon érdekes volt a régi rész, olyan volt, mint egy labirintus. Kanyargós lépcsők, teljesen váratlan átjárók, itt egy lakószoba, ott egy nagy terem, kápolna. Olyan zegzugos volt az egész, mintha teljesen véletlenszerűen építették volna az emeleteket, termeket. Alighanem ez nem is áll távol a valóságtól. Voltak érdekes fa és kőszobrok, amik különböző szenteket ábrázoltak. Az új részben kiállítás volt XIX. századi ruhákból, ékszerekből és játékokból. A lányok persze lelkesedtek. A várnézés után szusszantunk egyet a várudvaron, aztán visszasétáltunk a belvárosba, ahol ebédeltünk egyet. Az utunk az Aura folyó partján vezetett. Most lesz hamarosan a nemzetközi vitorláshajók regattája, és már gyülekeztek is a szebbnél szebb hajók. Most rajtam volt a lelkesedés sora. A parton közben kultúrfelvonulás volt, ahol egyből belebotlottunk a magyar pavilonba. Nem volt nehéz, mert a sátor mellett Brahms Magyar táncát húzták a muzsikások. Az idő eközben haladott sietve, és a leánykákon a fáradság tüneteit véltük felfedezni, ezért úgy döntöttünk, hogy a katedrálist majd legközelebbre halasztjuk. Így is öt óra volt, mire hazaindultunk, és negyed nyolc, mire megérkeztünk. Ezúttal mindkét lány szundított autózás közben, így hát mi, Zsuzsival végre zavartalanul beszélgethettünk egy jót. Ritka alkalom!
A kirándulás nagy hatást tett Virágra. Azóta többször hallottunk, hogy turkui királylányosat játszik a babáival. Szerdán, a délutáni alvás után Virággal ismét autóra pattantunk, és elszáguldottunk a bútorboltba, ahol vásároltunk a lányoknak egy emeletes ágyat. Úgy döntöttünk, Luci már elég nagy ahhoz, hogy kikerüljön a rácsos kiságyból, Virágnak pedig már régen be van ígérve egy nagylányos felső szint. Az ágyat végül csak csütörtök délelőtt raktuk össze,, de nagy volt ám az öröm! Azóta is a két lány lelkesen alszik, ha eljön az ideje. (Na, azért egypár éjszakai ébresztő maradt, csak az íze kedvéért.) Csütörtök délután vendégeink jöttek, Inariék és szüleik, a háztömbből egy finn házaspár két kisgyerekkel. Egész nap nagy készülődés volt, takarítás, sütemény sütögetés (sajtos pogácsa és lekváros bukta). Kicsit izgultunk, mert ők voltak az első igazi finn vendégeink. Jól sikerült a látogatás, reméljük, sikerül jobban összebarátozni velük.
Már nagyon várjuk fiainkat és a nagyszülőket haza, de előbb még Wiener Zoliék és családjuk jönnek látogatóba hozzánk a hétvégén. Kicsit aggódom, mert sajnos közben három napos esős időt ígér a meteorológia, ami nem segíti elő a kinti kisgyerekes programokat...

2009. július 13., hétfő

Csökkentett üzemmód

Elmentek a nagyszülők, elvitték a fiúkat Magyarországra. Az élet itthon lelassult, a lakást megszállta a csönd. Csökkentett üzemmódban üzemelünk, élvezzük a félig-meddig nyaralást. Én szeretnék szabadságot kivenni, de előbb be kell fejeznem egy cikket, ami visszajött kisebb javításra. Szombaton általános takarítás volt a program, porszívózás és felmosás. Vasárnap mise után Liliékhez (vagy ahogy Virág mondja, „Liliékhöz”) voltunk hivatalosak születésnapot köszönteni. Az idő borongós, esős, hiszen erre bizony, már itt az ősz.
Nem régen megérkezett az Amazontól rendelt film és könyv csomag. A Gorove Laciék féle családos listán volt a tavasz folyamán egy téma, amiben olyan filmeket kerestek, amik családbarát témájúak, és esetleg lehet róluk egy jegyesoktatáson beszélgetni. Sokféle filmet ajánlottak, komolyat is meg vidámat is, ezekből válogattam össze egy fél tucatnyit, és megrendeltem az Amazontól. (A könyvek szakkönyvek, szóval azokról most ne essék szó.) Pár napja megnéztük az elsőt közülük, címe „Tucatjával olcsóbb”. Ez egy komédia, amely egy tizenkét gyerekes családról szól. Nem volt átütő a sikere, de azért voltak benne részek, amik nagyon is találtak. Például nagyon tetszett, amikor a film elején a feleség elmeséli a család történetét. („A kis család sohasem volt opció nálunk.”) Az is tetszett, ahogy felvillantja egy ekkora család hétköznapi reggelét, ami a kívülálló számára bolondokházának tűnhet, de a résztvevők rettenetesen élvezik és harmóniának látják. Vagy amikor az egyik kisfiú a lepkehálójának nyelével lever egy egész polcnyi poharat, akkor a máshol elvárható reakció helyett az anyuka csak annyit kérdez, hogy „mind összetört?”. Valami ilyesmi lehet az, amikor az anyagi javak csak sokadlagos szerepet játszanak az életünkben, nem? A legjobb mégis az volt, amikor a legnagyobb gyereknek direktben választania kell a bolondokháza, és az álom élet között. A barátja (a TV sztár), akivel már együtt él, kifejti, hogy neki nem kell gyerek (éppen egy nagy családi káosz kellős közepén vannak), és körbemutat: „A gyerekek ilyenek, te nem akarhatod EZT, ezért vagy VELEM!” Aztán a lány hamarosan ott hagyja, nekem nagyon szimpatikusan választva a szingli meg a bolond nagycsaládos vonal között. De a kulcsmondatot mégiscsak az apa mondja, amikor éppen felmond álmai munkahelyén, hogy „ha felsülök a gyerekeim felnevelésével, elérhetek bármilyen sikert, ugyan mit számít?” S ugye, hogy mennyire így van ez?

2009. július 6., hétfő

Tizedik

Tíz éve már, hogy ott álltunk izgatottan a pasaréti templom előtt, és körömrágva vártuk a kompánia másik felét, aki persze stílusosan késett, de nem túl sokat, éppen csak amennyit a menyasszonynak késnie illik az esküvőjéről. Bizony, már tíz éve, hogy kimondtuk azt az „igent”, ami holtodiglan holtomiglan köt, amíg ásó, kapa, nagyharang el nem választ. Mint a mesében. És valóban, olyan, mint a mesében. Azóta, mondhatom, mindent elértünk, amire egy magunkfajta házaspár vágyhat. Négy szép gyermek, stabil házasság, a körülményekhez képest biztos egzisztencia, és ráadásnak amit már kérni sem mertünk, autó, lakás, nyugodt élet. Ki mondhatja, hogy nincs pártfogónak a legmegfelelőbb helyen?
Azért már hónapok óta tervezgettem, hogy hogyan lehetne ezt a kerek évfordulót úgy megünnepelni, hogy egy kicsit más, ünnepibb legyen, mint a korábbi, kevésbé kerek évfordulók. Felmerült bennem egy igazán házassági évfordulós ajándék ötlete is. Vadászgattam az ötletekre, és így találtam erre az általam eddig nem ismert dologra, melynek neve „eternity ring”, azaz „mindörökké gyűrű”. Ez egy olyan karikagyűrű, amin körben (vagy szerényebb esetben csak az egyik oldalán) kicsi kövek vannak. Az ilyen gyűrű nem pusztán egy ékszer, hanem jelképek egyvelege. (Mindig is szerettem a jelképeket, melyeket csak az értők tudnak olvasni.) A gyűrű karikája, az önmagába visszatérő hossza a végtelenséget jelenti, mely az adó s a kapó szerelmének végtelenségét jelképezi, innen is a név. Egy ilyen ajándék vallomás, de ígéret is, a hűség és a menyegzői eskü megújítása, hiszen a végtelenben ismét benne van: „holtodiglan, holtomiglan”.
A gyűrű aranya a házasságra ragyogó kegyelem visszfénye. Azt jelenti, hogy szerelmünk áldott, szorosan kapcsolódik a fensőbb szeretethez, onnan meríti erejét, s ezért forrása kiapadhatatlan. A gyűrűn a kövek is jelentést hordoznak. Többféle változat van, az általam ajándékozott gyűrűn öt smaragd között négy gyémánt ül. A zöld színű smaragdok jelentése a kultúrákban sokféle, hozzám legközelebb a tisztaság és a hűség jelentése áll. A négy gyémánt természetesen Botondot, Balázst, Virágot és Lucát jelentik, hiszen a gyémántok azt a nagy kincset, viszonozhatalan ajándékot jelképezik, amit gyermekeink jelentenek az életünkben.
A gyűrűt Anya segítségével készíttettem, és Zsuzsi szülei hozták ki titokban, hogy a jeles napon át tudjam adni. Természetesen egy ilyen jelentőségteljes ajándékhoz megfelelő csomagolást szerettem volna, ezért rendeltem egy kis fa ékszeres dobozt. Sikerült nagyon klasszul elkészíteni, így a nagy napra minden készen állt. Este ünnepi mise volt, ahol magunkban ismét megújíthattuk a nagy esküt, és ez után került sor az ajándék átadására. Nagy volt az öröm, minden jól sikerült, elmondhatom, hogy megérte a hosszú szervezés és izgatott titkolózás. A következő, hasonlóan kerek évfordulónk a huszadik lesz. Vajon azt hol fogjuk ünnepelni?