A nagy csövezés. 5. felvonás: Kifelé lábalunk

Igen, úgy érzem, kifelé haladunk a lakásfelújításból, mivel múlt héten pénteken a nedvességügyi szakember száraznak nyilvánította a fürdőszobánkat is. A munkások ennek hatására látványos működésbe kezdtek, minek során eltávolították a nappalink és a fürdőszoba közötti fal alsó részét, némi parkettát, s megkezdték a WC járólapjának leragasztását. Azt ígérik, hogy mintegy két heti munka van hátra, azaz az eredeti időponthoz képest mintegy két héttel talán vissza is költözhetünk lakásunkba. Aminek, valljuk be, igazán ürülnénk már. Természetesen mindez biztos csak akkor lesz, ha már elmúlt, ugyanis előjöhetnek még váratlan hibák. A nappali radiátorát például át kellett csövezni, mert rosszul volt bekötve. Sajnos olyan gyenge csövet raktak be a régi helyett, hogy félek, igen hamar el fog az törni, hacsak nem vigyázunk rá nagyon.

Szombaton rakodással töltöttük a napot, a könyvespolcra hordtuk vissza a holmi egy részét. Vasárnap, a mise után otthon ebédeltünk. Ezt délutáni alvás követte, majd végre ellátogattunk az uszodába. A gyerekek jó ideje kérték, hogy menjünk, de valahogy nem került rá eddig sor. Most végre valahára teljesülhetett az óhaj, s az egész csapat lelkesen úszott, pancsolt, fürdött az usziban. Ennek hatására este remekül aludt a társaság, ami igencsak ránk fért már.
A hét másik jelentős híre, hogy Botondot megválasztották az iskolatanácsba, mint az osztályuk képviselőjét. Nagy az öröm, mert már tavaly is pályázott, de akkor csak második lett. Az is kiderült, hogy egyenlőre elég homályos fogalma van arról, hogy mit is kellene csinálnia az osztály képviselőjeként, de beszélgetünk róla, s reméljük, majd csak kiderül számára is, és nem utolsó sorban számunka is.