Megkezdődött hát Advent. A finneknél az adventi készülődés azt jelenti, hogy minden lehetséges helyen kiskarácsonyt tartanak. Az oviban, az iskolában a cserkészeten, a munkahelyen munkacsoporti és össz-intézeti szinten egyaránt, szóval minden hétre jut belőle egy fél marékkal. Ennek köszönhető, hogy mire december végén elérkezik az igazi, addigra már mindenki hulla fáradt, mindenkinek a könyökén jön ki a sok glögi, meg ünnepi ének. No lám, ahány ház, annyi szokás ugyebár.
Az elmúlt hét végén meglátogattak
minket Wiener Zoli, és családja. Hozták a fél éves Bogit is, így
lehetőségünk nyílt egy kicsit babázni. Ahogy már ilyen
alkalmakkor szoktuk, elbeszélgettünk a világ folyásáról, no meg
a tudomány állásáról, a gyerekek meg jót játszottak együtt.
Sajnos vasárnap reggel korán el kellett menniük, mert Zolinak még
munkaügyei voltak a nap folyamán.
Hétfőn még a szokottnál is
bolondabb nap volt.. Hatodika ugye állami ünnep, és szünnap (a
finn függetlenség napja, szóval nem a Mikulás miatt). Ezért az
iskolások megkapták szünetnek a hétfőt is. Ez szép és jó,
csak arra nem gondoltak, hogy a szülők viszont nem kapták meg a
hétfőt, ezért a legtöbben kiveszik ezt szabadságnak, már, aki
teheti. Csakhogy Zsuzsinak egérboncolás volt beütemezve, nekem meg
cikkírás, így nem igazán maradhattunk otthon. Szerencsére
sikerült új gyerekvigyázónkat elhívni egész napra, szóval
sikerült hozzájutni a munkához. Azért egy kis lazítást sikerült
belecsempészni a napba, ugyanis délután el tudtunk menni Zsuzsival
tollasozni, azóta is érzem a derekamat.
Kedden szép meglepetéssel érkezett
meg Mikulás. Alighanem rázhatta a szakállát az éjszaka, mert
reggelre gyönyörű hó esett, és úgy tűnik, marad is még egy
darabig, mert most már fagyogat. A gyerekeknek megjött a sok
édesség, „cukor, dió, mogyoró”. Na jó, főleg csoki és
cukorka. Nagy volt az öröm. Délelőtt kimentünk hóembert meg
hóvárat építeni, bár ez utóbbihoz azért nagyon gyűjteni
kellett a havat. Délután volt Balázs nagyfiú cserkész ünnepsége,
ahol farkaskölyökből kalandorrá avatták. Zsuzsi és Boti mentek
el rá, én maradtam a lányokkal otthon, pihenni.
Ami rám is fért, mert szerdától
folytatódik a nagy rohanás, cikkírás, posztergyártás,
kiskarácsony, balettelőadás. Csak jönne már a karácsonyi
szünet! Még két hét....
