Az utóbbi néhány nap téli sportokkal telt. Kedden, amíg Vicu balettozott, Zsuzsi és Boti sífutottak az ottani pályán. Szerdán Botinak és Balázsnak korcsolyázás volt a suliban illetve az oviban. Balunak most volt életében először kori a lábán, ennek megfelelően többet volt a földön, mint a lábán. A koripálya a játszótéren van, ahol föllocsolták a focipályát. Csütörtökön délelőtt a gyógytorna foglalkozáson Balu sífutott. Azt mondta a gyógytornász, hogy nem megy neki rosszabbul, mint a korosztálya átlaga, csak a botot fogja rosszul, azt meg állítólag megtanította neki. Ennek őszintén örülök, remélem, a korizás is hamar jól megy majd neki. Csütörtökön, munka után még a fiúkkal leugrottunk a koripályára, néhány körre. Balunak szerintem ez sem megy rosszul. Ahhoz képest, hogy csak másodjára van korcsolya a lábán, meg tud állni, föl is tud állni, és egy egész kicsit haladni is tudott. Ahogy visszaemlékszem, Botinak sem ment jobban eleinte, viszont Balázs sokkal kitartóbb. Botinak ellenben egyre jobban megy, már elég gyorsan is tud suhanni, ha akar. Egész éjjel havazott, és még most sem állt el. Körülbelül térdig ér a hó, és a bejáró sem volt letakarítva, gondolom másfele jártak a hókotrók az éjjel. Igazán, csak azt nem értem, hogyan képesek a buszok ilyen nagy hóban is percre pontosan jönni, pedig jó messziről jön az, amelyikkel reggelente munkába járok. Tegnap este olvastam a helyi lapban, hogy a tavak jege már harminc centisre hízott, úgyhogy ha lehetőségünk lesz rá, mindenképpen elmegyünk majd valamelyik tóra sífutni. Ez ugyanis a legjobb: garantáltan vízszintes a terep. Az ember suhan a nagy csöndben, csak a sílécek surrogása hallatszik, és minden vakítóan fehér. Nagyon klassz élmény, teljesen pihentető, még akkor is, ha egy órás sífutás után teljesen leizzadva készülhetek a másnapi izomlázra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése