2008. május 20., kedd

Névnap és influenza

Szerdán volt Virág tavaszünnepe az óvodában. Az egész család hivatalos volt mert Vica is szerepelt, nyuszika és macika is volt a dalocskákban, amiket előadtak. Apai májam persze csak hízott és hízott. Sajnos már az előadás alatt is éreztem a közelgő influenza első szelét, és mint kiderült, nem véletlenül. Csütörtökön a munkahelyen bioiformatika nap volt, a hallgatók posztereken bemutatták eredményeiket, és egyáltalán, ismerkedhettek egymással. Az eseménnyel egybekötve a főnökömet megköszöntötték ötven éves születésnapja alkalmából. Nos, ezek miatt én is bementem, bár erősen éreztem, hogy jobban tenném, ha otthon maradnék. Péntekre végül teljesen levert a lábamról a kór, így otthon maradtam.
Pénteken volt Botond nevenapja. Egy LEGO készletet kapott, amiben van tűzoltó és mető autó illetve rendőr helikopter. Nagyon örült neki, a rendőr autót teljesen egyedül nagyon ügyesen összerakta a tervrajz alapján. Balázs persze rögtön szerette volna megkapni a mentőautót, de hát ugye azért azt nem lehet. E helyett elővettük a LEGO dobozt, és szombaton ment az építkezés. Szombatra sütögetésre lettünk volna hivatalosak Móniékhoz, de a betegség miatt lemondtuk, különösen hogy Zsuzsi is kezdte rosszul érezni magát.
Vasárnap elsőáldozás volt a misén, kellően nagy tömegek által kísérve. A sütizésről elég hamar eljöttünk, és különösebb kaland nélkül értünk haza. A rendszeres délutáni alvásnak köszönhetően hétfőre már valamivel jobban voltam, de még maradtam otthon. Botond aznap nagy matek dolgozatot írt, és a saját bevallása szerint jól sikerült neki. Elmentem Zsuzsival a boltba, mert ő egyre kevésbé érezte magát jól, és együtt bevásároltunk a hétre. Vettünk még Lucusnak egy etetőszéket is, így átrendeződött az asztalnál az ülésrend. Vicát kicsit győzködni kellett, hogy nem olyan nagy baj, hogy most nem ő ül az asztalfőn, de ma reggelre már nem volt ez probléma. Vettünk még egy kis grillezőt is, ami Zsuzsinak régi szíve vágya volt, és délután ki is próbáltuk. Ha jobb idő lesz, akkor lehet majd mindenfélét grillezni a kertben.
Hát, ilyen volt ez a nem túl kellemes hétvége. Remélem, hamarosan már teljesen levonul az influenza, és ki tudjuk használni az egyre szebb időket mindenféle kinti programokkal.

