Nyaralás

A nyár végi szép napokat egy egy utolsó strandolással ünnepeltük, és kirándulgattunk is a környező erdőkben. Beindult az áfonyaérés. Zsuzsi szombat délután, amíg mi aludtunk, leszüretelt egy kiló fekete áfonyát a közeli domboldalon, és le is fagyasztotta. A téli áfonyás tejturmixok idén is biztosítva vannak.

Kedden autóra pattantunk, és a csökkentett létszámot kihasználva ellátogattunk Turkuba. Már régóta tervben volt ez a vizitáció, hiszen Turku a történelmi főváros, sok érdekességet lehet ott látni. Persze a lányokkal nem lehet túl sok dolgot betervezni, ezért most a várat és a katedrálist terveztük be, minthogy ezek a leghíresebb látnivalók. Hajnali kilenc órakor el is indultunk, és fél tizenkettőre oda is értünk a kiszemelt belvárosi parkolóházba. Egy ekkora útra természetesen készültünk. Kinyomtattam a vár és a katedrális történetét, és ezt Zsuzsi ismertette az autózás közben. Persze Luci közben elaludt, Virág meg teljesen független témákról csacsogott, de ugye, ez egyáltalán nem baj. A megérkezés után gyalog közelítettük meg a várat, ami lent van a kikötőben. Nagyon klassz volt a kiállítás, megnéztük mind a középkori, mind a reneszánsz részt. A várat nem olyan régen újították föl teljesen. Nagyon érdekes volt a régi rész, olyan volt, mint egy labirintus. Kanyargós lépcsők, teljesen váratlan átjárók, itt egy lakószoba, ott egy nagy terem, kápolna. Olyan zegzugos volt az egész, mintha teljesen véletlenszerűen építették volna az emeleteket, termeket. Alighanem ez nem is áll távol a valóságtól. Voltak érdekes fa és kőszobrok, amik különböző szenteket ábrázoltak. Az új részben kiállítás volt XIX. századi ruhákból, ékszerekből és játékokból. A lányok persze lelkesedtek. A várnézés után szusszantunk egyet a várudvaron, aztán visszasétáltunk a belvárosba, ahol ebédeltünk egyet. Az utunk az Aura folyó partján vezetett. Most lesz hamarosan a nemzetközi vitorláshajók regattája, és már gyülekeztek is a szebbnél szebb hajók. Most rajtam volt a lelkesedés sora. A parton közben kultúrfelvonulás volt, ahol egyből belebotlottunk a magyar pavilonba. Nem volt nehéz, mert a sátor mellett Brahms Magyar táncát húzták a muzsikások. Az idő eközben haladott sietve, és a leánykákon a fáradság tüneteit véltük felfedezni, ezért úgy döntöttünk, hogy a katedrálist majd legközelebbre halasztjuk. Így is öt óra volt, mire hazaindultunk, és negyed nyolc, mire megérkeztünk. Ezúttal mindkét lány szundított autózás közben, így hát mi, Zsuzsival végre zavartalanul beszélgethettünk egy jót. Ritka alkalom!
A kirándulás nagy hatást tett Virágra. Azóta többször hallottunk, hogy turkui királylányosat játszik a babáival. Szerdán, a délutáni alvás után Virággal ismét autóra pattantunk, és elszáguldottunk a bútorboltba, ahol vásároltunk a lányoknak egy emeletes ágyat. Úgy döntöttünk, Luci már elég nagy ahhoz, hogy kikerüljön a rácsos kiságyból, Virágnak pedig már régen be van ígérve egy nagylányos felső szint. Az ágyat végül csak csütörtök délelőtt raktuk össze,, de nagy volt ám az öröm! Azóta is a két lány lelkesen alszik, ha eljön az ideje. (Na, azért egypár éjszakai ébresztő maradt, csak az íze kedvéért.) Csütörtök délután vendégeink jöttek, Inariék és szüleik, a háztömbből egy finn házaspár két kisgyerekkel. Egész nap nagy készülődés volt, takarítás, sütemény sütögetés (sajtos pogácsa és lekváros bukta). Kicsit izgultunk, mert ők voltak az első igazi finn vendégeink. Jól sikerült a látogatás, reméljük, sikerül jobban összebarátozni velük.
Már nagyon várjuk fiainkat és a nagyszülőket haza, de előbb még Wiener Zoliék és családjuk jönnek látogatóba hozzánk a hétvégén. Kicsit aggódom, mert sajnos közben három napos esős időt ígér a meteorológia, ami nem segíti elő a kinti kisgyerekes programokat...