Február
utolsó hetében volt nálunk a síszünet. Sajnos az időjárás nem
nagyon kedvezett a kinti sportoknak, mert napközben gyakran pluszba
ment a higany, és a locspocs nem csábított a kint létre. Cserébe
a múlt héten visszatért a tél. Hajnalonta mínusz húsz
közelében, napközben felmegy mínusz hat-nyolcig is. Cserébe
felhőtlen az ég, és szikrázó a napsütés. Ezt nevezem én
kiváló téli sport időnek.
 |
| A Kirkkojärvi közepén |
A
hét végén engedtünk a csábításnak, és szombaton és vasárnap
is kint voltunk a teljes csapattal a pályán. Kiváló nyomot raktak
le. Zsuzsival és a gyerekekkel elsíeltünk a tóig (a
Kirkkojärvi-ig), sőt, átsíeltünk a tavon is. (Boti ezúttal nem
volt velünk, mert ő úszni ment.) A túloldalon egy jó hosszú, de
nem túl meredek lejtő van, ideális a lesiklás gyakorlásához.
Itt visszafordultunk, és kocogtunk hazafelé. Szombaton Zsuzsi előre
ment a nagyokkal, én meg Lucival kettesben suhantunk hazafelé. Mire
visszaértünk a tó innenső oldalára, már feljöttek a csillagok.
Lecsatolás után megmutogattam Lucinak a jellegzetesebb
csillagképeket, errefelé úgyis ritkán van ilyen jó
csillagmegfigyelős idő. Épp a göncölszekeret néztük, amikor
egy hullócsillag villant be a göncöl kellős közepébe. Mondanom
se kell, ez bearanyozta Lucikánk egész hétvégéjét. Mindenkinek
elújságolta, hogy hullócsillagot láttunk ketten, és ő persze
kívánt is, de nem árulja ám el, hogy mit, mert csak úgy
teljesül!
Vasárnap
kicsit változott a felállás. Ezúttal Botond is velünk tartott,
és amikor az előbb emlegetett emelkedőig értünk, akkor mondtam
Zsuzsinak, hogy menjenek Botival ketten egy hosszított kört. Zsuzsi
már régen szerette volna kipróbálni a túloldali pályákat, de
hát a kicsikkel elég reménytelen odáig eljutni. Messze is van,
nem is annyira kezdő a terep. Szóval mi ismét visszafordultunk, s
hamar hazaértünk. Otthon gyorsan gyártottunk Virággal spenótos
sajtos rakott palacsintát. Este megérkezett a társaság kifáradt
másik fele is, és a palacsinta málnás tejturmixszal nagy sikert
aratott.
Alighanem
a hétfőmet kis izomlázzal kezdem, de nem bánom, a gyönyörű táj
és a mozgás megér ennyi kényelmetlenséget.