2008. május 13., kedd

Jó hétvége

Ismét remek hétvégénk volt. Az időjárás ezúttal is kegyes volt hozzánk, gyönyörű napsütés és jó meleg volt. Ezt ki is használtuk, mert hétfőtől tizenöt fokkal leesik a hőmérséklet, szóval vissza kell venni a tavaszi ruhákat. Szombaton délelőtt a helyi erdőben sétáltunk. Ezúttal a gyerekek gyalog jöttek, és persze ment a versenyfutás. Ez úgy történik, hogy Botond indul a legmesszebbről, aztán Balázs, és Vica kb a táv egy harmadától. Én vagyok a cél. Ők nem tudják, de valójában az ebben a játék, hogy el tudom e találni a megfelelő távbeosztást, hogy mindenki kb. egyszerre érjen a célba. Amíg csak a fiúk játszottak, addig egész jól sikerült már ez, de mióta Virág is fut, azóta még egyszer sem sikerült. Szombaton a délutáni szieszta után felmentünk a Vehoniemire kirándulni és fagyizni. Mint kiderült, valamilyen ünnepség és koncert volt a kávézóban, úgyhogy nagy tömeg volt. Szerencsére kirándulni csak mi akartunk, úgyhogy kényelmesen körbesétáltuk a szokott útvonalat. Virág ezúttal nagyon szépen jött, talán többet kellene gyakorolni ezt a terepen vaó sétát, kirándulást. Balázsra rájött a hangyafóbia, megcsípte az ujját egy hangya (legalábbis ő ezt állította), ezért sikítva menekült, ha meglátott akár csak egy hangyát is. Mire a kirándulásból visszaértünk a kávézóhoz, már szerencsésen véget ért a koncert és ünnepség, így még beültünk egyet fagyizni. Körbesétáltuk az autómúzeumot is. Ez ugyan nem igazán érdekel (és már láttuk is jó sokszor), de a fiúk lelkesedtek, és hát csak tíz perc körbesétálni.
Vasárnap, piros pünkösd napja. Délelőtt a nagymisére mentünk, ami püspöki mise volt, bérmálással. Gabiék Szilvia lánya is bérmálkozott, és így hivatalosak is voltunk. Persze nagy tömeg volt, és bár kivételesen nem késtünk el, már nem volt ülőhely. Valaki kedvesen mutatta, hogy elől még van egy szabad pad, úgyhogy naívan előre is törtünk, mire leesett a tantusz, hogy a szószék mellett közvetlenül van az a pad, azaz csaknem fenn az oltáron, a teljes plénum előtt. No, nem baj, gondolam, ha küldtek, mi odaülünk, majd megtudják, mi az a magyarok Istene.... Azért a gyerkőcök magukhoz és a körülményekhez képest nagyon rendesek voltak, keveset nyüzsögtek, csak pár percenként ásítoztak látványosan a püspök beszéde alatt (tőle egy méterre), és Vica is csak párszor húzta fel a nyakába a szoknyáját, kisebb derültséget keltve. Kissé kínos volt hát na, de legalább a bérmálást jól elmagyaráztam a fiúknak, hiszen ha nem akarták, akkor is látták a részleteket. Továbbá a sütizés is jó volt, mindenki jóllakott a remek tortákból, kivéve Zsuzsit meg Lucit. Már éppen távozóban voltunk, beültünk a kocsiba, amikor realizáltam, hogy bekapcsolva felejtettem a lámpát, és az aksi teljesen lemerült, meg se nyikkan. Remek. Szerencsére a templomban valakinek volt megfelelő kábele, és sikerült „bebikázni” a kocsit, így szerencsésen hazaértünk. Gondolom ideje lenne venni egy aksitöltőt.
Vasárnap délután játszóház volt, az is jól sikerült. Gyümölcssalátát ettünk meg pizzát, szóval a kosztra se lehetett panasz.
Mostanában Orson Scott Card Homecoming sorozatát olvasom. Már olvastam ettől a írótól a Végjáték sorozatot (Ender's saga), és az nagyon tetszett, az egyik legjobb scifi, amit valaha olvastam. Ez a Homecoming sorozat (hat kötet, most a másodikat olvasom) is nagyon tetszik, izgalmas, fordulatos, néhol tényleg nem lehet letenni és mindenkinek csak ajánlani tudom. A scifi inkább csak díszlet itt, a történet sokkal inkább emberek közötti kapcsolatokról, testvérekről, szülőkről szól. A másik szerző, akibe belebotlottam az Ian M. Banks. Az interneten olvastam a the Culture sorozatáról, és felkeltette az érdeklődésemet. Nagy csalódás volt. Először nem tudtam semmit se az íróról, és a könyveiről is csak annyit, amennyit a wikipédia ír róla, és az szimpatikus volt. A Culture egy olyan utópisztikus galaktikus „állam”, amit mesterséges intelligenciák irányítanak az emberek (és más fajok) javára tisztán technikai alapon. Ez eddig még rendben is lenne és szimpatikus a gondolat, de ott kezdett gyanússá válni a dolog, amikor kezdték nagyon hangsúlyozni a Culture szocialista/kommunista jegyeit. Mindenesetre az volt a benyomásom, hogy afféle kultusz sorozatról van szó, mert annyi rajongói anyag volt a neten. Aztán sújtott le a döbbenet, amikor elolvastam az első kötetet (Consider Phlebas). Hát, nem több mint olcsó thriller, abból is az ócska fajta. A második kötetet (The Player of Games) az első pár oldal után abbahagytam, annyira gyenge volt. Úgy látszik a modern baloldali értelmiség csak ilyen szellemi hulladék írására képes. (Igen, általánosítottam.) Kár, mert érdekesnek tűnt a téma. Inkább olvasok továbbra is Card-ot.

2008. május 5., hétfő

Tavaszi kert takarítás

Szombaton került sor a ház közös kert takarítására. Ez azt jelenti, hogy a lakók a lakótömb közös területeit, meg a játszóteret rendbe teszik, felgereblyézik, a fákat megmetszik. Az ilyen társasházakban, mint a miénk is, ez elterjedt szokás errefelé, és szerintem jó alkalom akár ismerkedésre is. Persze itt az ilyen szokások is mások, tehát a kertészkedés kezdete ebéd utánra, azaz déli tizenkét órára lett kitűzve. Mondanom se kell, hogy ez nálunk még ebéd előttre esett, szóval kénytelenek voltunk éhgyomorra nekilátni a gereblyézésnek, meg a homokozó fölásásának. Jól kivettük a részünket a közösből, és a gyerekek is segítettek, főleg szemetet szedni. Aztán ebédeltünk majd a délutáni szieszta után megint csak besétáltunk a központba egy fagyizás erejéig ( a fiúk persze bringával jöttek). Mire hazaértünk, a lakótársak is befejezték a ténykedést, és nekiálltak kolbászt sütögetni meg sörözgetni a játszótéren. Balázs egyből jelentkezett makkaráért, aztán Boti is, aztán az egész család kiment társadalmi életet élni, csak én nem, mert engem időközben kiütött az allergia. Hát igen, virágzik a nyírfa, többek panaszkodtak, hogy nagyon erősen jelentkezik az allergia az érzékenyeknél. Nagyon intenzív rövid tavaszunk van, szinte két hét alatt kizöldült minden, és négy – öt fokokból húsz lett. Nagyon élvezzük a szép, napos meleg időt, amikor csak tehetjük, kint vagyunk. Vasárnap délután is kerékpárra pattantunk, és letekertünk egészen a strandig. Balázs ezt is bírta, úgyhogy nagyon meg vagyok vele elégedve. (Büszke is ám magára!) A strandon játszótereztünk egyet, de láttam, hogy a finnek már fürdenek. (Naná, hisz a hőmérséklet már naponta akár több percre is meghaladja a húsz fokot! Tiszta kánikula.)
Ismét munkás hétnek nézünk elejbe, különösen, hogy hajnalban jött az email, hogy megint lerobbant a benti számítógépem, úgyhogy azt mindenképpen restaurálni kell, aztán még érdemi munkát is kellene végezni. Ezen kívül még a repülőjegy vásárlást is be kellene iktatni valamelyik délután, mert lassan a körmünkre ég ez is. Lassan remélem mindenre sor kerül.

