Vasárnap ünnepeltük március 15-ét. Délelőtt persze misén voltunk, és most először Botond is ministrált a nagy fiúkkal, Olivér segítségével egészen jól. Én persze tiszta ideg voltam, hogy „hogy ül, áll, ásítozik ez a gyerek ott elől”. Észrevettem magamon, hogy kezdek teljesen belecsontosodni ebbe a „minden úgy legyen, ahogy elvárják” életérzésbe, és ez nem igazán jó, azon kívül, hogy kezd magamnak is nagyon terhes lenni.
Délután, a játszóházban a magunk módján megemlékeztünk a nemzeti ünnepről. A gyerekek kokárdát varrtak, illetve a kisebbek színeztek. Meglepően sokan voltunk, két új család is érkezett, aminek nagyon örülök, mert így egyre stabilabb a tamperei magyar közösség. Botond megtanulta kívülről a Nemzeti dalt, és szépen el tudja már mondani, nagyon büszke vagyok rá. A nemzeti ünnep apropóján megfogalmazódtak bennem gondolatok magyarságról és hazafiságról. Írtam is erről egy bejegyzést, de nem fogom közzétenni, mert visszaolvasva engem is nagyon elkeserít, nem érdemes beleragadni ebbe a hangulatba, remélhetőleg jönnek még jobb napok is a nemzetre, bár most nem igazán látszik ilyesmi.
Ma van Balázs hetedik születésnapja, reggel megköszöntöttük. Már hetek óta a napokat számolja, és ma nagyon boldog volt, hogy végre elérkezett a várva várt ünnep! Egy bányászos legót kapott ajándékba. Persze, túl bonyolult volt neki, hogy összeépítse, ezért azt bütyköltem ma reggeli helyett. Vitt ma az oviba autós kekszet kínálgatni, szóval remélhetőleg remeg szülinap lesz ez neki.
Közben Zsuzsinak visszajött a harmadik helyről is, hogy már találtak embert arra az állásra. Nem vagyok ettől túl boldog, kissé elbizonytalanodtam a jövőt illetően. Tapintható közelségbe került, hogy innen is tovább kell majd állnunk. Talán Turku? Helsinkibe nem szívesen mennék, de Turku elég szimpatikus.. Magyarország? Szóba se kerül.
Délután, a játszóházban a magunk módján megemlékeztünk a nemzeti ünnepről. A gyerekek kokárdát varrtak, illetve a kisebbek színeztek. Meglepően sokan voltunk, két új család is érkezett, aminek nagyon örülök, mert így egyre stabilabb a tamperei magyar közösség. Botond megtanulta kívülről a Nemzeti dalt, és szépen el tudja már mondani, nagyon büszke vagyok rá. A nemzeti ünnep apropóján megfogalmazódtak bennem gondolatok magyarságról és hazafiságról. Írtam is erről egy bejegyzést, de nem fogom közzétenni, mert visszaolvasva engem is nagyon elkeserít, nem érdemes beleragadni ebbe a hangulatba, remélhetőleg jönnek még jobb napok is a nemzetre, bár most nem igazán látszik ilyesmi.
Ma van Balázs hetedik születésnapja, reggel megköszöntöttük. Már hetek óta a napokat számolja, és ma nagyon boldog volt, hogy végre elérkezett a várva várt ünnep! Egy bányászos legót kapott ajándékba. Persze, túl bonyolult volt neki, hogy összeépítse, ezért azt bütyköltem ma reggeli helyett. Vitt ma az oviba autós kekszet kínálgatni, szóval remélhetőleg remeg szülinap lesz ez neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése