A minap Tamperében, sőt, Kangasalában is feltünedeztek a Google tűzpiros Opeljei, amik a tetejükre szerelt látványos kamerákkal fotózzák menet közben az utcákat, amerre csak elhaladnak. A képek a keresőóriás Street View (azaz Utcaképek) szolgáltatásán keresztül kerülnek majd a felhasználók elé, akik a Maps felületen keresztül nézegethetjük azokat. Az ember kikeres egy címet a Google Maps-on, például Párizsban az Eiffel tornyot, aztán kattint a térképen található emberkére, és láss csodát, máris láthatjuk az utcáról készült fotókat, kattintgatva barangolhatunk a kiszemelt területen, kicsit olyan, mintha valóban oda csöppennénk a számítógép monitorján keresztül. Milyen jó is ez, ha például rég nem látott, vagy meglátogatandó helyeket akarunk megnézni! „Nézd, itt laktam Hinxtonban, amikor cserediák voltam!” „Ebbe a kocsmába jártunk a haverokkal sörözni Londonban.” (Ez utóbbit a kollégám mondta, amikor megmutatta pár érdekes élményének a helyszínét.) De akár azt is megnézhetjük, hogy hogyan jutunk el a távolsági busz megállójából a távoli ismerős címére. Vagy, hogy a nyaraláshoz kinézett panzió mennyire lerobbant környéken van, vagy talán egy szolid kertvárosban? A felhasználási lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt, mindenesetre megint valami olyasmi a jó öreg gúglitól, ami jövőre természetes lesz, két év múlva meg már rutinosan használjuk majd a nyaralások, üzleti utak, városnézések tervezésekor, ne adj Isten ingatlanvásárláskor. Hiszen ami nincs rajta a gúglin, az nem is létezik.
Az utcafotózási program pár éve az USA-ban indult, és a nagyközönség még csak néhány hónapja élvezheti az eredményt, elsősorban az amerikai városokra korlátozva, bár már néhány nyugat-európai terület is elérhető ilyen módon (Anglia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és a Benelux Államok). A programot a cég folyamatosan terjeszti ki Európában, olyannyira, hogy idén tavasszal elérték a kamerás autók Finnországot, sőt, Budapestet is! Ennek a ténynek az örvendetes következménye találkozásaim a kamerás kocsikkal mind Tamperében, mind kis falunkban, Kangasalában. Mert ugye mindenki örül, ha a világ legnagyobb internetes cége ingyenreklámot csinál a városnak, országnak.
Na azért nem mindenki, hiszen Magyarországon sikerült ezt is el.... khm... szúrni. Mert Magyarország olyan ország, ahol minden egyes ember, és a közösség együttes jogain is lángpallosú kerubok őrködnek. Jelen esetben Dr. Jóri András adatvédelmi biztos volt a kerub, akinek sikerült ezt is megfúrni. Mert hiába egyeztet a cég már évekkel előre az ország adatvédelmi hivatalával, már akkor, amikor a biztos úr még a Pécsi Egyetemen dolgozott jogi PhD-jának megvédésén, májusban, pár hónappal a beiktatása után aggályait fejezte ki az adatkezelési problémák miatt, mire a Google felfüggesztette a magyarországi utcák fényképezését. Saját közlése szerint ugyan csak ideiglenesen, amíg nem tisztázzák a felmerült problémákat, de többek szerint megint egy elmenő hajó után nézegetünk a partról. De legalább az adataink biztonságban vannak, ugye?
Mert nézzük meg, mi is volt a gond. Nem az, hogy a mezei internetező a képeken felismerhet személyeket, hiszen az arcok és a rendszámtáblák digitálisan elhomályosítottak a nyilvános rendszerben. Nem, a probléma az, hogy a cég az eredeti fotókat is tárolja, így ha valamilyen ok van rá, elő lehet venni, és azokat a személyeket és autókat bizony azonosítani lehet. Történt egyszer Hollandiában (Groningen városkában), hogy két tolvaj kirabolt egy tinédzsert az utcán. Pechjükre a közelben járt az egyik utcafotós kamera, és még nagyobb pechjükre a srác később megtalálta a fotót (az elhomályosított arcokkal persze) az interneten. A rendőrség kikérte a Google-tól az eredeti képeket, és ez alapján el is fogták a két elkövetőt. Nos, már érthető, miért is olyan veszélyes ez adatkezelési szempontból. Hiszen ugye Magyarországon a tolvajok adatait kell védeni, nehogy elkapják őket, hisz aki próbált már Abszurdisztánban utcai zsebtolvajlás ügyben a Magyar Rendőrséghez fordulni segítségért, az tudja mire számíthat. Aki meg nem tudja, az jobb, ha nem tudja meg. Hogy mik jutnak eszembe Dr. Jóri András adatvédelmi biztosról az eset kapcsán? Azt inkább nem írnám le, mert nem szeretném a saját blogomról kimoderálni magamat. Ezért csak ennyit írok: Köszönjük szépen! Aztán ha utcaképet akartok nézegetni, nézzétek majd meg Kangasalát, az utcánkat, a tamperei vízeséseket, és elmélkedjetek azon, hogy Magyarország miért csak egy szürke folt az Észak-Balkánon a Google Street View szerint.
Az utcafotózási program pár éve az USA-ban indult, és a nagyközönség még csak néhány hónapja élvezheti az eredményt, elsősorban az amerikai városokra korlátozva, bár már néhány nyugat-európai terület is elérhető ilyen módon (Anglia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és a Benelux Államok). A programot a cég folyamatosan terjeszti ki Európában, olyannyira, hogy idén tavasszal elérték a kamerás autók Finnországot, sőt, Budapestet is! Ennek a ténynek az örvendetes következménye találkozásaim a kamerás kocsikkal mind Tamperében, mind kis falunkban, Kangasalában. Mert ugye mindenki örül, ha a világ legnagyobb internetes cége ingyenreklámot csinál a városnak, országnak.
Na azért nem mindenki, hiszen Magyarországon sikerült ezt is el.... khm... szúrni. Mert Magyarország olyan ország, ahol minden egyes ember, és a közösség együttes jogain is lángpallosú kerubok őrködnek. Jelen esetben Dr. Jóri András adatvédelmi biztos volt a kerub, akinek sikerült ezt is megfúrni. Mert hiába egyeztet a cég már évekkel előre az ország adatvédelmi hivatalával, már akkor, amikor a biztos úr még a Pécsi Egyetemen dolgozott jogi PhD-jának megvédésén, májusban, pár hónappal a beiktatása után aggályait fejezte ki az adatkezelési problémák miatt, mire a Google felfüggesztette a magyarországi utcák fényképezését. Saját közlése szerint ugyan csak ideiglenesen, amíg nem tisztázzák a felmerült problémákat, de többek szerint megint egy elmenő hajó után nézegetünk a partról. De legalább az adataink biztonságban vannak, ugye?
Mert nézzük meg, mi is volt a gond. Nem az, hogy a mezei internetező a képeken felismerhet személyeket, hiszen az arcok és a rendszámtáblák digitálisan elhomályosítottak a nyilvános rendszerben. Nem, a probléma az, hogy a cég az eredeti fotókat is tárolja, így ha valamilyen ok van rá, elő lehet venni, és azokat a személyeket és autókat bizony azonosítani lehet. Történt egyszer Hollandiában (Groningen városkában), hogy két tolvaj kirabolt egy tinédzsert az utcán. Pechjükre a közelben járt az egyik utcafotós kamera, és még nagyobb pechjükre a srác később megtalálta a fotót (az elhomályosított arcokkal persze) az interneten. A rendőrség kikérte a Google-tól az eredeti képeket, és ez alapján el is fogták a két elkövetőt. Nos, már érthető, miért is olyan veszélyes ez adatkezelési szempontból. Hiszen ugye Magyarországon a tolvajok adatait kell védeni, nehogy elkapják őket, hisz aki próbált már Abszurdisztánban utcai zsebtolvajlás ügyben a Magyar Rendőrséghez fordulni segítségért, az tudja mire számíthat. Aki meg nem tudja, az jobb, ha nem tudja meg. Hogy mik jutnak eszembe Dr. Jóri András adatvédelmi biztosról az eset kapcsán? Azt inkább nem írnám le, mert nem szeretném a saját blogomról kimoderálni magamat. Ezért csak ennyit írok: Köszönjük szépen! Aztán ha utcaképet akartok nézegetni, nézzétek majd meg Kangasalát, az utcánkat, a tamperei vízeséseket, és elmélkedjetek azon, hogy Magyarország miért csak egy szürke folt az Észak-Balkánon a Google Street View szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése