Vidám cserkészavatás

Botond ebben a féléven cserkészkedni kezdett. Lelkesen járt hétről hétre, és ma, december hatodikán, Finnország függetlenségének és stílszerűen Mikulásnak napján elérkezett az idő, hogy hivatalosan is cserkésszé avassák, vagyis farkaskölyökké, uganis ez a cserkészség első fokozata. Az avatás a kangasalai főtemplomban volt, istentisztelet keretében, a környéken lakó háborús veteránok jelenlétében. A kis növendékek annak rendje és módja szerint kiálltak a gyülekezet elé, és elmondták a szöveget:

Lupaan parhaani mukaan. (Legjobb tudásom szerint ígérem,)
Rakastan Jumalaani. (hogy szeretem Istenemet,)
Toteutta sudenpenttujenlakija. (betartom a farkaskölykök törvényét,)
Ja olla toisille avuksi joka päivä. (és mások segítségére leszek minden nap.)

Ezután megkapták a cserkésznyakkendőjüket és a fogadalomtételüket igazoló jelzéseiket a ruhájukra. Aztán a nagyobbak is megtették ígéreteiket és az istentisztelet is még a szokásos módon folytatódott. Mi hátul ültünk, és az ovisok nagyon rendesen viselkedtek, szépen figyeltek, vagy legalábbis csendben üldögéltek vagy másfél órán keresztül. Luci egy idő után megunta a műsort, és elaludt a kezemben, de így legalább nem hangoskodott nagy megkönnyebbülésemre.
Végül véget ért a ceremónia, és a tömeg kitódult. A templom a temetőben állt, ahol ezután folytatódott a függetlenségnapi megemlékezés a háborús hősök emlékművének megkoszorúzásával. Mi a végén jöttünk ki, mert persze az összes gyereket felöltöztetni nem egy perc. A templomajtóból csak annyit lehetett látni, hogy a sok ember ott áll a sírkövek között. Balázs meg is jegyezte: „Nézzétek, föltámadtak a halottak!” Igyekeztünk nem túl látványosan vigyorogni a komoly helyen, és gyorsan elmagyarázni, hogy az az esemény majd csak később várható, ezek itt a megemlékezésre jöttek. De még be sem fejezhettük, amikor már érkeztek is a veteránok a koszorúkkal, és mindenféle zászlókkal vonulva az emlékmű felé. Természetesen Balázs vette észre őket: „Nicsak, itt jön egy hadsereg!” Na, ekkor éreztem úgy, hogy mennünk kéne, mielőtt félreértik a vidám viselkedésünket. Végül gyorsan hazaértünk, ahol már vártak az ebédre készített remek sült csirkék.