2009. február 18., szerda

A báli királylány

Farsangi bálban jártunk szombaton. A tamperei Finn-Magyar Baráti Kör szervezte elsősorban a helyi magyaroknak. A gyerekeknek külön jelmezverseny volt, és jó pár ismerős is eljött. Mind a négy gyermekünk felöltözött: Botond kalóz volt, kissé lógó bajusszal, Balázs lovag, a mamától kapott remek jelmezben, Virágom rózsaszínű királylány, vagy tündér, szóval magát adta. Luci meg a boszorkányjelmezben pompázott, meg a hegyes kalapban. Én pedig elefánt voltam, csak szegény füleim mindig lekonyultak, de azért úgy is nagyon látványos volt.... Jól éreztük magunkat, pláne, amikor a zsűri kihozta, hogy Virágé a legjobb jelmez, és ő kapta az első díjat: oklevelet és egy vagon csokoládét. Mit ne mondjak, ez az esemény Virág egész hétvégéjét bearanyozta, és naná, hogy nekem is hízott a májam a büszkeségtől.
Vasárnap mise után Móniéknál ebédeltünk, azután pedig társadalmi életet éltünk, a gyerkőcök meg játszottak. Virág a Lilivel babázott, a fiúk pedig mindenféle várat építettek a kanapén. Móni jó tanácsokat adott Zsuzsinak a hétfőn esedékes munkainterjúra, meg mesélte, hogy milyen neki a nyelviskolában. Sajnos a kellemes délutánnak korán vége szakadt, mert Botond elkezdett hányni. Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot, de hamar hazajöttünk. A vasárnap este a hányás jegyében telt, és megegyeztünk, hogy biztos valami vírus.
Hétfőn otthon maradtam Botival meg Lucival. Boti ekkorra már túlesett a rosszabbik szakaszon, és vidáman lábadozott. Zsuzsi pedig elment a várva várt munkameghallgatásra. Még tavaly decemberben kezdtük el a tervezgetést, hogy milyen jó lenne, ha Zsuzsi idén elmehetne dolgozni, most, hogy már kézhez kapta a PhD fokozatát. Erre még decemberben találtam kaptam egy álláshirdetést, hogy a Tamperei Műszaki Egyetem egy kutatócsoportja keres biológus kutatót posztdoktori állásra. Zsuzsi nem nagyon lelkesedett, mert a téma elég távol állt tőle. Közben a jelentkezési határidőt meghosszabbították január végéig, és sok latolgatás után Zsuzsi beadta a jelentkezését. Aztán január folyamán megjelent egy másik hirdetés is, amiben most már immunológiai témához kerestek posztdokot, egy újonnan formálódó csoportba. Na, ide már sokkal lelkesebben jelentkeztünk, és ide hívták be Zsuzsit meghallgatásra, míg az első helyről semmi válasz nem érkezett, gondolom találtak valaki mást. Időközben még egy újabb lehetőség adódott, szintén a mi intézetünkben, aminek a témája még közelebb állna Zsuzsihoz, ha a mostani lehetőség nem sikerül, oda is mindenképpen jelentkezni kell.
A megfogható közelségbe kerülő munkakezdés persze sok kérdést fölvet, elsősorban a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban. Lucit talán április elejétől lehetne oviba járatni, de a szomszédos oviban persze nincs hely, csak augusztustól, így három – négy kaotikus hónapnak nézünk elébe, ha valóban indul a munka. A nyaralást is meg kell oldani értelmes módon, de egyelőre minden tervezgetést szinte lehetetlenné tesz, hogy nem tudhatjuk előre a pontos munka és szabadság helyzetünket a nyáron. Sok sok kérdés, ami megoldásra vár.
Kedden megtartottam utolsó előtti előadásomat az evolúció kurzuson, ezúttal a soksejtű szervezetek kialakulása volt a téma. Már csak egyetlen fejezet maradt hátra, amikor is megpróbálom majd bezsúfolni a Szathmári könyv fennmaradó fejezeteit, elsősorban a társadalmak és a nyelv eredetét. Azt gondolom, hogy ezek nem olyan fontosak egy elsősorban molekuláris kérdésekkel foglalkozó bioinformatikus számára, ezért ezeket inkább csak vázolni fogom. Viszont ráadásként szeretnék egy makroevolúciós áttekintést is adni, hogy lássák a hallgatók, hogy ha például egy emberi és egy egér szekvencia rokon, akkor az milyen régi elválást jelent időben. És, hogy hasonló módon tudják ezt összevetni egy csirke, egy béka vagy egy gyümölcslégy rokonnal, ugyanis tapasztalataim szerint nem nagyon tudják értékelni, hogy egy közös ős 35 millió éve élt (mint ahogy gondoljuk az óvilági majmok esetében), vagy 70 millió éve (ember – egér viszonylat).
Kedden este a vírusfertőzés teóriát igazolandó Balázs is elkezdett hányni, így nagyon zaklatott éjszakánk volt. Most érzem, hogy én meg vagy megfáztam, vagy pedig az influenza kerülget, de valami bennem is van. Arra már gondolni sem merek, hogy a lányokon mikor megy keresztül a hányós vírus....

2009. február 9., hétfő

Látogatás

Az utóbbi két hétben ismét gyakran hódoltunk a téli sportoknak. Remek havat kaptunk, úgyhogy sífutásra többször is sor került. Balázsnak egyre jobban megy a dolog, már kétszer is körbe tudja síelni egyszerre a jégpályát, ahová meg korizni mentünk le párszor. Vica kisírta magának, hogy kapjon ő is korcsolyát, természetesen rózsaszínűt. Meglepően jól ment neki, már első alkalommal sikerült neki megállni, másodikra meg egy kicsit haladni. Az elmúlt szombatokon síeltünk is, meg koriztunk is, sőt, Balu még Elias barátját is meglátogatta. Na, ez már sok volt neki, alaposan behurutosodott, amit persze, hogy követtek a többiek is. Múlt vasárnap ezért mi ketten Baluval otthon maradtunk, amíg a többiek délután a játszóházban voltak. Szerencsére hamar jobbra fordult a helyzet. Balunak volt még a héten fogorvosi ellenőrzés, ahol azt mondták, hogy a fogai jók, de az állcsontozatának fejlettsége nem megfelelő, ezért fogszabályzót fog kapni jövőre. Kicsit aggódunk emiatt a csonfejletlenség miatt, mert a másik vizsgálaton is azt mondták, hogy nem a korának megfelelőek a csuklócsontjai. Lehet, hogy ennek jobban utána kell majd járni a közeljövőben.
Ezen a hétvégén meglátogatott bennünket Wiener Zoli. Zolival, és feleségével, Emőkével évfolyamtársak voltunk az egyetemen, és ők most költöznek Helsinkibe, ahol Zoli kutatói állást kapott. Jó volt felidézni a régi időket, és megvitatni a minket érintő ilyen-olyan kérdéseket. Zsuzsival nagyon reméljük, hogy alkalmunk lesz majd családostól is találkozni a nem túl távoli jövőben.
Vasárnap este olvastam a hírt a veszprémi vendégjátékosok megtámadásáról. Első gondolatom az volt, hogy ez provokáció, a magyar csapatban pont a román, szerb és horvát vendégeket érte a támadás. Azt hiszem, semmi sem kell kevésbé a magyar-szomszéd viszonyhoz, mint egy ilyen eset. Aztán olvasom, hogy cigányok voltak az elkövetők, és hogy kezdenek elszabadulni az indulatok. Innen már akár fogadni is mernék, hogy kormányközeli provokáció a dolog, hiszen kinek másnak nem jön jól, mint bizonyos magas polcon ülőknek, ha egymásnak esnek a cigányok meg a magyarok, és lehet megint rasszistázni, a Fideszre mutogatni? Hihetetlen, hogy ez megeshet a 21. században. Közbiztonság? Ismét megerősítést kaptam, hogy akkor sem költöznék haza, ha netán egy jó állásajánlat érkezne.