2009. március 30., hétfő

Vidám óraátállítás

Vasárnapra virradólag átestünk a tavaszi óraátállításon. Valójában már vártam ezt, mert Luca megint jó egy héttel előre átállt magától, és egyre korábban kelt. Így az eddigi fél hatos ébresztők ezután fél hétkor lesznek (reményeim szerint), ami pont jó lenne nekünk a reggeli készülődéshez.
A vasárnap soron kívüli és váratlan vidámságokat tartogatott számunkra. Kezdődött a misén. Sikerült ismét időben odaérni, és Boti megint ministrált. Ezért mise előtt Zsuzsi bekísérte a sekrestyébe, ahol gyülekeznek ilyenkor a ministráns gyerekek (meg Oliver, aki instruálja őket). Egyszóval Zsuzsi realizálta, hogy most vasárnap vendég pap is van, aki koncelebrálja a misét, mire döbbenten vette észre, hogy a volt történelemtanára, Viktor atya Szentendréről a vendég. Na, ezután nagy izgalomban voltunk a misén, nyoma sem volt a szokásos, kissé szunyókálós hangulatnak. Felemelő volt, hogy a koncelebráns miserészeket magyarul mondták, ilyet se hallottunk még ebben a templomban! Még Virág is felkapta a fejét, és örvendezve mondta, hogy „Figyelj, ez tud MAGYARUL!” Mise után persze minden magyar család lement a „sütizőbe”, ahol találkoztunk és beszélgettünk Viktor atyával. Kiderült, hogy egy új fiatal magyar diákpár ékezett, ők hívták meg az atyát. A fiú biológus hallgató, a lány pedig finn szakos, és a szentendrei ferences gimibe járt, ahová Zsuzsi is. Ez a sok, nagyon váratlan találkozás teljesen feldobta a hangulatot, Zsuzsinak különösen bearanyozta a napját.
Ebéd után egy remek délutáni alvás következett, majd elviharzottunk a délutáni bábszínház előadásra. A Helsinkiben található Bóbita csoport hívta meg magukhoz Magyarországról a Figurina bábszínházat, és a Finnországi Magyarok Egyesületének köszönhetően ellátogattak hozzánk tamperei magyar családosokhoz is. Nagyon tettszett a műsor gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Három klasszikus Grimm mesét láthattunk: Hófehérke, Csipkerózsika illetve a Piroska és a farkas. Virág teljesen odavolt a Csipkerózsikától (hiszen még sárkányölő lovag is volt benne!). Ezekben a mesékben az volt a különlegesség, hogy a szereplőket használati tárgyakkal jelenítik meg. Például a Piroskás mesét konyhai eszközökkel játszották, Piroska paradicsom volt, a vadász meg a klopfoló. A Hófehérke szereplői különféle gyertyák és lámpák voltak. A műsor végén még egy jelenetet is bemutattak a Mikrocirkusz című előadásukból, ahol csak a kezükkel adnak elő egy egész cirkuszi műsort. Egyszóval érdekes volt az egész, mindenki jól szórakozott. Kűr, hogy sokan betegek voltak, így nem tudtak eljönni, bár így is elég sok néző volt.
Két hét múlva, Húsvét vasárnap, Sanyiékhoz megy a csapat gulyásozni, négy hét múlva pedig már itt a tavaszi magyar tábor! Már folyik a szervezés és a készülődés. Szerintem most is olyan jól sikerül majd, mint az ősszel!

2009. március 27., péntek

Tavaszi napéjegyenlőség

Ismét beelőztünk! A nappalok újra hosszabbak nálunk, mint Magyarországon. Félelmetes tempóban hosszabbodnak a napok, most naponta 15-20 perccel, persze már nem sokáig. Mit ne mondjak, ránk fér. Egyre ritkábban kell lámpát gyújtani, és reggel már világosban ébredünk (fél hatkor, kösz Luci). Néha egészen elfog a tavasz érzés, amikor az ember kinéz reggel az ablakon, és ragyogó napsütés van. Aztán megnézi az ember a hőmérőt, és realizálja, hogy mínusz tizennyolc fok van (ez volt ma reggel), és kissé lelohad a kedve. Na, nem baj, majd csak jön a tavasz, csak ki kell böjtölni. Pedig a hideg ellenére, a nagy napsütés miatt olvad a hó intenzíven, de azért még akad bőven.
Tegnap szerencsésen átvészeltük Balu szülinapi buliját. Tulajdonképpen jól sikerült. Öt kisfiú és két kislány volt hivatalos, de az utolsó pillanatban az egyik kislány lemondta, Zsuzsi nagy bosszúságára, mert így már nem tudott beszervezni egy másik kislányt, hogy Sanninak legyen azért játszótársa. Azért így se volt rossz, mert Virággal kirakójátékoztak, de azért nem az igazi. A fiúk viszont szemmel láthatóan nagyon élvezték a bulit. Az elején volt egy ugrálós játék, amikor mindig eggyel kevesebb párna volt, mint ahány gyerek, és ment a zene, a gyerekek meg ugráltak. Időnként kikapcsoltam a zenét, akkor mindenkinek le kellett ülnie egy párnára, akinek nem jutott, az kiesett (egy párnával együtt). Aztán jött a virslievés (hotdognak titulálva). Ez után némi szabad játék után jött a kalózos játék. Csináltunk előre kis kalózhajókat, amibe beleállítottunk egy egy legó emberkét, azok voltak a kalózok. A hajókat madzaggal végig kellett húzni a folyosón úgy, hogy az emberke ne essen ki belőle. Persze verseny volt. Aztán amikor minden kaalóz megérkezett a szigetre, ott volt egy vár (szintén előzőleg gyártottuk papírdobozból, az ovisok festették ki), aminek a kapuiban műanyag katona őrök voltak, azokat kellett kicsi gumigolyókkal lebombázni. Persze ez nagyon népszerű volt, három menet is lement. Aztán a kalózoknak a várban meg kellett keresni a kincset, azaz egy kisfiú kiment, mi eldugtunk egy csomag kisautót, és aztán hideg-meleg játékkal meg kellett neki keresne. Ha megtalálta, megtarthatta. Ez után még fagyizás volt, aztán szabad játék, és ezzel szerencsésen véget is ért a buli. Mindenki eléggé lefáradva tért nyugovóra.
A családi megállapodás szerint minden gyerek öt és tíz éves kora között szervezhet ilyen szülinapi bulit. Kiszámoltuk, hogy az összesen huszonnégy buli lesz a négy gyereknek. És még csak heten vagyunk túl, további tizenhét ilyen alkalom vár ránk. Te jó ég!

2009. március 17., kedd

Nemzeti és családi ünnepek

Vasárnap ünnepeltük március 15-ét. Délelőtt persze misén voltunk, és most először Botond is ministrált a nagy fiúkkal, Olivér segítségével egészen jól. Én persze tiszta ideg voltam, hogy „hogy ül, áll, ásítozik ez a gyerek ott elől”. Észrevettem magamon, hogy kezdek teljesen belecsontosodni ebbe a „minden úgy legyen, ahogy elvárják” életérzésbe, és ez nem igazán jó, azon kívül, hogy kezd magamnak is nagyon terhes lenni.
Délután, a játszóházban a magunk módján megemlékeztünk a nemzeti ünnepről. A gyerekek kokárdát varrtak, illetve a kisebbek színeztek. Meglepően sokan voltunk, két új család is érkezett, aminek nagyon örülök, mert így egyre stabilabb a tamperei magyar közösség. Botond megtanulta kívülről a Nemzeti dalt, és szépen el tudja már mondani, nagyon büszke vagyok rá. A nemzeti ünnep apropóján megfogalmazódtak bennem gondolatok magyarságról és hazafiságról. Írtam is erről egy bejegyzést, de nem fogom közzétenni, mert visszaolvasva engem is nagyon elkeserít, nem érdemes beleragadni ebbe a hangulatba, remélhetőleg jönnek még jobb napok is a nemzetre, bár most nem igazán látszik ilyesmi.
Ma van Balázs hetedik születésnapja, reggel megköszöntöttük. Már hetek óta a napokat számolja, és ma nagyon boldog volt, hogy végre elérkezett a várva várt ünnep! Egy bányászos legót kapott ajándékba. Persze, túl bonyolult volt neki, hogy összeépítse, ezért azt bütyköltem ma reggeli helyett. Vitt ma az oviba autós kekszet kínálgatni, szóval remélhetőleg remeg szülinap lesz ez neki.

Közben Zsuzsinak visszajött a harmadik helyről is, hogy már találtak embert arra az állásra. Nem vagyok ettől túl boldog, kissé elbizonytalanodtam a jövőt illetően. Tapintható közelségbe került, hogy innen is tovább kell majd állnunk. Talán Turku? Helsinkibe nem szívesen mennék, de Turku elég szimpatikus.. Magyarország? Szóba se kerül.

2009. március 10., kedd

Születésnapok

Szombat volt a nagy nap, Zsuzsi születésnapja. Már régóta készültem és tervezgettem az ajándékot, és végül egy gyümölcstea készítő edényre esett a választás, meg sajtvágóra, és egy régóta a kívánságlistára vett pénztárcára. Szombaton reggel, mert azért a hajnali ébresztő nem maradhatott ki, elénekeltük a „Boldog születésnapot”, és mindannyian meggratuláltuk Zsuzsit. Délelőtt sífutás volt a program, és ebédre remek gombás borjúragu készült. A délutáni alvás után Móniékhoz voltunk hivatalosak babazsúrra, mert Daninak is mostanában van a szülinapja. Jó sokan jöttünk össze, és remek volt a hangulat. A fiúk videójátékoztak (mondjuk ezt éppenséggel nem nagyon szeretem, mert egyszerre csak maximum ketten játszhatnak, a többiek meg nézik), a lányok pedig babáztak. Eközben a felnőttek tortilláztak, és megettük a gyerekek által meghagyott sütiadagokat, és persze ment a beszélgetés. Hamar elrepült a délután, régen nem kapcsolódtam ki ilyen jól, és Zsuzsi is hasonlóan. Vasárnap igyekeztünk kipihenni az előző napi fáradalmakat, így délután csak egy rövid játszóterezésre futotta. Este beküldtük Zsuzsi következő álláspályázatát, remélve, hogy ezúttal sikerül majd elnyerni ezt a posztot. A hely megint csak ugyanabban az intézetben van, ahol én is dolgozom, egy szinttel lejjebb. Ezúttal egy jó nevű és jól működő, bejáratott csoportról van szó, a téma pedig a prosztatarák molekuláris biológiája. Talán még az előzőnél is jobban passzolna Zsuzsi igényeihez és képzettségéhez. Egyszóval ismét nagy reményekkel nézünk a jövőbe, és várjuk, hogyan alakul az álláshelyzet.

2009. március 2., hétfő

Lékhorgászat

Ezen a héten volt az iskolai síszünet. Úgy döntöttünk, hogy az ovisok is otthon maradhatnak, így mind a négy gyermek otthon boldogította Zsuzsit. Többször voltunk délután együtt korcsolyázni, szombaton pedig sífutottunk Botonddal és Balázzsal. Balu nagyon belelendült a síelésbe, kitartóan rótt a a köröket koripálya körüli nyomon. Virágnak nagyon jól megy a korcsolyázás, villámgyorsan szedi a lábát, és időnként egy kicsit csúszik is.
A vasárnapi játszóház helyett, mintegy a síszünet megkoronázásaként, Sanyi lékhorgászatot szervezett a csapatnak. Ilyet még nem láttunk, hogy is hagyhattunk volna ki? Tehát a mise után villámgyorsan hazamentünk ebédelni. Szerencsére Zsuzsi előre látó volt, a pizza még megsült szombat este, a gyümölcsleves meg megfőtt reggel. Egy darab pizzát vittünk is magunkkal, Luci azt majszolgatta hazafelé az autóban. Szerencsésen el is aludt, és aludt, amíg a társaság megebédelt, és felöltözött a nagy kalandhoz, vagyis egy bő órát. Sanyi egy faházas tábort talált nekünk erre az alkalomra, ahol volt egy fűtött szoba, egyszóval nagyon optimális volt ez egy kisgyerekes programhoz. Nem sokkal fél kettő után értünk a tett színhelyére, ahol már ki voltak fúrva a lékek a tó jegén. Ezek a lékek csak kb. 15 cm átmérőjűek, így nem fenyeget az, hogy a nyüzsgő gyerekseregből valaki beleesik. Ráadásul a fúrók szerin 60-80 cm vastag volt jég, így beszakadástól sem kellett tartani. Boti, Balázs, sőt Virág is kipróbálta a pecázást, de csak kb. tíz percig bírták, mert a jégen nagyon hideg volt. Ekkor fölmenekültünk a tűzhöz, amit addigra Sanyi már jól megrakott. Sült ott kolbász, és hamarosan előkerültek a hosszúnyelű palacsintasütők is, meg a tíz liter palacsintatészta. Izzadtunk is rendesen, mire mindenkit jóllakattunk lekváros palacsintával. Aztán már hamarosan indultunk hazafele. Szegény Virág alaposan kifagyott, otthon persze egyből mindenkit kádba dugtunk és így talán senki sem fázott meg.
Ja, csak még annyit, hogy a lékhorgászaton végül egy darab hal akadt horogra (egy 15 centis sügér Bigus horgára), de visszaengedtük szegényt. Magányos lett volna a lábosban.