2008. április 21., hétfő

Tavasz

Végre valóban itt a tavasz! Melegedik az idő, a Nap korán kel és egyre később nyugszik, és a kertben is kivirultak a krókuszok. Zsuzsi a gyerkőcökkel uborka meg virág magokat palántázott kiültetési célból, és a négy uborkamag már ki is kelt. Kiváló alkalom ez, hogy elmagyarázzuk a fiúknak a szíklevélkét, rügyecskét – gyököcskét. Szombaton végre az autót is megszabadítottuk a téli kosztól, meg a szöges gumitól, úgyhogy felkészülten várjuk a nyarat. Vasárnap előkerültek a biciklik, és bringázott egyet a család. A fiúk is tekertek, míg a két kislányt bicós ülésbe tettük. Virág ugyan már tud ülni a kis biciklin, de tekerni még nem tud, sőt, még Balázsnak is gondot jelent a legkisebb emelkedő is. Ezért gyakoroljuk vele a bicózást amilyen gyakran csak lehetséges. Botinak persze már ez is nagyon jól megy, csak néha dühöng, mert magasabbra állítottam a nyergét, ezért nehezebb neki elindulni.
Botiék osztályában megjelent a játékkártya őrület (ahogy az a korosztálynál várható volt). Persze a pokémon a sztár, de van valamilyen szörnyes is, és Botinak az tetszik. Patrik barátjával gyűjtenek is, hogy megvehessék a teljes sorozatot, ami valami hetven euróba kerül. Szerintem nonszensz, hogy ennyibe kerülnek ezek a kártyák, de a kereskedők persze tudják mit csinálnak, mert megveszik a szülők a gyerekeknek. Nálunk egyelőre nincs ilyen kártya, szóval Boti gyártott magának, de alighanem a névnapjára kap tőlünk egy-két csomagot, hogy tudjon a barátaival cserélni. Ezen kívül a titkos terveim között szerepel, hogy gyártok neki hasonló stílusban „bolygókártyát”, hadd legyen neki olyan, amilyen az osztálytársainak nincs.
Péntek este végleg elromlott a wireless routerünk. Ennek köszönhetően most otthon nem nagyon funkcionál az internet. Már megrendeltem a cseredarabot, remélem hamarosan megérkezik, mert a felnőtteken már már kiütköztek az elvonási tünetek.
A hétvégi délutánokon családi rajzfilmnézés volt. Esztertől kölcsön kaptuk az Asterix néhány részét. Jó volt, a fiúk már értették a poénok egy részét, bár nekem továbbra is a képregény az igazi, mégpedig az anno az Alfában megjelent fordítás. A hét másik kultúr eseménye volt, hogy Zsuzsi hallott a Kossuth rádióban egy dalt. Gyanús volt neki, hogy finnül énekelnek, és gondolta is, hogy milyen kár, hogy a Napközben műsorban nem szokták bemondani az elhangzott számok címét. De, mint kiderült, sokan betelefonáltak, hogy mi ez, így kiderült, hogy a Loituma finn kvartett egy dala volt. Nosza, a gúgli segítségével hamar megtaláltuk az „Ievan polkka” (Éva polkája) című számot. Érdemes meghallgatni, nekünk nagyon tetszik!

2008. április 14., hétfő

Áprilisi időjárás

Az elmúlt hét folyamán két bemutatót is tartottam a csoportunkban. Az egyik csak a csoportszeminárim soron következő előadása volt, ami éppen nekem jutott. Ugyan a téma nem volt nagyon érdekes (kémiai kötések modellezése harmonikus oszcillátor modellel), viszont remek animációkat találtam az interneten, amiket aztán szépen beépítettem az előadásba. Azt hiszem ezekkel sokkal jobban sikerült az alapfogalmakat bemutatni, mintha a mögöttük meghűzódó differenciálegyenleteket írtam volna föl. (Arról nem is beszélve, hogy a matematikai részébe engem is könnyen bele lehetne zavarni.)
A másik előadás a csoport éves agymenésén (értsd brainstorming) hangzott el. Ezúttal Iloranta-n került megrendezésre az esemény, ami Tamperétől kb. 100 kilométerre van Lahti irányában. Nagyon tetszett a hely, jó lenne egyszer majd visszajönni családdal. Kis házikókat (mökki) lehet bérelni, éppen családnyi alvóhellyel. A program a következő volt: Csütörtökön nap közben és pénteken délelőtt mindenki bemutatta a munkáját egy rövid előadásban, amit követett a hosszabb – rövidebb „agymenés”, ahol bárki kifejthette a témával kapcsolatos gondolatait. Pénteken ugyancsak sor került az általánosabb, egész csoportot érintő kérdések megvitatására, úgymint adatbázis karbantartás, illetve a főnök távollétével kapcsolatos gyakorlati dolgok. Főnökünk ugyanis sabbatical évre eltávozik Cambridge-be, és ez némi nehézséget jelent a gyakorlati munkamenettel kapcsolatban. Csütörtökön este került sor a „szociális programra”, ami szaunázásból és hihetetlen mennyiségű sör elfogyasztásából állt. A szaunázás elég vad volt (nekem legalábbis úgy tűnt). Maga a szauna külön épület volt jó fél kilométerre a háztól a tó parton. A tavon még jég volt, úgyhogy úszkálásról szó sem lehetett. (Azért voltak, akik belementek a vízbe, mert a szélén már pár méter kiolvadt.) Mire a férfiak körére került a sor, addigra már sötét volt. Két hevülés között a társaság pucéron álldigállt a tó partján, és jéghideg sört kortyolva bámulta a jég fölött a sötétséget. Kár, hogy ilyesmit lehetetlen lefényképezni, de ezt egyszer az életben látni kell....
Ami az előadásomat illeti, szerintem jól sikerült, több visszajelzést is kaptam (ami pedig finnekről lévén só meglehetősen szokatlan). Még meg kell említeni, hogy házi kosztot kaptunk, ami egyébként remek volt. Talán először volt rá lehetőségem, hogy valódi „echte” finn házi ételeket egyek, például házi készítésű sajtot. Volt azért egy két meglepő is, mint amilyen a karamellás mézes szirupban tartósított rókagomba, amit húshoz esznek.
Pénteken ebéd után indultunk haza, és minthogy Kangasala útba esett, igen hamar hazaértem. Még egy családi sétára is maradt idő, mielőtt Botival elmentünk volna uszodába illetve aztán vásárolni. Szombaton az ovisokat vittük a templomi foglalkozásra. Azt terveztük, hogy Botival addig múzeumba megyünk, de mind a kettő, amit megpróbáltuink zárva volt. Hiába, itt május elsején kezdődik a túristaszezon. Ezért múzeum helyett vettünk Botinak egy öltözet ünneplő ruhát. Már nagyon ráfért, de örült is neki a nagyfiú. Szombat este Zsuzsival megnéztük az Ever after című filmet. Szerintem remek kis szórakoztató film ez, egy Hamupipőke feldolgozás. Kivették belőle a varázslatos elemeket, és úgy állították be a történetet, hogy a mese alapja egy valós történet volt, és egész hihetőre sikeredett. Amúgy meg a szép jelmezek, valódi lovagok és várak jól mutatnak a filmben, szóval érdemes párosan megnézni.
Vasárnapra virradólag visszatért a tél, esett a hó, majd egész nap az eső, a hőmérő meg el nem mozdulna a nulla fokról. Remélem, hogy ez már csak az utolsó fagyosszentek, mert a jövő hétre meleg napsütéses időt jósolnak. Amúgy mise és játszóház volt a program. A játszóházban kevesen voltunk, mert több család elutazott. Bábozás volt, meg egy kis kézműveskedés, ahogy az lenni szokott. Este elég hamar ágyban kerültünk, úgyhogy friss erővel lendülhetünk neki az új munkahétnek.

2008. április 6., vasárnap

Munkás hét

Ezzen a héten csütörtökön ismét lerobbant a munkahelyi számítógépem. Voltaképpen már várható volt, mert az utóbbi időben már gyakorlatilag minden nap több gép is meghalt az intézetben, csak éppen az enyém valamiért kimaradt a szórásból. Nos, most nem, így a csütörtököm arra ment el, hogy újraélesztettem a rendszeremet. Öröm a ürömben, hogy kaptam egy új gépet, hátha ez jobban bírja majd, viszont így a home könyvtáramat (ami szerencsére ismét túlélte a lerobbanást) migrálni kellett az új gépre, és ez nem volt nagyon egyszerű. Azért megoldottam.
Most két kiselőadásra is készülnöm kell, mert jövő héten szerdán én tartom a heti csoportszemiáriumot. A téma nem éppen ismerős számomra (a kovalens kötések modellezése rugó modellel...), úgyhogy alaposan utána kellene néznem a dolognak. Mivel a társaság matematikából eléggé - khm... - alulképzett (persze bele értve magamat is), így szerencsére az egyenletekkel nem kell majd vacakolni, viszont jó lenne valami animált szemléltetés.
A másik ügy, hogy jövő héten csütörtök - pénteken lesz a csoport éves agymenése (alias "brainstorm), amin mindenki bemutatja a csoport többi tagjának a futó kutatási témáját egy tíz perces bemutatóban. Nos, részemről van anyag bőségesen, csak alaposan össze kellene válogatni, és lehetőleg látványosra megcsinálni ezt a kis bemutatót.
Jól haladok az íródó cikkeimmel is, a betegséggén előrejelzéses cikket is írogatom, meg az immunodeficiencia csoportosítós munka is halad, bár szerencsére ebben nem én vagyok a főnök, csak résztvevő.
Azért a munkahelyen kívül is van persze élet. Kedden Boti magyaron volt, de nem túl nagy lelkesedéssel vett részt, aminek nem agyon örülök. A hét folyamán az iskolában matekból dolgozatot írtak, azt mondta, hogy jól sikerült. Kíváncsian várom az eredményt, bár valószínűleg csak év végén kapjuk majd meg.
Csütörtökön Balu és Luci védőnőhöz mentek, aholo azt mondták, hogy Balu már 110 centi magas. Luci a héten megtanult négykézláb közlekedni. Még nem tökéletes, mert az egyik lábát még mindig gyakran beakasztja a popsija alá, de a védőnő szerint nem kell aggódni. Azért megegyeztek Zsuzsival, hogy esetleg majd megnézetik gyógytornásszal.
Pénteken Botival szokás szerint uszodába mentünk, de sajnos valami fertőzés miatt kezelték a gyerek medencét, így elmaradt az úszás. Így megejtettük a hétvégi bevásárlást. Némileg feljavítottuk az ovisok ruhaállományát. Virágnak megint gumicsizmát kellett venni, mert amit Zsuzsi vett a minap, az kicsinek bizonyult. Kapott még három hosszú ujjú blúzt is, egész hétvégén azokban villogott. Az új, (katicabogár mintájú) gumicsizmája is tetszett neki, mondta is, hogy "ilyen van az Érikának is"... Miket meg nem figyel? A gumicsizma azért is elkél mostanában, mert ugyan a múlt héten még egy nagy hó esett, de azóta folyamatosan olvad, és nagy a sár meg a locspocs.
Szombaton Botinak hittan volt Tamperében, a templomban. Odafele Vica is jött, és megnéztük vele kettesben a Múmi múzeumot. Délután pedig Balázs jött velem, hogy a mise után hazahozzuk Botit.
Meglátogatott bennünket Magyarországról Paczolay Réka, aki Paczolay Balázs leánya (innen az ismeretség). Ő szakács - cukrász - vendéglátó menedzsernek tanul, és most egy három hetes cseregyakorlaton van itt egy Hämeenlinna-ban, egy szakiskolában, és ezt a hétvégét velünk tölti.
A jövő hét ismét sűrűnek ígérkezik. Hétfőn Balu fejlődésvizsgálatra megy, csütörtökön és pénteken pedig én megyek a csoportértekezletre.