Elindult a munkaév, megvolt a első előadásom is. Maga az előadás jól sikerült, bár érdektelenség fogadta. Meg is egyeztünk a kurzusokat szervezővel, hogy ha ilyen alacsony marad az érdeklődés, akkor töröljük ezt a kurzust. Egyrészt bánnám ezt, mivel ez valahol mégiscsak kudarc, még ha szerintem nem is az előadásomnak szól, inkább annak, hogy ez a téma nem igazán releváns a bioinformatikusoknak. Az érem másik oldala viszont az, hogy ha tényleg töröljük a kurzust, akkor egy csomó időm felszabadul, amire nagy szükségem van, mivel pályázati határidő is van hamarosan, ráadásul a kutatással is haladni kellene.
Zsuzsi álláspályázatáról a műegyetemi csoportba semmi hír, bár a határidőt meghosszabbították január végéig. Ugyanakkor találtam egy másik lehetőséget, éppen tegnap este, a saját intézetünkben, de egy másik csoportban. Ez a téma a molekuláris immunológia területére esik, ráadásul előnynek jelölték meg, ha a pályázónak van tapasztalata egér modellekkel, márpedig Zsuzsi dolgozott egerekkel, sőt el is végzett egy tanfolyamot a témában, így sok előnye lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a téma is közelebb áll hozzá, mint a másik helyen. Azt beszéltük meg, hogy beadja ide is a pályázatát, és meglátjuk, hogyan alakul a dolog.
Az időjárás pedig megbolondult. Múlt vasárnap még húsz centis havak voltak, és elmentünk a régi lakásunk közelében lévő pályára sífutni. Közben a gyerekek játszótereztek, mindenki lelkes volt. Aztán jött egy nagy felmelegedés, és az egyik éjjel végig ömlött az eső, és elolvadt az egész hó. Ma reggelre viszont lefagyott az egész, és állítólag jönnek vissza a mínusz tíznél hidegebb idők. Néha elgondolkozom, hogy mennyire kellene még északabbra költöznünk, hogy hóbiztos telünk legyen, mert idén eddig elég gyengécske volt a felhozatal.
Az utóbbi pár nap másik eseménye, hogy végleg elromlott az asztali számítógép otthon. Sajnos már nagyon várható volt, hiszen pontosan öt éve vásároltam, amikor kiköltöztünk. Ezen kívül már azt is tudtam, hogy az alaplapi ventillátor, amit nem lehet cserélni, már hónapok óta nem megy és ezért az alaplap hőmérséklete egészségtelenül magas. Ugyanakkor muszáj volt memóriát bővíteni a gépben, mert az eredetileg beépített mennyiség már igencsak szűkös volt az újabb programoknak. Ezért hát rendeltem két új memóriablokkot, de a beépítés után az alaplap végleg elhalálozott, talán most sült meg valami rajta. Szumma szummárum, be kell ruháznunk egy új gépre. Mivel számítottam a dolgok ilyentén alakulására, valamennyi pénzmag félre van téve ehhez, de azért ez megint megigazítja a költségvetést egy időre.
A héten már beindultak a szokásos évközi programok is. Kedden Vicu balettozni volt, nagy lelkesedéssel táncikál azóta is minden alkalmas és kevéssé alkalmas pillanatban. Botond tegnap, azaz szerdán ismét elkezdte a cserkészetet, állítólag HP jeleket gyártottak. Hogy mi az a HP jel, azt csak nagy sokára tudtuk kihúzni belőle, hogy a csapatuk jelzései amit a nyakkendőjükre kell majd varrni. A csapatukat egyébként Harjun Pojat-nak, azaz a hegygerinc fiainak nevezik, innen a HP rövidítés. Szombaton foglalkozás lesz az ovisoknak a templomban, vasárnap pedig délelőtt mise, délután pedig játszóház. Ezek tehát a rövid távú kilátásaink, a kérdés már csak az, hogy időjárásunkat a közeljövőben az északi sarkvidéki, vagy a déli enyhe légtömegek határozzák e majd meg, de ezt, úgy tűnik, se H. Bóna Márta, se Maller Aranka nem tudja errefelé megjósolni.
Zsuzsi álláspályázatáról a műegyetemi csoportba semmi hír, bár a határidőt meghosszabbították január végéig. Ugyanakkor találtam egy másik lehetőséget, éppen tegnap este, a saját intézetünkben, de egy másik csoportban. Ez a téma a molekuláris immunológia területére esik, ráadásul előnynek jelölték meg, ha a pályázónak van tapasztalata egér modellekkel, márpedig Zsuzsi dolgozott egerekkel, sőt el is végzett egy tanfolyamot a témában, így sok előnye lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a téma is közelebb áll hozzá, mint a másik helyen. Azt beszéltük meg, hogy beadja ide is a pályázatát, és meglátjuk, hogyan alakul a dolog.
Az időjárás pedig megbolondult. Múlt vasárnap még húsz centis havak voltak, és elmentünk a régi lakásunk közelében lévő pályára sífutni. Közben a gyerekek játszótereztek, mindenki lelkes volt. Aztán jött egy nagy felmelegedés, és az egyik éjjel végig ömlött az eső, és elolvadt az egész hó. Ma reggelre viszont lefagyott az egész, és állítólag jönnek vissza a mínusz tíznél hidegebb idők. Néha elgondolkozom, hogy mennyire kellene még északabbra költöznünk, hogy hóbiztos telünk legyen, mert idén eddig elég gyengécske volt a felhozatal.
Az utóbbi pár nap másik eseménye, hogy végleg elromlott az asztali számítógép otthon. Sajnos már nagyon várható volt, hiszen pontosan öt éve vásároltam, amikor kiköltöztünk. Ezen kívül már azt is tudtam, hogy az alaplapi ventillátor, amit nem lehet cserélni, már hónapok óta nem megy és ezért az alaplap hőmérséklete egészségtelenül magas. Ugyanakkor muszáj volt memóriát bővíteni a gépben, mert az eredetileg beépített mennyiség már igencsak szűkös volt az újabb programoknak. Ezért hát rendeltem két új memóriablokkot, de a beépítés után az alaplap végleg elhalálozott, talán most sült meg valami rajta. Szumma szummárum, be kell ruháznunk egy új gépre. Mivel számítottam a dolgok ilyentén alakulására, valamennyi pénzmag félre van téve ehhez, de azért ez megint megigazítja a költségvetést egy időre.
A héten már beindultak a szokásos évközi programok is. Kedden Vicu balettozni volt, nagy lelkesedéssel táncikál azóta is minden alkalmas és kevéssé alkalmas pillanatban. Botond tegnap, azaz szerdán ismét elkezdte a cserkészetet, állítólag HP jeleket gyártottak. Hogy mi az a HP jel, azt csak nagy sokára tudtuk kihúzni belőle, hogy a csapatuk jelzései amit a nyakkendőjükre kell majd varrni. A csapatukat egyébként Harjun Pojat-nak, azaz a hegygerinc fiainak nevezik, innen a HP rövidítés. Szombaton foglalkozás lesz az ovisoknak a templomban, vasárnap pedig délelőtt mise, délután pedig játszóház. Ezek tehát a rövid távú kilátásaink, a kérdés már csak az, hogy időjárásunkat a közeljövőben az északi sarkvidéki, vagy a déli enyhe légtömegek határozzák e majd meg, de ezt, úgy tűnik, se H. Bóna Márta, se Maller Aranka nem tudja errefelé megjósolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése