2008. december 26., péntek

2008 Karácsonya

És valóban fehér Karácsonyunk van! Nagyon jó, hogy már napokkal Karácsony előtt megkezdtem a téli szabadságomat, így a szokásosnál kicsit jobban sikerült az ünnepre ráhangolódni. Advent utolsó néhány napján takarítottunk és sütiket sütöttünk. Szenteste napja is a készülődés egyében telt. Délelőtt még az utolsó simítások a lakáson, majd ebédre mákosguba volt. Zsuzsi megállapította, hogy minden bizonnyal a bejglisütésből visszamaradt töltelék hasznosítása végett lett a 24-i ebédre hagyomány a guba. Nálunk legalábbis. Hogy előtte miért van fokhagymaleves? Ki tudja?
Ebéd után a lányok aludni vonultak, a fiúkkal pedig felállítottuk a fát. Aztán szaloncukrot fűztünk, gömböket aggattunk, hamar elkészültünk.

Négy órára már végeztünk is a készületekkel, a lányok is felébredtek már, és ellátogattunk a közeli temetőben álló kápolnába a délutáni istentiszteletre. Persze elkéstünk (azért nem nagyon), de amikor meglátta a lelkész, hogy belépünk, kedvesen invitált, hogy foglaljunk helyet, van még szabad szék. Persze, az első sorban. Mit ne mondjak, reisztág effektus. Merthogy a környékről minden elképzelhető ovis és iskolatárs ott ült a családjával. A lelkész egész érthetően beszélt, viszonylag tudtam követni a prédikációt. Lehet, hogy fejlődőképes vagyok finnből?
A finneknél az a szokás, hogy Szenteste gyertyát gyújtanak a rokonok sírján. Már sötét éjszaka volt, amikor kiléptünk a kápolnából, nagyon hangulatos volt a havas éjszakában lobogó számtalan gyertya. Aztán hamar hazaértünk, és otthon mi is megkezdtük az ünnepet. Még egyszer meggyújtottuk az adventi koszorú négy gyertyáját, és elénekeltük a „Harmatozzatok magasságos egek”-et. Aztán a koszorúról meggyújtottuk a karácsonyfa gyertyáit. Énekeltünk, elolvastuk az Evangéliumot, majd a gyerekek verset mondtak, énekeltek.

Ez után következett a remek vacsora. Zsuzsi ismét remekelt. Sült csirke volt a menü, franciasalátával, desszertnek gyümölcssaláta és bejgli. Mindenki degeszre ette magát. Még felhívtuk a nagyszülőket, és boldog Karácsonyt kívántunk nekik is, majd lefektettük a gyerekeket. Este Zsuzsival még sokáig csomagoltuk az ajándékokat, és csendesen elhelyeztük a fa alatt.

Végre felvirradt a nagy nap! Rengeteg ajándék gyűlt össze, és mindenki kapott valami kedvére valót:
Én zene CD-ket és egy könyvet Finnországról.

Zsuzsi a Gyűrűk Ura film zenéjét illetve egy botmixert. Fel is lelkesedett, hogy akkor megint megnézhetnénk a filmet.

Boti térképet, könyveket, műanyag katonákat, kísérletező készleteket.

Balu rengeteg Thomas duplo vonatot.

Vica babaházat, babákat.

Luci is babát, zenélő bilivel.

Meg persze sok minden mást is. Miután jó nagy hó esett, minden nap délelőtt és délután is szánkózni vonulunk.

Főleg az ovisok nagyon élvezik a csúszkálást, bár nem teljesen veszélytelen az dolog, ahogy az alábbiakban az látható is. Szegény Luci is kiesett ma délután, és alaposan feldagadt az orra, de ő persze föl sem veszi.

2008. december 22., hétfő

Végre téli szünet!

Az elmúlt hét már nagyon lassan telt el, mindannyian nagyon vártuk a szombatot, amikor is megkezdődött a hosszú táli szünet. Szerdán a munkahelyemen "Research Day" volt, amikor is mindenki az egész intézetből bemutatta a munkáját egy poszteren, és csoportonként egy ember pedig előadást is tartott. Ez egész napos elfoglaltság volt, este hatkor angolosan távoztam, mert a többiek hajnalig folytatták a karácsonyi partival. Csütörtökre még egy meglepetés maradt, nevezetesen elfogadták az idei ötödik cikkemet is. Ugyan nem értékelem ezt a cikkünket valami nagyra, de a BMC Immunology, az újság viszonylag jónak mondható, úgyhogy egy szót sem szólok. Plusz az ez éven íródott öt cikkel igazán meg lehetek elégedve, jó évet zárhatunk, úgy értékelem, hogy megérdemlem a téli szünetet.

Közben Lucin kitört a fülgyulladás, ezért nem alszik éjjel már napok óta. Az orvos által rendelt antibiotikum eddig nem igazán használt, ma (hétfőn) vissza is mennek reklamálni. Szombaton volt Boti félévi bizonyítvány-osztása és karácsonyi éneklése a kangasalai templomban. A műsor szép volt, de Boti bizonyítványával egyáltalán nem vagyok megelégedve. Nem is annyira a tudásának értékelése miatt, azok ugyanis elég jók, hanem mert a magatartását és a szorgalmát nagyon gyengére értékelték. Volt is erről egy komoly beszélgetésünk, és Boti megígérte, hogy a jövő félévben kijavítja ezeket.
Egyébként úgy néz ki, hogy a tavaszi félévben ismét lesz magyar oktatás Botinak és Balunk, mert sikerült egy vállalkozó tanítót találni. Ennek nagyon örülnék, mert persze ahogy várható volt, az itthoni magyarozás teles kudarcba fulladt, és végül teljesen elmaradt.
Vasárnap este volt az év utolsó magyar játszóháza. Elé kevesen voltunk, de a gyerkőcök jót játszottak. Nagyon várjuk már a Karácsonyt, esténként az adventi koszorúnál már az Ó antifónákat énekeljük. Már az összes gyerkőcöt kikérdeztem, hogy mik a szívük vágya, s azt hiszem, mindegyiknek lesz olyan, amit kívánt, meg más is. Az időjárás is jó hidegnek ígérkezik, végre rendes fagyokat jósolnak, sőt még egy kis havat is. Lehet, hogy fehér Karácsonyunk lesz?

2008. december 15., hétfő

Influenzás Mikulás

Ez a hét a Mikulásozás és az influenza jegyében telt. Kezdődött vasárnap este a magyar játszóház Mikulásával, folytatódott szerdán és csütörtökön Virág és Balázs kiskarácsonyi ünnepségével, majd szombaton délután a templomi Mikulás érkezésével, és végződött ismét csak vasárnap este Vica balettbemutatójával. Az ovisok az ovi ünnepségeken kis előadást adtak elő, Balázs légtornász volt, aki kötélen egyensúlyozott, Virág pedig szépen táncoló angyalka.

Közben a hó is meglátogatott bennünket, igaz, aztán jórészt el is olvadt, úgyhogy most csak egy nagy fagyott locspocs van odakint.
Származási hely: 2008 Mikulás

Tegnap volt Vicu évadzáró balettelőadása, tornázó kistörpéket táncoltak. Virágom elég ügyetlenke még, a „balettimeghajláson” kívül nem nagyon sikerült megvalósítani a gyakorlatokat, de remélem, ez azért még fejlődni fog, mert nagyon lelkes.

Engem közben kissé kiütött az influenza, úgyhogy pénteket és szombat délelőttöt lényegében végigaludtam. Szerencsére már jól vagyok, csak a torkom fáj, úgyhogy ezt a hetet még végig lehet küzdeni a téli szünet előtt. Sajnos valamit a Luci is elkaphatott, mert mára virradólag kissé belázasodott, bár reggel hozta a féktelenül vidám és huncut formáját.
Származási hely: 20081217Kangasala

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, folytatódnak a decemberi családi ünnepségek, szombaton Luci nevenapjával, ma pedig Zotyó 26. születésnapjával. Isten éltesse őket!

2008. december 12., péntek

Boti verse

Várom

Ó de várom,
édes párom,
bárcsak mehetnék,
akár egy mák is lehetnék.

Ó de várom,
édes párom,
akár mehetek is,
ha a kedvedért tehetek is.

Nem vagy te egy őrült kisssss,
és nem is egy bolond ciccc.

Ortutay Botond

2008. december 6., szombat

Vidám cserkészavatás

Botond ebben a féléven cserkészkedni kezdett. Lelkesen járt hétről hétre, és ma, december hatodikán, Finnország függetlenségének és stílszerűen Mikulásnak napján elérkezett az idő, hogy hivatalosan is cserkésszé avassák, vagyis farkaskölyökké, uganis ez a cserkészség első fokozata. Az avatás a kangasalai főtemplomban volt, istentisztelet keretében, a környéken lakó háborús veteránok jelenlétében. A kis növendékek annak rendje és módja szerint kiálltak a gyülekezet elé, és elmondták a szöveget:

Lupaan parhaani mukaan. (Legjobb tudásom szerint ígérem,)
Rakastan Jumalaani. (hogy szeretem Istenemet,)
Toteutta sudenpenttujenlakija. (betartom a farkaskölykök törvényét,)
Ja olla toisille avuksi joka päivä. (és mások segítségére leszek minden nap.)


Ezután megkapták a cserkésznyakkendőjüket és a fogadalomtételüket igazoló jelzéseiket a ruhájukra. Aztán a nagyobbak is megtették ígéreteiket és az istentisztelet is még a szokásos módon folytatódott. Mi hátul ültünk, és az ovisok nagyon rendesen viselkedtek, szépen figyeltek, vagy legalábbis csendben üldögéltek vagy másfél órán keresztül. Luci egy idő után megunta a műsort, és elaludt a kezemben, de így legalább nem hangoskodott nagy megkönnyebbülésemre.
Végül véget ért a ceremónia, és a tömeg kitódult. A templom a temetőben állt, ahol ezután folytatódott a függetlenségnapi megemlékezés a háborús hősök emlékművének megkoszorúzásával. Mi a végén jöttünk ki, mert persze az összes gyereket felöltöztetni nem egy perc. A templomajtóból csak annyit lehetett látni, hogy a sok ember ott áll a sírkövek között. Balázs meg is jegyezte: „Nézzétek, föltámadtak a halottak!” Igyekeztünk nem túl látványosan vigyorogni a komoly helyen, és gyorsan elmagyarázni, hogy az az esemény majd csak később várható, ezek itt a megemlékezésre jöttek. De még be sem fejezhettük, amikor már érkeztek is a veteránok a koszorúkkal, és mindenféle zászlókkal vonulva az emlékmű felé. Természetesen Balázs vette észre őket: „Nicsak, itt jön egy hadsereg!” Na, ekkor éreztem úgy, hogy mennünk kéne, mielőtt félreértik a vidám viselkedésünket. Végül gyorsan hazaértünk, ahol már vártak az ebédre készített remek sült csirkék.

2008. december 1., hétfő

Virág negyedik születésnapja

A hét nagyon mozgalmas volt a számomra. Gyorsan haladtam a munkával, mert kezdenek átcsapni a fejem fölött az év végi hullámok. Péntekre sikerült visszaküldeni a cikkemet a BMC Immunology -ba. Ehhez nagyon sok mindent kellett csinálni, elsősorban programozni, másodsorban meg a cikk szövegén kellett változtatni. Ez a következő hét se lesz kevésbé sűrű, sok mindent kell csinálni, és a pályázatot is már nagyon be kellene fejezni.
Sajnos a korábban esett hó elolvadt, mert esők voltak, és visszatát a ködös, sáros, csöpögős idő is. Azért nagy örömmel és vidámsággal ültük meg Virág születésnapját, immáron a negyediket. Csütörtök reggel volt az első köszöntés, gitározással és ajándékkal. Egy kirakós játékot kapott tőlünk, persze, hogy királylányosat (pontosabban Hófehérkéset). Aztán a szombati nagytakarítást követően vasárnap Móni jött Danival és Lilivel a babazsúrra. Szerintem jól sikerült, volt torta (balerinafigurával a tetején), gyümölcssaláta meg sörkifli. Végre mi is tudtunk egy kicsit beszélgetni, amíg a gyerkőcök együtt játszottak. Csak azt sajnálom, hogy ilyenkor Balázsnak nincs társasága, mert Boti Danival játszik, Vica meg Lilivel, Luci egyedül, Balu meg... , nos ő meg nem nagyon tud egyikőjükkel sem. Azért végül mégis elrendeződött a dolog, mert Virág ajándékával (egy játék pénztárgéppel) remekül lekötötte magát, sőt aztán még a lányokkal is tudtak jtszani egy ideig.
Ez volt advent első vasárnapja, megkezdődött a készület. Misére nem sikerült eljutnunk, pedig kivételesen időben kész voltunk, de amikor beültünk a kocsiba, meglepődve tapasztaltunk, hogy le van merülve az aksi, és az indító meg se nyikkan. Nem volt mit tenni, rátettem töltésre, de a misére menés elmaradt. Este volt gyertyagyújtás, éneklés, a gyerekek nagyon élvezték. A fiúk egész jól emlékeztek az énekekre tavalyról, és Balu lelkesen énekelt, bár néha kissé módosít a szövegen. Nagy volt a kuncogás, amikor az „Ébred ember mély álmodból” éneket így énekelték: „a Szűzhöz így szólt az angyal, üdvöz légy teljes malaccal”... Egyszóval a hangulat egy pillanatig sem rossz, sőt, elkezdtük a Narnia ötödik könyvét olvasni az esti olvasások során. Ez egész izgalmasnak ígérkezik. Sajnos nem sikerült adventi naptárat szerkeszteni a gyerekeknek. Olyat szeretnék, amilyen egyszer nálunk volt még Jászfalunk, amin kis bugyrocskák vannak. Sajnos már nem emlékszem, hogy hol van, talán majd jövőre sikerül előszerezni.