2008. május 2., péntek

Kora nyár

A rövid tavasz után megérkezett a nyár is. A hőmérséklet gyorsan felkúszott húsz fok környékére, és szinte minden nap gyönyörű napsütés van. A krókuszok már el is nyíltak, most a nárciszok idénye van, de már egy két tulipán is megjelent. Ennek örömére minden délután elbringázunk valamerre családostul. Balázs egyre erősebb, már kisebb nagyobb lejtőkkel is meg tud birkózni, Vicát viszont továbbra is húzni kell a kisbicón. A pedált csak visszafelé hajlandó tekerni, mert eldöntötte, hogy azt úgy kell. Kiróbáltuk azt a felállást is, hogy a fiúk a saját bringájukon jönnek, a felnőttek meg viszik bicós ülésben a lányokat. Persze Virágnak ez tetszik a legjobban, mert így még egyensúlyozni se nagyon kell. Valahogy az a benyomásom, hogy kissé elkényelmesedett a hölgyemény. Luca mindenképpen élvezi ezeket a nagy sétákat, akár a babakocsiban üldögél (esetleg szunyál), akár a bicós ülésből nézelődik. Újabban már egészen a központig be szoktunk tekerni, ami pedig két kilométernyire van tőlünk. Ez szerintem nagy teljesítmény Balutól, mert több emelkedő is van, ahol elég nehéz neki felmenni. Van a központ mellett egy játszótér is, gyakran ott megpihenünk. A minap is ott játszottak a gyerekek, mire Boti leesett a mászókáról, és megrándította vagy megütötte a kezét. Hatalmas bőgés lett, és Botond fogadkozott, hogy soha többé nem jön ide, sőt nem is biciklizik. Eléggé megijedtem, hogy eltörte a csuklóját, de egyáltalán nem dagadt be, és mozgatni is tudta. Sajnos ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy csak hisztizik Boti, vagy tényleg baja van? Mindenesetre ezúttal mégiscsak hiszti lehetett az elsődleges dolog (már eleve fáradt volt, és nem is akart jönni sétálni), mert másnapra remekül meggyógyult a keze, és két nap alatt el is felejtette a dolgot. Április harmincadika tiszteletére szerda délután ismét eltekertünk a központba, ahol megejtettük az év első családi fagyizását. Egész jó kis fagyit mérnek ott, mindenki nagyon elégedett volt.
Elérkezett május elseje, ami itt nem annyira a munka ünnepe, mint vappu, azaz a tavaszünnep, mikor végleg átfordul a tél nyárba. Olyan ez itt, mint nálunk a farsang, vannak álarcosbálok, és mindenéle népünnepélyek, folyik a sok sör, meg sör, és még sör is. Ráadásul idén május elseje áldozócsütörtökre esik (helatorstai), ami szintén münkaszünetes ünnep, ilyen egybeesésre vagy harminc évben egyszer kerül sor. Mi kirándulással ünnepeltünk a közeli Pukala tájvédelmi körzetben. Kinéztünk egy 6,5 kilométeres körtúrát, benne egy kis rövidítési lehetőséggel, ha nagyon elfáradna a csapat. A fiúk nagyon ügyesen túráztak, Balázs már sokkal ügyesebben gyalogol terepen, mint legutóbb. Keresték az utat, kutatták a jelzéseket, mint afféle felfedező srácok. Nem úgy Virág. Szinte az első métertől az utolsóig ment a nyafi meg a hattyú halála műsorszám. Még egy térdig érő mocsárba is sikerült belelépnie, csak hogy teljessé váljék a katasztrófa.... Ezért hát végül alkalmaztuk is a rövidítést így csak kb. 5 kilométert túráztunk. Pedig a táj gyönyörű volt, tavak mentén mentünk, sziklákra másztunk fel, és az ébredő erdő vett körül. Egy remek kis menedékháznál költöttük el a hideg ebéded, Zsuzsi által sütött remek kis húsos pirogot. A menedék ház a tó partján volt, lehetett rögtönzött hajókat vízre bocsájtani, meg egy kicsit szaladgálni is. Érdemes lenne egyszer visszatérni ide és főzni, mert nagyon alkalmas lenne erre ez a hely. Láttunk még megfagyott vízesést, árokban hófoltokat, de békapetéket is és sok sok napsütést. Mindenkit alaposan lekapott a nap, így már kissé lepirult arccal pompázunk.
Hazaérve megittuk az itt ilyenkor hagyományos szimát (sör helyett). Aztán megnéztünk egy családi filmet (no nem a díznitől), az Asterix és Obelix, a Kleopátra küldetés. Be kell hogy valljam, nagy csalódás volt ez a film, mert szeretem az Asterixet, még képregényről, és a belőlük készült rajzfilmek is hasonlóan színvonalasak, de ez a film nem több, mint gyenge poénok gyűjteménye felfűzve a hasonló című képregény történetére. Számomra még a harmatgyenge szintet sem ütötte meg, hiába a nagy mennyiségű számítógépes trükk, amit beledolgoztak. Úgy látszik, egy jó filmhez nem elég a pénz, meg a technika, ennél kissé többre volna szükség.
Végül hát eltelt a nap, és mindenki viszonylag nyugovóra tért, annak ellenére, hogy Luci megpróbált nem elaludni, kilenc felé őt is elnyomta a buzgóság...