Sok mindenről kellene írni, és természetesen idő semmi, úgyhogy inkább csak témamegjelöléseket teszek ide. Vicces dolog Tampere környékén élni. Valahol itt húzódik az a láthatatlan mezsgye, ahol a délnyugati enyhe, nedves, tengeri légtömegek összecsapnak az északkeleti hideg, száraz, szibériai rokonaikkal. Idén nem sikerült egyiknek sem legyőzni a másikát, s ezért a frontvonalak észak és déli irányba ingáznak. Ez jól követhető a hőmérséklet alakulásában. Átlagosan nincs hideg, úgy mínusz tíz körül, de tegnap reggel még éppen csak fagyott, s valami ködszerű nyálka szitált, addig ma mínusz húszra ébredtünk. Így megy ez, két nap enyheség, négy nap hideg, egy nap nagyon hideg. S a hőmérséklet egy éjszaka hajlamos húsz fokot kilengeni. Sokan nem bírják ezt, s Virágnak is csak folyton fáj a feje tőle. Meg az influenza is kerülgeti a családot.
Megkezdődtek az előadásaim az egyetemen. Most, a harmadik periódusban (azaz januártól márciusig) az evolúció nagy átmeneteiről tartok inkább csak ismeretterjesztő előadást, aztán a negyedik periódusban, a tavaszi szemeszter második felében, jön a filogenetika. Néha kicsit visszahőkölök magamtól, amikor az előadásokat tartom. Vajon mit szólna Szathmáry Eörs akadémikus, hogy az ő könyve alapján okítom a fiatalságot? Csak remélni tudom, hogy nem botránkozna meg túl gyakran azokon, amiket mondok. Mindazonáltal a hallgatók szeretik ezt a tárgyat, és bár nem kötelező (a filogenetikával ellentétben), évről évre egyre többen veszik föl. Idén több mint huszonöten, ami elég jó, tekintve, hogy a teljes évfolyam harminc fő körül van. Az előadásokat videóra rögzítik, hogy a turkui diákok is meghallgathassák, és majd vizsgázhassanak belőle.
A mai előadás témája az RNS világ, és ami nyomokban megmaradt belőle az élővilág biokémiájában. Szathmáry tanár úr kérem, én készültem, remélem, a hallgatók is élvezni fogják!
A múlt héten volt a születésnapom (35.). Megünnepeltük, Botond sütött nekem tortát, Zsuzsi islert. Anyukámtól kaptam pólót, a nagylányom és Balázs pediglen rajzoltak nekem.
Zsuzsival esténként könyvet olvasunk. Helyzetünkből adódóan könyvtárunk kicsiny és szegényes, ezért gyakran olvasunk elektronikus könyveket. Ezúttal Orson Scott Card Ender sagája van soron. Nagyon szeretem Card könyveit, bár elismerem, nem könnyű olvasmányok. Maguk, a történetek is sodróak, de sokszor hoz fel filózós témákat az „élet nagy kérdéseiből”, és azok kapcsán gyakran beszélgetünk Zsuzsival. Ami nagyon jó.
Szóval Ender saga, amiből már az utolsó kötetnél járunk. Angolul olvassuk, egyrészt mert így van meg nekem, másrészt mert a történet vége tán nem is jelent meg magyarul. Én amúgy már másodjára olvasom, s most sem kisebb élmény, mint elsőre. Kedvencem a sorozatból a második kötet (A holtak szószólója), de a jelenleg terítéken lévő utolsó részben is vannak gyöngyszemek. Minap például szerepelt egy fél mondat az apaság mibenlétéről, miszerint az apa feladata meglátni és megérteni, hogy a gyerekeinek mire van szükségük, és azt az igényt ki kell elégíteniük. Tehát nem arra kell reagálniuk, amit a gyerekek kérnek, hanem amire valóban szükségük van. Jó kis életprogram, nem?
Megkezdődtek az előadásaim az egyetemen. Most, a harmadik periódusban (azaz januártól márciusig) az evolúció nagy átmeneteiről tartok inkább csak ismeretterjesztő előadást, aztán a negyedik periódusban, a tavaszi szemeszter második felében, jön a filogenetika. Néha kicsit visszahőkölök magamtól, amikor az előadásokat tartom. Vajon mit szólna Szathmáry Eörs akadémikus, hogy az ő könyve alapján okítom a fiatalságot? Csak remélni tudom, hogy nem botránkozna meg túl gyakran azokon, amiket mondok. Mindazonáltal a hallgatók szeretik ezt a tárgyat, és bár nem kötelező (a filogenetikával ellentétben), évről évre egyre többen veszik föl. Idén több mint huszonöten, ami elég jó, tekintve, hogy a teljes évfolyam harminc fő körül van. Az előadásokat videóra rögzítik, hogy a turkui diákok is meghallgathassák, és majd vizsgázhassanak belőle.
A mai előadás témája az RNS világ, és ami nyomokban megmaradt belőle az élővilág biokémiájában. Szathmáry tanár úr kérem, én készültem, remélem, a hallgatók is élvezni fogják!
A múlt héten volt a születésnapom (35.). Megünnepeltük, Botond sütött nekem tortát, Zsuzsi islert. Anyukámtól kaptam pólót, a nagylányom és Balázs pediglen rajzoltak nekem.
Zsuzsival esténként könyvet olvasunk. Helyzetünkből adódóan könyvtárunk kicsiny és szegényes, ezért gyakran olvasunk elektronikus könyveket. Ezúttal Orson Scott Card Ender sagája van soron. Nagyon szeretem Card könyveit, bár elismerem, nem könnyű olvasmányok. Maguk, a történetek is sodróak, de sokszor hoz fel filózós témákat az „élet nagy kérdéseiből”, és azok kapcsán gyakran beszélgetünk Zsuzsival. Ami nagyon jó.
Szóval Ender saga, amiből már az utolsó kötetnél járunk. Angolul olvassuk, egyrészt mert így van meg nekem, másrészt mert a történet vége tán nem is jelent meg magyarul. Én amúgy már másodjára olvasom, s most sem kisebb élmény, mint elsőre. Kedvencem a sorozatból a második kötet (A holtak szószólója), de a jelenleg terítéken lévő utolsó részben is vannak gyöngyszemek. Minap például szerepelt egy fél mondat az apaság mibenlétéről, miszerint az apa feladata meglátni és megérteni, hogy a gyerekeinek mire van szükségük, és azt az igényt ki kell elégíteniük. Tehát nem arra kell reagálniuk, amit a gyerekek kérnek, hanem amire valóban szükségük van. Jó kis életprogram, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése