Jó hétvége

Ismét remek hétvégénk volt. Az időjárás ezúttal is kegyes volt hozzánk, gyönyörű napsütés és jó meleg volt. Ezt ki is használtuk, mert hétfőtől tizenöt fokkal leesik a hőmérséklet, szóval vissza kell venni a tavaszi ruhákat. Szombaton délelőtt a helyi erdőben sétáltunk. Ezúttal a gyerekek gyalog jöttek, és persze ment a versenyfutás. Ez úgy történik, hogy Botond indul a legmesszebbről, aztán Balázs, és Vica kb a táv egy harmadától. Én vagyok a cél. Ők nem tudják, de valójában az ebben a játék, hogy el tudom e találni a megfelelő távbeosztást, hogy mindenki kb. egyszerre érjen a célba. Amíg csak a fiúk játszottak, addig egész jól sikerült már ez, de mióta Virág is fut, azóta még egyszer sem sikerült. Szombaton a délutáni szieszta után felmentünk a Vehoniemire kirándulni és fagyizni. Mint kiderült, valamilyen ünnepség és koncert volt a kávézóban, úgyhogy nagy tömeg volt. Szerencsére kirándulni csak mi akartunk, úgyhogy kényelmesen körbesétáltuk a szokott útvonalat. Virág ezúttal nagyon szépen jött, talán többet kellene gyakorolni ezt a terepen vaó sétát, kirándulást. Balázsra rájött a hangyafóbia, megcsípte az ujját egy hangya (legalábbis ő ezt állította), ezért sikítva menekült, ha meglátott akár csak egy hangyát is. Mire a kirándulásból visszaértünk a kávézóhoz, már szerencsésen véget ért a koncert és ünnepség, így még beültünk egyet fagyizni. Körbesétáltuk az autómúzeumot is. Ez ugyan nem igazán érdekel (és már láttuk is jó sokszor), de a fiúk lelkesedtek, és hát csak tíz perc körbesétálni.
Vasárnap, piros pünkösd napja. Délelőtt a nagymisére mentünk, ami püspöki mise volt, bérmálással. Gabiék Szilvia lánya is bérmálkozott, és így hivatalosak is voltunk. Persze nagy tömeg volt, és bár kivételesen nem késtünk el, már nem volt ülőhely. Valaki kedvesen mutatta, hogy elől még van egy szabad pad, úgyhogy naívan előre is törtünk, mire leesett a tantusz, hogy a szószék mellett közvetlenül van az a pad, azaz csaknem fenn az oltáron, a teljes plénum előtt. No, nem baj, gondolam, ha küldtek, mi odaülünk, majd megtudják, mi az a magyarok Istene.... Azért a gyerkőcök magukhoz és a körülményekhez képest nagyon rendesek voltak, keveset nyüzsögtek, csak pár percenként ásítoztak látványosan a püspök beszéde alatt (tőle egy méterre), és Vica is csak párszor húzta fel a nyakába a szoknyáját, kisebb derültséget keltve. Kissé kínos volt hát na, de legalább a bérmálást jól elmagyaráztam a fiúknak, hiszen ha nem akarták, akkor is látták a részleteket. Továbbá a sütizés is jó volt, mindenki jóllakott a remek tortákból, kivéve Zsuzsit meg Lucit. Már éppen távozóban voltunk, beültünk a kocsiba, amikor realizáltam, hogy bekapcsolva felejtettem a lámpát, és az aksi teljesen lemerült, meg se nyikkan. Remek. Szerencsére a templomban valakinek volt megfelelő kábele, és sikerült „bebikázni” a kocsit, így szerencsésen hazaértünk. Gondolom ideje lenne venni egy aksitöltőt.
Vasárnap délután játszóház volt, az is jól sikerült. Gyümölcssalátát ettünk meg pizzát, szóval a kosztra se lehetett panasz.
Mostanában Orson Scott Card Homecoming sorozatát olvasom. Már olvastam ettől a írótól a Végjáték sorozatot (Ender's saga), és az nagyon tetszett, az egyik legjobb scifi, amit valaha olvastam. Ez a Homecoming sorozat (hat kötet, most a másodikat olvasom) is nagyon tetszik, izgalmas, fordulatos, néhol tényleg nem lehet letenni és mindenkinek csak ajánlani tudom. A scifi inkább csak díszlet itt, a történet sokkal inkább emberek közötti kapcsolatokról, testvérekről, szülőkről szól. A másik szerző, akibe belebotlottam az Ian M. Banks. Az interneten olvastam a the Culture sorozatáról, és felkeltette az érdeklődésemet. Nagy csalódás volt. Először nem tudtam semmit se az íróról, és a könyveiről is csak annyit, amennyit a wikipédia ír róla, és az szimpatikus volt. A Culture egy olyan utópisztikus galaktikus „állam”, amit mesterséges intelligenciák irányítanak az emberek (és más fajok) javára tisztán technikai alapon. Ez eddig még rendben is lenne és szimpatikus a gondolat, de ott kezdett gyanússá válni a dolog, amikor kezdték nagyon hangsúlyozni a Culture szocialista/kommunista jegyeit. Mindenesetre az volt a benyomásom, hogy afféle kultusz sorozatról van szó, mert annyi rajongói anyag volt a neten. Aztán sújtott le a döbbenet, amikor elolvastam az első kötetet (Consider Phlebas). Hát, nem több mint olcsó thriller, abból is az ócska fajta. A második kötetet (The Player of Games) az első pár oldal után abbahagytam, annyira gyenge volt. Úgy látszik a modern baloldali értelmiség csak ilyen szellemi hulladék írására képes. (Igen, általánosítottam.) Kár, mert érdekesnek tűnt a téma. Inkább olvasok továbbra is Card-ot.