Kora nyár

A rövid tavasz után megérkezett a nyár is. A hőmérséklet gyorsan felkúszott húsz fok környékére, és szinte minden nap gyönyörű napsütés van. A krókuszok már el is nyíltak, most a nárciszok idénye van, de már egy két tulipán is megjelent. Ennek örömére minden délután elbringázunk valamerre családostul. Balázs egyre erősebb, már kisebb nagyobb lejtőkkel is meg tud birkózni, Vicát viszont továbbra is húzni kell a kisbicón. A pedált csak visszafelé hajlandó tekerni, mert eldöntötte, hogy azt úgy kell. Kiróbáltuk azt a felállást is, hogy a fiúk a saját bringájukon jönnek, a felnőttek meg viszik bicós ülésben a lányokat. Persze Virágnak ez tetszik a legjobban, mert így még egyensúlyozni se nagyon kell. Valahogy az a benyomásom, hogy kissé elkényelmesedett a hölgyemény. Luca mindenképpen élvezi ezeket a nagy sétákat, akár a babakocsiban üldögél (esetleg szunyál), akár a bicós ülésből nézelődik. Újabban már egészen a központig be szoktunk tekerni, ami pedig két kilométernyire van tőlünk. Ez szerintem nagy teljesítmény Balutól, mert több emelkedő is van, ahol elég nehéz neki felmenni. Van a központ mellett egy játszótér is, gyakran ott megpihenünk. A minap is ott játszottak a gyerekek, mire Boti leesett a mászókáról, és megrándította vagy megütötte a kezét. Hatalmas bőgés lett, és Botond fogadkozott, hogy soha többé nem jön ide, sőt nem is biciklizik. Eléggé megijedtem, hogy eltörte a csuklóját, de egyáltalán nem dagadt be, és mozgatni is tudta. Sajnos ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy csak hisztizik Boti, vagy tényleg baja van? Mindenesetre ezúttal mégiscsak hiszti lehetett az elsődleges dolog (már eleve fáradt volt, és nem is akart jönni sétálni), mert másnapra remekül meggyógyult a keze, és két nap alatt el is felejtette a dolgot. Április harmincadika tiszteletére szerda délután ismét eltekertünk a központba, ahol megejtettük az év első családi fagyizását. Egész jó kis fagyit mérnek ott, mindenki nagyon elégedett volt.

Elérkezett május elseje, ami itt nem annyira a munka ünnepe, mint vappu, azaz a tavaszünnep, mikor végleg átfordul a tél nyárba. Olyan ez itt, mint nálunk a farsang, vannak álarcosbálok, és mindenéle népünnepélyek, folyik a sok sör, meg sör, és még sör is. Ráadásul idén május elseje áldozócsütörtökre esik (helatorstai), ami szintén münkaszünetes ünnep, ilyen egybeesésre vagy harminc évben egyszer kerül sor. Mi kirándulással ünnepeltünk a közeli Pukala tájvédelmi körzetben. Kinéztünk egy 6,5 kilométeres körtúrát, benne egy kis rövidítési lehetőséggel, ha nagyon elfáradna a csapat. A fiúk nagyon ügyesen túráztak, Balázs már sokkal ügyesebben gyalogol terepen, mint legutóbb. Keresték az utat, kutatták a jelzéseket, mint afféle felfedező srácok. Nem úgy Virág. Szinte az első métertől az utolsóig ment a nyafi meg a hattyú halála műsorszám. Még egy térdig érő mocsárba is sikerült belelépnie, csak hogy teljessé váljék a katasztrófa.... Ezért hát végül alkalmaztuk is a rövidítést így csak kb. 5 kilométert túráztunk. Pedig a táj gyönyörű volt, tavak mentén mentünk, sziklákra másztunk fel, és az ébredő erdő vett körül. Egy remek kis menedékháznál költöttük el a hideg ebéded, Zsuzsi által sütött remek kis húsos pirogot. A menedék ház a tó partján volt, lehetett rögtönzött hajókat vízre bocsájtani, meg egy kicsit szaladgálni is. Érdemes lenne egyszer visszatérni ide és főzni, mert nagyon alkalmas lenne erre ez a hely. Láttunk még megfagyott vízesést, árokban hófoltokat, de békapetéket is és sok sok napsütést. Mindenkit alaposan lekapott a nap, így már kissé lepirult arccal pompázunk.
Hazaérve megittuk az itt ilyenkor hagyományos szimát (sör helyett). Aztán megnéztünk egy családi filmet (no nem a díznitől), az Asterix és Obelix, a Kleopátra küldetés. Be kell hogy valljam, nagy csalódás volt ez a film, mert szeretem az Asterixet, még képregényről, és a belőlük készült rajzfilmek is hasonlóan színvonalasak, de ez a film nem több, mint gyenge poénok gyűjteménye felfűzve a hasonló című képregény történetére. Számomra még a harmatgyenge szintet sem ütötte meg, hiába a nagy mennyiségű számítógépes trükk, amit beledolgoztak. Úgy látszik, egy jó filmhez nem elég a pénz, meg a technika, ennél kissé többre volna szükség.
Végül hát eltelt a nap, és mindenki viszonylag nyugovóra tért, annak ellenére, hogy Luci megpróbált nem elaludni, kilenc felé őt is elnyomta a buzgóság...